Illatos szentperje
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Hierochloe odorata (L.) P. Beauv. | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Illatos szentperje témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Illatos szentperje témájú kategóriát.
|
Az illatos szentperje (Hierochloe odorata) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó faj.
Újabban lengyel mintára (a szentperjével ízesített Żubrówka marketingjének hatására) „bölényfűként” is említik, ez azonban a magyarban nem a szentperje, hanem a beléndek régi neve.[1]
Előfordulása, élőhelye
[szerkesztés]Száraz, füves helyeken, homokos talajokon termő évelő növény.
Megjelenése, jellemzői
[szerkesztés]Hosszú szár jellemzi, levelei hosszúak, 1 centiméter szélesek. Virágai összetett füzért alkotnak. Gyökere tarackos. Kumarin illatú.
Gyógyhatásai
[szerkesztés]Légzőszervi megbetegedések ellen készülhet belőle tea.
Egyéb felhasználása
[szerkesztés]Dohányillatosítóként és likőrfűszerként (Żubrówka) hasznosítja az ipar.
Gyűjtése
[szerkesztés]Leveleit gyűjtik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Beléndek. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
Források
[szerkesztés]- Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.
