Ilarion Alfejev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ilarion Alfejev
Született1966. július 24. (57 éves)[1][2]
Moszkva[3][4][5]
Állampolgársága
Nemzetiségeorosz
SzüleiValerija Anatoljevna Alfejeva
Foglalkozása
Tisztsége
Iskolái
  • Moszkvai Teológia Akadémia
  • Slavic Greek Latin Academy
  • Pembroke College (–1995, PhD, teológia)
Kitüntetései
volokolamszki metropolita
Vallásaortodox keresztény
SzentelőkII. Alekszij moszkvai pátriárka

Hivatalbudapesti és magyarországi metropolita

A Wikimédia Commons tartalmaz Ilarion Alfejev témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ilarion [11] metropolita (orosz betűkkel: Митрополит Иларион (Алфеев);[12] született Grigorij Valerijevics Alfejev, Григорий Валериевич Алфеев; Moszkva, 1966. július 24.) budapesti és magyarországi metropolita.

Élete[szerkesztés]

Gyermekkorától fogva az orosz ortodox egyház lelkiségében nevelkedett, majd 20 éves korában elnyerte a papság szentségét. Néhány éves litvániai lelkipásztori szolgálat után 1991-1993 között a Moszkvai Teológiai Szeminárium és Akadémia tanára volt. 1993 és 1995 között Oxfordban tanult, ahol a híres angol ortodox teológus, Kallistos Ware püspök irányítása alatt doktori értekezésén dolgozott. Doktori értekezését „Új Teológus Szent Simeon és az ortodox hagyomány” címmel 2000-ben az Oxford University Press jelentette meg.

Munkássága[szerkesztés]

Hazatérése után 1995-től 2001-ig a moszkvai pátriárkátus külügyi osztályán dolgozott. Egyháza képviselőjeként a világ számos pontján vett részt különböző ortodox- és keresztényközi konferenciákon, tudományos tanácskozásokon.

2002 januárjában püspökké szentelték, majd megbízták az orosz ortodox egyház brüsszeli Európai Uniós képviseletének vezetésével. 2003 májusában e megbízatása mellett kinevezték bécsi és ausztriai püspökké, valamint a Magyar Ortodox Egyházmegye ideiglenes kormányzójává.

Az orosz ortodox egyház szent szinódusa 2009. március 31-i ülésén Ilarion bécsi és ausztriai püspököt felmentették a bécsi és ausztriai és a magyarországi egyházmegyék püspöki tisztéből és volokolamszki vikáriusi címmel megbízták a moszkvai pátriárkátus külügyi osztályának vezetésével, egyben beosztásánál fogva kinevezték a Szent Szinódus állandó tagjai közé. Ilarion püspököt ugyancsak felmentették az orosz ortodox egyház brüsszeli székhelyű, Európai Unió mellett működő képviseletének vezetői beosztásából, és a képviselet vezetésével annak eddigi titkárát, Antonyij Iljin protoierejt, a brüsszeli Szent Miklós-székesegyház parókusát bízták meg.

2009. április 20-án Kirill moszkvai pátriárka érseki rangra emelte.

2010. február 1-jétől metropolitai rangot visel.

Az Orosz Ortodox Egyház Szent Szinódusának 2022. június 7-i a moszkvai Danyilov kolostorban tartott ülésén a budapesti és magyarországi eparhcia vezetőjévé, budapesti és magyarországi metropolitának nevezte ki Hilairon volokalamszki metropolitát, egyidejűleg felmentette a nemzetközi egyházi kapcsolatok részlegének elnöki feladatai, az Orosz Ortodox Egyház Szent Szinódusának állandó tagsága, valamint a Szent Cirill és Szent Metód aspirantúra és doktori iskola rektori megbízása alól.[13]

Teológiai munkássága[szerkesztés]

Ilarion metropolita számos teológiai folyóiratnak, így a moszkvai Bogoszlovszkije Trudi és Cerkov i Vremja, a párizsi és moszkvai székhelyű Vesztnyik Russzkovo Hrisztyianszkovo Dvizsenyija, a barcelonai Studio Monastica, a szentpétervári Vizantyijszkaja Bibliotyeka szerkesztőbizottsági tagja.

Több mint 700 publikációt jegyez, így dogmatikai, patrisztikai és egyháztörténeti tárgyú könyveket, valamint fordításokat görög és szír nyelvből. Таинство веры. Введение в православное догматическое богословие. című könyve Oroszországban eddig négy kiadást ért meg és lefordították angol, francia, német, finn, japán, szerb és magyar nyelvre is. Ez utóbbit A hit titka. Bevezetés az ortodox egyház teológiájába és lelkiségébe címmel 2005-ben a Magyar Ortodox Egyházmegye jelentette meg.

Zeneművei[szerkesztés]

Több vallásos darab szerzője, így többek között zenét komponált Aranyszájú Szent János liturgiájára, a virrasztó istentiszteletre, illetve az orosz ortodox kórusművek és a nyugati komolyzene ötvözésével megalkotta Máté passió és Karácsonyi oratórium című művét. A 2008-ban írt Requiem c. darab az utolsó orosz cárnak, II. Miklósnak és családjának, valamint a kommunista vallásüldözés áldozatainak állít emléket.

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]