Igrejinha
| Igrejinha | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Metropolitana de Porto Alegre | ||
| Mikrorégió | Gramado-Canela | ||
| Alapítás éve | 1965 | ||
| Polgármester | Leandro Marciano Horlle | ||
| Irányítószám | 95650-000 | ||
| Körzethívószám | 51 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 32 808 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság |
| ||
| Terület | 136,816 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 29° 34′ 26″, ny. h. 50° 47′ 24″29.573889°S 50.790000°WKoordináták: d. sz. 29° 34′ 26″, ny. h. 50° 47′ 24″29.573889°S 50.790000°W | |||
 | |||
| Igrejinha weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Igrejinha témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Igrejinha egy község (município) Brazília Rio Grande do Sul államában, a Paranhana-völgyben, Porto Alegre metropolisz-övezetében (Região Metropolitana de Porto Alegre, RMPA). Népességét 2021-ben 37 754 főre becsülték.[2]
Története
[szerkesztés]A térségben kaingangok éltek, emlékeik ma is láthatóak egyes barlangokban, például a Toca dos Bugresben. A mai Igrejinha, Taquara és Três Coroas vidékét 1814-ben kapta meg Antônio Borges de Almeida Leães királyi földadományként (sesmaria); ekkor a terület Santo Antônio da Patrulha község részét képezte. 1845-ben felvásárolta Monteiro és Eggers gyarmatosító társasága, és kolóniát alapított Santa Maria do Mundo Novo néven. Ennek Media Santa Maria részén, a Paranhana folyó partján 1863-ban a telepesek fatemplomot építettek, amely a közeli kereskedelmi úton haladó hajcsárok tájékozódási pontja lett. Mellette hamarosan település kezdett kialakulni, amelyet Igrejinhának (templomocska) neveztek.[3]
1904-ben hidat építettek a Paranhanán, 1912-ben pedig Johann Kichler kereskedő gátat és rizshántoló malmot létesített. A malomban villamosenergiát termelő turbinát szerelt fel, amely az egész település számára biztosította az áramellátást, így Igrejinha a térség úttörője volt az otthoni elektromos világítás terén. 1930 körül cipőket és bőrárukat gyártó cég alakult, 1955-re pedig már harmincnál is több ilyen vállalkozás működött.[3]
1935-ben Igrejinhát Taquara kerületévé nyilvánították (amely 1886-ban függetlenedett Santo Antônio da Patrulhától). 1964-ben kivált Taquaraból, és 1965-ben önálló községgé alakult.[3]
Leírása
[szerkesztés]A községközpont városi területe alacsonyan, mindössze 18 méter tengerszint feletti magasságon fekszik, a község viszont dombos-hegyes, több természeti látványossággal (vízesések, barlangok), legmagasabb pontja 773 méter (Morro dos Alpes). Éghajlata átmenetet képez a nedves szubtrópusi (Cfa) és óceáni (Cfb) között, az évi átlaghőmérséklet 20 ºC, a csapadék 2000 mm; flóráját tekintve az Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum része.[4]
Az ország egyik legnagyobb női lábbeli készítője. Lakosainak túlnyomó része német származású.[3] Német kultúráját ma is őrzi; az itt tartott Oktoberfest Rio Grande do Sul legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye, és az állam kulturális örökségének nyilvánították.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ Igrejinha. IBGE. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
- ↑ a b c d História. IBGE. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
- ↑ Plano Municipal de Conservação e Recuperação da Mata Atlântica de Igrejinha. PMMA. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
- ↑ Governador participa da abertura da Oktoberfest de Igrejinha. Governo do Estado RS. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
