Igor Vlagyimirovics Kvasa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Igor Kvasa
Igor Kvasha-10-10 by Alexey Nikishin.jpg
Születési név Igor Vlagyimirovics Kvasa
Született 1933. február 4
Moszkva
Elhunyt2012. augusztus 30.
Moszkva
Sírhely Trojekurovszkoje temető
Állampolgársága
Nemzetisége orosz
Házastársa Svetlana Nikolaevna Mizeri
Foglalkozása színész
Iskolái
  • Art Theatre School at the Moscow Art Theater
  • Moscow Art Theatre
Díjak OSZSZSZK Népművésze (1978), Barátságért érdemrend (1995), Hazáért érdemrend III. fokozata (2006), Az orosz köztársasági elnök köszönete (2008), Andrej Mironov „Figaro” orosz nemzeti színész Díj (2012)

Igor Kvasa az IMDb-n
Igor Kvasa PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Igor Kvasa témájú médiaállományokat.

Igor Vlagyimirovics Kvasa (oroszul: И́горь Влади́мирович Кваша́, Moszkva, 1933. február 4.Moszkva, 2012. augusztus 30.[1]) orosz színész. A Szovremennyik Színház egyik alapítója volt Galina Volcsekkel, Oleg Jefremovval, Jevgenyij Jevsztyignyejevvel és Oleg Tabakovval együtt, melynek egyik vezető színésze volt. 1978-ban megkapta az OSZSZSZK Népművésze címet.

Életrajz[szerkesztés]

Igor Kvasa Moszkvában született Vlagyimir Iljics Kvasa és Dora Zaharovna Kvasa fiaként orosz zsidó családban.[2] Apja a moszkvai Mengyelejev vegyipari technológiai egyetemen (akkori nevén moszkvai Mengyelejev vegyipari technológiai intézet) volt tanszékvezető és a sztálingrádi fronton halt meg 1943-ban, anyja oligofrénpedagógus és szurdopedagógus volt.[3] Kvasa a Moszkvai Művész Színház (Московский Художественный театр) iskolájában végzett, ahol Alekszandr Karev tanította őt. A diploma megszerzése után a Moszkvai Művész Színház társulatához csatlakozott, ahol két évig, 1955-től 1957-ig maradt. 1957-ben az újonnan létrehozott moszkvai Szovremennyik Színházban kezdett el dolgozni, melynek élete végéig tagja maradt.

1994-ben – a Mihail Bulgakov regénye alapján készült – Jurij Kara által rendezett A Mester és Margarita című filmben Sztravinszkij elmeorvos szerepét játszotta, ezt a filmet azonban csak 2011-ben mutatták be Oroszországban.

Három filmben is megformálta Sztálin figuráját: 1995-ben a Jurij Szorokin rendezte Pod znakom szkorpiona, 2006-ban az Alekszandr Szolzsenyicin regénye alapján – Gleb Panfilov rendezésében készült – A pokol tornáca („V kruge pervom”) című tv-sorozatban, 2008-ban pedig az ugyancsak Gleb Panfilov rendezésében készült Hranity vecsno című filmben.

A kezdetektől (1998-tól) műsorvezetője volt a több országban (Oroszország, Belorusszia, Ukrajna, Moldávia, Kazahsztán, Örményország) fogható Várj rám című, Pervij Kanal-on (Első csatornán) futó keresőműsornak, amit élete végéig vezetett. Ebben a műsorban emberek keresték elveszett vagy elveszettnek hitt ismerőseiket, hozzátartozóikat.

Moszkvában halt meg 79 éves korában.

Színházi szerepei (Szovremennyik Színház)[szerkesztés]

  • 1956: Viktor Rozov: Örökké élnek (Vlagyimir)
  • 1959: Avenyir Zak - Iszaj Kuznyecov: Fekete vagy vörös (Sura Gorjacsev)
  • 1960: Jevgenyij Svarc: A király meztelen (miniszterelnök)
  • 1961: Konsztantyin Szimonov: A negyedik (Dick)
  • 1962: Leonyid Zorin: Moszkvai idő szerint (Zvavics)
  • 1962: Ernest Hemingway: Az ötödik hadoszlop (Max)
  • 1964: Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac (Cyrano)
  • 1965: John Osborne: Dühöngő ifjúság (Jimmy)
  • 1966: Ivan Goncsarov - Viktor Rozov: Hétköznapi történet (Poszpelov)
  • 1967: Viktor Rozov: Érettségi találkozó (másik magyar címe: Véndiákok) (Jevgenyij Puhov)
  • 1967: Leonyid Zorin: Dekabristák (Pesztel)
  • 1967: Mihail Satrov: Bolsevikok (Szverdlov)
  • 1968: Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely (Luke)
  • 1970: Viktor Rozov: A futópályán (Kim)
  • 1971: Rajmond Kaugver: Saját sziget/Az ígéret földje (Rijpsz)
  • 1973: Csingiz Ajtmatov - Kaltaj Muhamedzsanov: Fent a Fudzsijámán (Mambet)
  • 1973: Mihail Szaltikov-Scsedrin: Balalajkin és társai (mesélő)
  • 1976: Anton Csehov: Cseresznyéskert (Leonyid Andrejevics Gajev)
  • 1977: Alla Szokolova: Farjatyev álmai (Pavel Farjatyev)
  • 1977: Alekszandr Gelman: Visszajelzés (Okunyev)
  • 1979: Henrik Ibsen: Népgyűlölő (Dr. Stockman)
  • 1980: Mihail Roscsin: Olga (Mjakisev)
  • 1980: Viktor Rozov: Örökké élnek (Borozgyin)
  • 1981: Mihail Bulgakov: Képmutatók cselszövése (Molière)
  • 1982: Anton Csehov: Három nővér (Csebutikin)
  • 1984: Mihail Bulgakov: Turbin család napjai (Alekszej)
  • 1985: Mihail Satrov: Bolsevikok (felújítás) (Szverdlov)
  • 1987: Arthur Miller: Közjáték Vichyben (Dr. Leduc)
  • 1988: Fjodor Szologub: Undok ördög (Peredonov)
  • 1989: Jevgenyija Ginzburg: Erőltetett menet (Doktor)
  • 1991: Neil Simon: Második fejezet (George)
  • 1995: William Shakespeare: A windsori víg nők (Falstaff)
  • 1996: Nyikolaj Jurjevics Klimontovics (Dosztojevszkij regényének motívumai alapján): A Karamazovok és a pokol - Karamazov apja
  • 1996: Anton Csehov: Cseresznyéskert (felújítás) (Leonyid Andrejevics Gajev)
  • 2001: Mihail Szaltikov-Scsedrin: Balalajkin és társai (mesélő)
  • 2004: Dosztojevszkij: Ördögök (Sztyepan Trofimovics Verhovenszkij)

Filmográfia[szerkesztés]

  • Egy fogorvos kalandjai (1965)
  • Nem a legszerencsésebb nap (1968)
  • Hárman a kincs nyomában (1973)
  • Mr. McKinley szökése (1975)
  • A kis rendőr nagy napjai (1981)
  • Egy trombitás Szocsiban (1982)
  • Mester és Margarita (1994, 2011-ben került bemutatásra Oroszországban)
  • Pod znakom szkorpiona (1995)
  • Az átváltozás (Franz Kafka regénye alapján) (2002)
  • A pokol tornáca (tv-sorozat) (2006)
  • Hranity vecsno (2008)

Díjai[szerkesztés]

  • OSZSZSZK Népművésze (1978)
  • Barátságért Érdemrend (1995)
  • Hazáért érdemrend III. fokozata (2006)
  • Az orosz köztársasági elnök köszönete (2008)
  • Andrej Mironov „Figaro” orosz nemzeti színész Díj (2012)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. interfax.ru/news.asp?id=263070
  2. http://jewage.org/wiki/he/Article:Игорь_Кваша_-_биография
  3. Az oligofrénpedagógia művelőit akkor még defektológusoknak nevezték.

Fordítás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]