Igazság (napilap)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Igazság a forradalmi honvédség és ifjúság lapja volt 1956-ban.

Története[szerkesztés]

A lapot 1956. október 23-án éjszaka alapították egy értekezleten, amit a Nagy Imre köréhez tartozó Losonczy Géza tartott, aki akkoriban a Magyar Nemzet munkatársa volt. Az Igazság későbbi szerkesztőin kívül részt vettek az alakuló ülésen a Szabad Nép olyan egykori munkatársai, akiket Nagy Imre 1955-ös háttérbe szorulásakor távolítottak el a pártlaptól. Például Kornai János, aki abban az időben még gazdasági újságíró volt. A Nagy Imre „párti” szabad népesek ugyan pár nap múlva kiváltak, s megalapították a Magyar Szabadságot. De az Igazság első számainak elkészítésében, s a lap arculatának kialakításában döntő szerepet vállaltak. Innen datálódik, hogy az Igazság végig állandó kapcsolatban állt Losonczy Gézával és Vásárhelyi Miklóssal, Nagy Imre miniszterelnök bizalmi embereivel. A fontosabb cikkeket telefonon mindig megbeszélték velük.

Az Igazság szerkesztősége a nyugati tudósítóknak is afféle főhadiszállása volt, hiszen forradalom lázas napjaiban Nagy Imre miniszterelnök szócsövének számított a lap.[1] A kortársak visszaemlékezései szerint valóságos „fotó börze” működött, ahol az élelmes riporterek eladhatták a felkelés képeit a vasfüggöny túloldalán megjelenő lapoknak.

Az alig két hétig megjelenő lapnál november elején már közel 30 újságíró dolgozott. Riportot közöltek a Tűzoltó utcai felkelőkről, Ismét hét ifjú szabadságharcost gyilkoltak meg a szovjet csapatok címmel. Sajtótörténeti érdekesség, hogy egyedül az Igazság készített interjút a november 4-ei hatalomátvétel előtt Kádár Jánossal.

Egy híres cikk[szerkesztés]

A Köztársaság téri csata során a pártházat védő Elek László ÁVH-s sorkatona brutális kivégzése a Köztársaság téren 1956 októberében[2][3][4][5][6]

Az egyik legemlékezetesebb publicisztikát Szilvási Lajos jegyezte Ne lincselj! Gondolkozz! Tégy különbséget! címmel a november 2-án megjelent számban. A Köztársaság téri lincselésről írta:

…Tegnap lincseltek a városban. A falakon ragaszok jelentek meg ilyesféle szövegekkel; le a kommunistákkal, le a párttagokkal, irtsátok ki a kommunistákat. Az utcán vonuló tömeg mellé odalapulnak sötét figurák és suttogva közlik, rá-rámutatva egyik vagy másik házra: itt egy nagy kommunista lakik. Aztán a tömeg vagy hallgat rájuk, vagy nem...

A tiszta emberi észre, a józan gondolatra apellálunk! Gondolkozásra szólítunk fel benneteket, emberek! Úgy érezzük, hogy az Igazság, amely az első és legnehezebb óráktól a felkelt nép mellett állt, ávós fegyverekkel dacolva is harsogta az igazat, védte a forradalmat, terjesztette a felkelő szabadságharcosok igazát, megszerezte a jogot arra, hogy most gondolkodásra és még egyszer gondolkodásra szólítson fel minden igaz forradalmárt.…Lincsbíró és az ÁVH-s hóhérok gyilkosságai ugyanazon a táptalajon élnek. A magyar forradalom igaz hívei éppúgy elítélik a lincset, mint elítélték és elsöpörték a rákosista-ávh fasizmust. Minden bűnöst a törvény elé! - ez a forradalom parancsa.

Szilvási Lajos: Ne lincselj! Gondolkozz! Tégy különbséget!, Igazság, 1956. november 2.[7]

A cikk megjelenése után Dudás József fegyveres követekkel megüzente, hogy „kifüstöli katonáival az Igazság vörös bandáját”, de Szilvási Lajos a géppisztolyos hírvivőket kizavarta a New York-palotából, megüzenve Dudásnak: "gondoljon Szálasi sorsára"![8] A cikk Obersovszky Gyula 1957-es perében, ahol Szilvási volt a mentőtanú, a védelem egyik bizonyítéka volt.

Újraindítás[szerkesztés]

1990-ben Obersovszky Gyula és Szilvási Lajos újraindította a lapot. De a formálódó demokratikus hatalomnak nem hiányzott egy független újság.[9] A taxisblokád után Horti József, a Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgatója megvonta támogatását az Igazságtól.

Neves munkatársai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Az Igazság megalakulása és története jórészt ügynöki jelentésekből rekonstruálható. A "Szemes" (Gimes György, az Igazság munkatársa), a "Dávid" (Antal Gábor újságíró) és a "Meszlényi" (Dömötör László hírlapíró) fedőnevű ügynökök jelentéseiből bőségesen idéz a Források között felsorolt könyvekben: Faragó József, Ilkei Csaba és Szőnyei Tamás.

  1. Titkok és tanúk, alinea.hu
  2. Szakolczai Attila: Az 1956-os forradalom történeteA szabadság napjai, mek.oszk.hu
  3. BUDAPESTI FELKELŐ CSOPORTOK - FOTÓ Archiválva 2016. április 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, server2001.rev.hu
  4. 1956 Hungarian Revolution in Photos Archiválva 2016. november 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, americanhungarianfederation.org
  5. Budapest 1956 Archiválva 2016. október 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, paolomorellostudio.com
  6. Budapest 1956 Archiválva 2016. október 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, paolomorellostudio.com
  7. Igazság: Ne lincselj! Gondolkozz! Tégy különbséget!date=. sites.google.com. [2016. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 23.)
  8. Faragó József: Szilvási Lajos
  9. Arckép: Szilvási Lajos. Demokrata, 1995. november 1.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]