Ide Júdzsi
| Ide Júdzsi | |
 | |
| 2008-ban a Super GT bajnokságban versenyez | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1975. január 21. (49 éves) Szaitama |
| Nemzetisége |  japán |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 2006 |
| Csapata | Super Aguri |
| Nagydíjak száma | 4 |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 0 |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
| Első nagydíj |  2006-os bahreini nagydíj |
| Első győzelem | – |
| Legutolsó győzelem | – |
| Legutolsó nagydíj |  2006-os San Marinó-i nagydíj |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ide Júdzsi témájú médiaállományokat. | |
Ide Júdzsi (japánul: 井出 有治, átírással: Ide Yūji; Szaitama, 1975. január 21. –) japán autóversenyző, 2003 és 2005 között a Formula–Nippon-ban, 2006-ban a Formula–1-ben, a Super Aguri csapatnál versenyzett, de a kiszámíthatatlan vezetése miatt négy futam után az FIA visszavonta a szuperlicencét.[1]
Ide a négy futamos Formula–1-es karrierje után visszatért a Formula Nippon sorozatba.
Pályafutása[szerkesztés]
Korai karrierje[szerkesztés]
Ide 1990-ben gokartozni kezdett. 1991-ben megnyerte a kategória Nemzetközi Kantou kupáját. 1992-ben a második volt a keleti Kantou gokartbajnokságban és megnyerte a Japán Nemzeti SS Stock Class GP-t. A következő évben az összjapán gokart sorozat Formula A osztályában versenyzett, ezután a japán Formula–3-ba szerződött.
1999-ben második volt a japán GT bajnokság klasszikus GT300 osztályában és megnyerte a Formula Dream sorozatot. 2002-ben Ide csatlakozott a Francia Formula–3 sorozathoz, amelyben hetedik helyen végzett. A következő évben, 2003-ban, a japán Formula–Nippon bajnokságba szerződött és szintén a hetedik helyen végzett. 2004-ben a harmadik helyre várta magát a Super Endurance verseny 3. osztályában, végül győzött. 2005-ben az összetett második helyen végzett a Formula Nippon-ban.
A Formula–1-ben[szerkesztés]
Ide 2006-ban, 31 évesen debütált a Formula–1-ben akkor bemutatkozó Super Aguri csapat versenyzőjeként. Egy sajtóközlemény szerint korábbról már ismerte Szuzuki Agurit, a Super Aguri főnökét, aki teljesen japán csapatot akart létrehozni a Formula–1-ben
A bemutatkozó versenyén, Bahreinben Ide nem volt messze csapattársától, Szató Takumától, ám később feladta a versenyt. A következő nagydíjon, Malajziában 33 kör után esett ki.
A harmadik versenye nagyon gyengén sikerült: azzal vádolták, hogy az időmérő edzésen feltartotta Rubens Barrichellót, aki így csak a 16. helyről indulhatott. A futamot a 13. helyen, két kör hátrányban fejezte be. A hétvége során sokszor pördült meg vagy csúszott ki. Szuzuki Aguri csapatfőnök nyilatkozta, hogy nem lesz biztos helye a csapatban, ha nem javul a teljesítménye.
Imolában az első körben ütközött Christijan Albersszel, aki ennek következtében többször átfordult, mielőtt fejjel lefelé megállt volna. Ide figyelmeztetést kapott a versenybíróktól az esetért. Sokan elfogadták, hogy a baleset nem teljesen az ő hibája volt, hiszen a Super Aguri csapat erőltetett felkészülése során szinte egyáltalán nem tudott tesztelni az autóval.
2006. május 4-én, az európai nagydíj előtt a Super Aguri csapat bejelentette, hogy Idét elbocsátják, és helyére a Renault korábbi tesztpilótáját, Franck Montagnyt ültetik. Május 10-én az FIA visszavonta Ide szuperlicencét, ami azt jelentette, hogy 2006-ban többet nem vezethetett Formula–1-es autót.[1]
Újra alacsonyabb osztályokban[szerkesztés]
2006 júliusában bejelentették, hogy Ide a Formula Nippon bajnokság utolsó hat fordulójában a Team Dandelion Racing színeiben fog versenyezni, azzal a céllal, hogy növelje versenyzői tapasztalatát.[2] 2006-ban a Super GT sorozat International Pokka 1000km fordulóján, Szuzukában indult a Nismo versenyzőjeként a 23-as rajtszámú Nissanban. A verseny során bokszutca áthajtásos büntetést kapott, miután összeütközött Micuszada Hidetosi 55-ös számú autójával; Ide azonban a csapatával való kommunikációs félreértés miatt figyelmen kívül hagyta a büntetést, ami a csapat kizárását eredményezte a versenyből.[3]
2007-ben maradt a Formula Nipponban Szuzuki Aguri csapatánál,[4] az Autobacs Racing Team Aguri (ARTA)-nál.[5] A szezonbeli legjobb helyezése egy harmadik hely volt, amelyet az ötödik fordulóban szerzett Szuzukában.[6] Ide harmadik versenyzőként 2007-ben is indult az ARTA színeiben az International Pokka 1000km-en, ahol a csapat a második helyen végzett az összesítésben, a nagy ballasztsúlyból következő hátrány ellenére.[7]
2008-ban és 2009-ben a Team Kunimitsu, majd 2010-ben az ARTA versenyzőjeként teljesített teljes szezonokat a Super GT-ben. Megnyerte a 2010-es Pokka GT Summer Special-t, azt megelőzően második lett a 2008-as versenyen.[8] 2008-ban és 2010-ben a Formula Nipponban is teljes szezonokat teljesített, de csak három alkalommal szerzett pontot. Az ezt követő négy év során csak egy versenyen indult, a 2013-as 500 km-es Fuji GT1-en, ahol az ötödik pozícióban zárta a GT300-as kategóriát.[9] 2015-ben aztán visszatért és a 18-as rajtszámú Toyota 86 MC volánja mögé ült a szezonra a Team Up Garage with Bandoh csapatánál, a csapattársa Júki Nakajama volt. A legjobb eredményüket Autopolisban aratták egy 9. hely formájában, a szezon során összesen 2 pontot szerzett a csapat.[10] 2016-ban ismét ülés nélkül maradt, 2017-ben és 2018-ban azonban a 117-es rajtszámú Elcar Bentley TTO csapatánál versenyzett Szakagucsi Rjóhei csapattársaként, egy Bentley Continental GT3-mal, pontot nem sikerült szerezniük a két esztendő során.[10] 2020-ban a Super Taikyu sorozatban teljesített teljes szezont, és bajnoki címet szerzett az ST-TCR kategóriában Uemacu Tadaó és Kavabata Sintaró csapattársaként a Floral Racing with Uematsu Honda Civic Type R TCR-ével.[11]
Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés]
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2006 | Super Aguri | BHR Ki |
MAL Ki |
AUS 13 |
SMR Ki |
EUR |
ESP |
MON |
GBR |
CAN |
USA |
FRA |
GER |
HUN |
TUR |
ITA |
CHN |
JPN |
BRA |
25. | 0 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b „Ide elvesztette a szuperlicencét”, motorsport.com, 2006. május 10.. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. május 24.)
- ↑ itv.com/f1 - Ide makes racing return. web.archive.org, 2007. március 13. [2007. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ 10 unforgettable Suzuka 1000km moments of the decade (angol nyelven). Super GT World, 2016. augusztus 15. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ SUPER AGURI F1 TEAM | KEY PERSON INFO. web.archive.org, 2007. május 30. [2007. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ SUPER AGURI CAMPANY OFFICIAL WEB SITE. web.archive.org, 2003. február 2. [2003. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ Formula Nippon Official Site. web.archive.org, 2008. június 23. [2008. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ International Suzuka 1000km: Hall of Fame – 1999-2017 (angol nyelven). Super GT World, 2017. augusztus 20. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ International Suzuka 1000km: Hall of Fame – 1999-2017 (angol nyelven). Super GT World, 2017. augusztus 20. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ CALSONIC IMPUL GT-R finishes fifth (angol nyelven). Official Global Newsroom, 2013. április 28. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ a b Yuji Ide (amerikai angol nyelven). SnapLap, 2015. április 17. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ News. JAS Motorsport. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Hivatalos honlapja (japán nyelven)
