Ibrahim Traoré
| Ibrahim Traoré | |
 | |
| Burkina Faso ideiglenes elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2022. október 6. | |
| Előd | Paul-Henri Sandaogo Damiba |
| Született | 1988. március 14. (38 éves) Bondokuy[1] |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | University Joseph Ki-Zerbo |
| Vallás | iszlám |
| Díjak | National Order of Mali (2025) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ibrahim Traoré témájú médiaállományokat. | |
Ibrahim Traoré (Bondokuy, Burkina Faso, 1988. március 14.–) burkina fasoi katonatiszt és politikus. 2022. szeptember 30-án puccsal került hatalomra, és azóta az ország átmeneti elnöke.
Életrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése].png)
Tanulmányai és katonai pálya
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Mouhoun tartománybeli Bondokuyban született. Miután Bondokuyban elvégezte általános iskoláját, Bobo-Dioulassoban járt középiskolába. 2006-2009 között az Ouagadougou-i Egyetemen természettudományok és geológia szakon tanult, ahol tagja volt a Muszlim Diákok Szövetségének.
2010-ben csatlakozott a Burkina Faso-i fegyveres erőkhöz, Marokkóban és Franciaországban kapott katonai kiképzést. Tapasztalatot szerzett a dzsihadista felkelőkkel szembeni harcban. 2019-ben az ENSZ békefenntartó missziójával (MINUSMA) Maliba vezényelték. 2020-ban századossá léptették elő, majd a Cobre különleges erők egységének tagjaként harcolt Burkina Faso északi részén.
2022-es államcsíny
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2022. szeptember 30-án puccsal eltávolította Paul-Henri Sandaogo Damiba ideiglenes elnököt, és átvette az ország irányítását. 34 évesen a világ legfiatalabb államfője lett.
Kormányzása és politikai irányvonal
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gazdasági és társadalmi reformok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Programját „progresszív és népi forradalomnak” nevezte, célként tűzte ki a nemzeti önellátást, iparosítás és aranyfeldolgozás támogatását, valamint külföldi adósságok csökkentését. Elindult az állami aranyfinomítás, és új infrastruktúra építés zajlik.
Biztonsági intézkedések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A dzsihadista fenyegetés elleni fellépés érdekében a Hazafias Honvédelmi Önkéntesek (VDP) taglétszáma közel 100 000 fővel bővült.
Külpolitikája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kiutasította a francia diplomatákat, megszakította a katonai együttműködést, a francia csapatokat kivonták az országból.
Ezzel párhuzamosan megerősödött az ország kapcsolata Oroszországgal. Újranyitották az orosz nagykövetséget, katonai és energetikai együttműködés zajlik, például a Roszatom által tervezett nukleáris projektek kapcsán. 2024 elején orosz zsoldosok is megjelentek az országban.
Pánafrikai identitás és népszerűség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fiatalabb generációk körében népszerűsége növekedett, különösen a nyugati befolyás elleni retorikája miatt.
Kulcsszerepe van a Száhel-övezeti Államok Szövetségének (AES) megerősödésében.
Kritikák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Biztonsági válság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Súlyosbodott a dzsihadista erőszak, a puccs óta az áldozatok száma több mint háromszorosára nőtt (kb. 17 ezer halott).
Demokrácia deficit
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2029-ig elhalasztotta a választásokat, ami aggodalmat keltett. Kritikusai emberi jogi visszaéléseket, kényszersorozást és elnyomást emlegetnek.
