Iberoromán nyelvek
(Ibéroromán nyelvek szócikkből átirányítva)
Az iberoromán nyelvek a nyugati újlatin nyelvek egyik csoportja, amelybe a hispaniai latinból az Ibériai-félsziget területén kialakult újlatin nyelvek tartoznak. Két további csoportra oszlanak: keletire és nyugatira; legközelebbi rokonaik a galloromán nyelvek és a szárd.
Az iberoromán megjelölés földrajzi jellegű, ebből adódóan egyes nyelvek besorolása nem egyértelmű: a katalán nyelvtanilag a galloromán nyelvekhez, azon belül is az okcitánhoz áll a legközelebb; más források viszont ez alapján éppen az okcitánt sorolják az iberoromán nyelvekhez.[1]
Főbb közös jellemzőik[szerkesztés]
- A többes számot a nyugati újlatin nyelvekre jellemzően -(e)s hozzáadásával képzik.
- A szóközi [p, t, k] mássalhangzók zöngés réshanggá váltak.
- Keleten a latin szókezdő cl-, fl-, pl- csoportok megmaradtak; a nyugaton palatalizálódtak és új hangok alakultak ki belőlük (spanyol ll, portugál és galiciai ch);
- Számos szóközi mássalhangzócsoport – nyelvenként különböző mértékben – leegyszerűsödött, illetve palatalizálódott, aminek következtében új hangok keletkeztek.
- A legnyugatibb és legdélibb portugál kivételével eltűnt a b és v megkülönböztetése.
Csoportosításuk[szerkesztés]
megjegyzés: Az Ethnologue szerinti csoportosítás némileg eltér a fenti nyelvészetitől.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973
- Manual de lingüística románica. José Enrique Gargallo Gil – Maria Reina Bastardas (coords.). Barcelona: Ariel Lingüística. 2007. ISBN 978-84-344-8268-5
