IV. Rajmund Berengár barcelonai gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(IV. Rajmund Berengár, Barcelona grófja szócikkből átirányítva)
IV. Rajmund Berengár

barcelonai gróf
Uralkodási ideje
1131 1162
ElődjeIII. Nagy Rajmund Berengár
UtódjaI. Alfonz
Aragónia régense
Uralkodási ideje
1137 1162
ElődjeII. Ramiro
UtódjaPetronila
Életrajzi adatok
UralkodóházBarcelonai-ház
Született1114
Barcelona
Elhunyt1162. augusztus 6. (47-48 évesen)[1][2]
Borgo San Dalmazzo
NyughelyeSanta Maria de Ripoll
ÉdesapjaRamon Berenguer III
ÉdesanyjaI. Douce provence-i grófnő
Testvére(i)
  • Berenguer Ramon, Count of Provence
  • Barcelonai Berengária
  • Almodis of Barcelona
  • Stefania di Barcellona
  • Ximena de Barcelona i de Díaz
HázastársaPetronila aragóniai királynő
Gyermekei
  • Dulce of Aragon
  • II. Alfonz aragóniai király
  • Peter of Barcelona
  • Berenguer of Barcelona
  • Sancho, Count of Provence
  • Raimond-Bérenger III de Provence
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Rajmund Berengár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

IV. Ramon (Rajmund) Berengár (Barcelona, 1114Borgo San Dalmazzo, 1162. augusztus 6.) Barcelona grófja (1131–1162), Aragónia hercege (1137–1162), az Urgell-házból, Aragónia új királyi háza, a Barcelonai-ház őse.

Katalónia és Aragónia egyesítése[szerkesztés]

Rajmund megsegítette II. Ramiro aragóniai királyt Kasztíliával szemben, és ezért 1137-ben feleségül vehette a csecsemő Petronilát (1135–1174), a király lányát. Ekkor felvette az "Aragónia hercege" címet, II. Ramiro pedig az esküvő után lemondott a trónról lánya javára. Ezzel Ramon Berengár lett (1137–1162) Aragónia tényleges ura. A házassági szertartást 1151-ben, amikor Petronila 16 éves lett, ünnepélyesen megismételték.

Hatalomra kerülve sikeresen újratárgyalta azokat a szerződéseket, amelyekben I. Alfonz a keresztény lovagrendeknek ígérte királyságát. Két kisebb lovagrend 1140-ben lemondott területi igényeiről, a templomosokkal pedig 1143-ban sikerült Berengárnak megállapodnia. Ezt a szerződést a pápa is jóváhagyta. Átadott nekik hat várat, a királyi jövedelmek tizedét (plusz még évi 1000 sout Zaragozáért), vámmentességet adott, és nekik ígérte a móroktól visszahódítandó földek ötödét. A pápát Aragónia és Barcelona hűbérurának ismerte el.

Hódítások[szerkesztés]

1144-ben szövetséget kötött sógorával, VII. Alfonz kasztíliai királlyal, és hadat vezettek a murciai mórok ellen. 1147-ben elfoglalta Almeríát, 1148 decemberében Tortosát, 1149. október 24-én Léridát és Fragát; ekkor fölvette a Tortosa és Lérida márkija címet. 1149-ben békét kötött VI. (Újjáépítő) García pamplonai királlyal.

Berengár újra Aragónia hűbéresévé tette Valenciát, és a tudilléni szerződésben Kasztília is elismerte befolyását Valenciára és Murciára. 1154-ben ő lett V. Gaszton béarni vikomt gyámja.

Utódai[szerkesztés]

Négy fiuk és egy lányuk született:

  • Pedro (1152) még csecsemő korában meghalt;
  • Alfonz (1157) II. (Trubadúr) Alfonz néven anyja lemondása után Aragónia királya lett, és 1196-ban halt meg.
  • Pedro (1158) Aragónia hercege 1181. április 5-én halt meg.
  • Dulce (Aldoza, 1159) Aragónia hercegnője I. Sancho portugál királyhoz ment feleségül a Coimbrai Igreja Da Santa Cruz templomban, és 1198-ban halt meg.
  • Sancho (1161) Aragónia hercege (1223-ban? 1226-ban?) halt meg.

1162-ben elindult, hogy Torinóban találkozzon Barbarossa Frigyessel, de augusztus 6-án, az itáliai Borgo San Dalmazzóban meghalt. Végrendeletében az aragóniai korona minden birtokát legidősebb élő fiára, Alfonzra hagyta (feleségének be kellett érnie két faluval Katalóniában).

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)