Ugrás a tartalomhoz

IV. Basarab havasalföldi fejedelem

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Basarab havasalföldi fejedelem
UralkodóházHouse of Dănești
Született1444 előtt
Havasalföld
Elhunyt1482. július 13.
Glogova
ÉdesapjaII. Basarab havasalföldi fejedelem
GyermekeiV. Basarab havasalföldi fejedelem

IV. Basarab cel Tânăr („az Ifjabb”), más néven Basarab Țepeluș („a kis Karóbahúzó”), (Havasalföld, 1444 előtt –‎ Glogova, 1482. július 13.) 1474 és 1482 között négyszer is Havasalföld vajdája volt: 1474 októberétől decemberéig, 1478 januárjától 1480 júniusáig, 1480 novemberétől 1481 júliusa előttig, majd ismét 1481 augusztusától 1482 júliusáig. Ez egy instabil politikai időszak volt a középkori Havasalföldön, amikor ezekben az években még további négy fejedelem is uralkodott rövidebb ideig.

II. Basarab havasalföldi fejedelem (uralkodott: 1442–1443) fia és II. Dan unokája volt. Először 1474-ben jutott a havasalföldi trónra, amikor az erdélyi vajda, Báthory István segítségével megdöntötte unokatestvére, az „Öregként” ismert III. Basarab (Basarab Laiotă) uralmát. Mindössze két hónap múlva azonban másod-unokatestvére, III. Radu havasalföldi fejedelem (más néven Szép Radu) megfosztotta hatalmától, akit egy nagy oszmán sereg támogatott, amely Moldva uralkodója, III. István megbüntetésére vonult.

Első uralkodása után IV. Basarab Țepeluș a magyar területeken keresett menedéket, ahol feltehetően addigi életének nagy részét is töltötte. 1476 nyarán Erdélybe küldték III. Vlad Țepeșsel (Țepeș = Karóbahúzó) együtt, akit Mátyás király és III. István is a havasalföldi trónra szánt. Ezt követően Moldvába ment, ahol III. István udvarában is megemlítik. Utóbbi segítségével 1478 januárja előtt ismét elűzte unokatestvérét, III. Basarab Laiotăt, és megkezdte második, egyben leghosszabb uralkodását.

1479-ben IV. Basarabot Ali Koca bég arra kényszerítette, hogy az oszmánok oldalára álljon, és részt vegyen az Erdély elleni hadjáratban. Körülbelül 5000 havasalföldi katonát biztosított a hadjárathoz, amely során szembekerült fő riválisával, unokatestvérével, Basarabbal, aki 1477-es elűzése óta szintén Erdélyben élt. IV. Basarab mintegy 2000 gyalogost vezetett, és a magyarok segítségével legyőzte a havasalföldi–oszmán egyesített erőket a Kenyérmezei csatában. 1481-ben, ugyanabban az évben, amikor II. Mehmed oszmán szultán meghalt, és fiai, II. Bajazid és Cem között nyílt konfliktus tört ki, IV. Vlad – III. Vlad és III. Radu jámbor féltestvére, aki addig kevés érdeklődést mutatott a trón iránt – III. István támogatásával került hatalomra, miután az utóbbi júniusban betört Havasalföldre, és Râmnicu Vâlceánál legyőzte IV. Basarabot. (A 15. század rendkívül viharos időszak volt Havasalföldön: a trón gyorsan cserélt gazdát a Basarab-ház különböző ágaihoz tartozó fejedelmek és családtagok között.) Egyes források szerint ekkor néhány hónapon át egy III. Mircea nevű fejedelem uralkodott, akinek a származása bizonytalan.[1] Nem sokkal később (még 1481 folyamán) IV. Basarab ismét Havasalföld vajdája lett, ezúttal oszmán támogatással. III. István a következő nyáron még tett egy utolsó kísérletet befolyása megszilárdítására Havasalföldön, és egy éven belül Basarab ismét elvesztette a trónt. Bár IV. Vladot visszahelyezték, hamarosan kénytelen volt elfogadni a szultán fennhatóságát.

IV. Basarabot 1482 márciusa és júliusa között zajló összecsapások során ölték meg, valószínűleg a havasalföldi bojárak által vezetett összeesküvés következtében. Mások szerint azonban III. István ölte meg csatában ugyanazon év hadjárata során. Később Neagoe Craiovescu, aki Neagoe Basarab néven lett Havasalföld uralkodója (1512–1521), azt állította, hogy az évtizedekkel korábban meghalt IV. Basarab az apja volt, mivel viszonyt folytatott az anyjával, Neagával, aki akkoriban a nagybojár Pârvu Craiovescu felesége volt. Bár a Craiovești család szoros kapcsolatban állt a havasalföldi uralkodóház Dănești ágával, ez az állítás erősen kétséges, és valószínűleg később használták fel a fejedelmi származás igazolására.

  1. Matei Cazacu Dracula Tallandier Paris (2004) p. 229 & 232.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Basarab the Young című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Cristea, Ovidiu (2016). "Guerre, Histoire et Mémoire en Moldavie au temps d'Étienne le Grand (1457–1504)". In Păun, Radu G. (ed.). Histoire, mémoire et dévotion. Regards croisés sur la construction des identités dans le monde orthodoxe aux époques byzantine et post-byzantine. La Pomme d'or. 305–344. o. ISBN 978-2-9557042-0-2.
  • Demciuc, Vasile M. (2004). "Domnia lui Ștefan cel Mare. Repere cronologice". Codrul Cosminului (10): 3–12. ISSN 1224-032X.
  • Eagles, Jonathan (2014). Stephen the Great and Balkan Nationalism: Moldova and Eastern European History. I.B. Tauris. ISBN 978-1-78076-353-8.
  • Florescu, Radu R.; McNally, Raymond T. (1989). Dracula, Prince of Many Faces: His Life and his Times. Back Bay Books. ISBN 978-0-316-28656-5.
  • Kármán, Gábor; Kunčevic, Lovro, eds. (2013). The European Tributary States of the Ottoman Empire in the Sixteenth and Seventeenth Centuries. Leiden: Brill. ISBN 9789004246065.
  • Shaw, Stanford J. (1976). History of the Ottoman Empire and Modern Turkey: Volume 1, Empire of the Gazis: The Rise and Decline of the Ottoman Empire 1280–1808. Cambridge University Press. ISBN 978-0-52121-280-9.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]