Nemzetközi Teniszszövetség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(ITF szócikkből átirányítva)
Nemzetközi Teniszszövetség
Alapítva1913. március 1.
SzékhelyAnglia London
Tagság210 nemzeti szervezet
ElnökDavid Haggerty

é. sz. 51° 27′ 32″, ny. h. 0° 15′ 19″Koordináták: é. sz. 51° 27′ 32″, ny. h. 0° 15′ 19″
A Nemzetközi Teniszszövetség weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzetközi Teniszszövetség témájú médiaállományokat.

A Nemzetközi Teniszszövetség (közismert angol nevén International Tennis Federation, rövidítve: ITF) 210 ország vagy független terület[1] nemzeti szövetségének nemzetközi vezető testülete. Székhelye London, elnöke (2015-ben) az amerikai David Haggerty.[2][3]

Az ITF az 1913. március 1-jén Párizsban 12 nemzet képviselőinek részvételével alakult International Lawn Tennis Federation (ILTF) szervezet jogutódja. A névből 1977-ben törölték a Lawn szót.[4] A szervezet 1923-ban hozta létre első alapszabályát. Jelenleg érvényes Alapszabályzatát 2015-ben alkották meg.[5]

Hivatalos, évenként megjelenő kiadványa 1969–2001 között a World of Tennis, jelenleg a The ITF Year. A kiadvány az előző 12 hónap ITF által szervezett és felügyelt eseményeiről számol be.

Története[szerkesztés]

1877, az első wimbledoni verseny megrendezését követően a tenisz egyre több országban vált népszerűvé. Amerikában 1881-ben rendezték meg a mai US Open, Párizsban 1891-ben a mai Roland Garros és Ausztráliában 1905-ben a mai Australian Open elődjét. Egyre több nemzeti szövetség alakult meg, köztük a Magyar Lawn Tenisz Szövetség is 1907-ben.[6] 1913-ban 15 ország nemzeti szövetségének képviselői elhatározták, hogy az egységes szabályok kialakítása, valamint a versenyek összehangolása érdekében nemzetközi szövetséget alapítanak. Az 1913. március 1-jei alakuló ülésen végül 12 ország képviselői jelentek meg, három nemzeti szövetség – bár előzetesen jelezték részvételüket – nem vett részt az ülésen. Az alapító szövetségek: Ausztrálázsia szervezete,[7] Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Oroszország, Dél-Afrika, Spanyolország, Svédország, Svájc. A szervezet neve International Lawn Tennis Federation (ILTF) lett.[8]

Az első ülésen döntöttek a szervezet alkotmányáról, elsődlegesen az amatőrizmus kérdéseire helyezve a hangsúlyt. Meghatározták a tenisz hivatalos nyelvét, amely az angol és a francia lett. Döntöttek arról, hogy a szervezet székhelye Párizs, és Nagy-Britannia jogot kapott arra, hogy „örök időkre” füves világbajnokságot rendezzen. Határozatot hoztak arról, hogy a Davis-kupa legyen a nemzeti csapatok egyetlen világversenye. Megválasztották az elnökséget: az első elnök a német dr. H. O. Behrens lett.[8]

A szervezetnek másfél év múlva az első világháború kitörése miatt fel kellett függesztenie a tevékenységét, és 1919-ben 10 nemzet részvételével folytatta munkáját. Az 1923-as rendes évi közgyűlésen fogadták el az amerikai teniszszövetség (USTA) belépését a szervezetbe, valamint a tenisz nemzetközi verseny- és játékszabályait, amelyek 1924. január 1-től léptek életbe. Ezen a közgyűlésen fogadták el azt, hogy egy világbajnokság helyett évente négy nagy nemzetközi torna rendezésére kerül sor. Ez a négy torna a ma is a legnagyobbaknak számító Grand Slam-tornák: az Australian Open, a Roland Garros, a wimbledoni teniszverseny és a US Open.[8]

Az ILTF 1934-ben hozott létre egy speciális bizottságot a profizmus és az amatőrizmus különbségeinek megvizsgálására, és meghatározták, hogy milyen mértékű költségtérítésig tartható fenn az amatőr státusz, ez az úgynevezett „nyolchetes szabály”, amely szerint egy amatőr játékos egy évben legfeljebb nyolc héten át kaphat költségtérítést.[8]

1939-ben a tagállamok száma 59-re nőtt. A második világháború kitörése miatt a szervezet központját áthelyezték Londonba, és azóta is ott van. A háború után az első közgyűlést 1946-ban tartották, amelyen 23 tagország vett részt. A teniszlabdára vonatkozó szabványt 1948-ban alkották. 1951-ben a nyolchetes szabályt 210 napra növelték. 1963-ban, az ILTF megalapításának 50. évfordulóján született döntés a Federation-kupa (Fed-kupa) nemzetközi női csapatverseny indításáról, amely a férfiak számára 1900 óta már létező Davis-kupa versenyének megfelelő női csapatverseny.[8]

Az ILTF 1968. március 30-i rendkívüli közgyűlése történelmi jelentőségű. Ezen a közgyűlésen 47 nemzeti szövetség képviselője elfogadta, hogy bármely játékos, legyen az profi vagy amatőr, bármely ILTF által szervezett versenyen elindulhat. Ezzel vette kezdetét az „open era”. Az ILTF elfogadta a Grand Prix-versenyek szponzorálását, ezzel biztosítva, hogy a játékosok nyíltan és legálisan pénzdíjazásban részesüljenek.[8]

1970-ben kísérletképpen vezették be a rövidített játszmát (tie-break), amelyet 1974-től a pontszámítás alternatív lehetőségeként engednek meg a nemzetközi tornákon, és 1989-től a Davis-kupa mérkőzésein is kötelező az alkalmazása. A televíziós közvetítések miatt kétéves kísérleti időszak után 1972-ben elfogadták a sárga labdák használatát. A fehér labdák továbbra is használhatók maradtak. 1975-ben megalkották a Magatartási Kódexet a férfi versenyzők számára.[8]

1977-ben, 100 évvel az első wimbledoni verseny után, a nemzetközi szövetség úgy döntött, hogy nevéből elhagyja a füves pályára utaló „lawn” szót, és ettől kezdve a neve International Tennis Federation. 1978-ban avatták az első világbajnokokat Chris Evert és Björn Borg személyében. 1988-ban, 64 év szünet után, az ITF megalakulásának 75. évfordulóján a tenisz visszakerült a nyári olimpiai játékok programjába. Hároméves kipróbálás után 2006-ban Perthben a Hopman-kupán alkalmazták először az elektronikus vonalellenőrző rendszert, amelynek később a Sólyomszem nevet adták.[8]

2013-ban, az ITF megalakulásának 100. évfordulóján 210 nemzeti szövetség képviselői gyűltek össze a jubileumi közgyűlésen. Az ITF március 4-ét a tenisz világnapjának nyilvánította.[8]

Az ITF elnökei[szerkesztés]

Az ITF eddigi elnökei a megválasztás éve szerint:[9]

  • 1913 :  GER Hans Behrens
  • 1914 :  FRA Henri Wallet
  • 1919 :  BEL Paul de Borman
  • 1920 :  SUI Charles Barde
  • 1921 :  BEL Paul de Borman
  • 1922 :  RSA E. Clarke
  • 1923 :  GBR A. E. M. Taylor
  • 1924 :  FRA Henri Wallet
  • 1925 :  GBR John Flavelle
  • 1926 :  FRA M. Rances
  • 1927 :  SUI Charles Barde
  • 1928 :  BEL Paul de Borman
  • 1929 :  SUI Charles Barde
  • 1930 :  FRA M. Rances
  • 1932 :  GER Hans Behrens
  • 1933 :  BEL Paul de Borman
  • 1934 :  USA L. J. Carruthers
  • 1935 :  ITA G. Uzielli
  • 1936 :  SUI Charles Barde
  • 1937 :  BEL Paul de Borman
  • 1938 :  GER Hans Behrens
  • 1938 :  FRA Pierre Gillou
  • 1939 :  SUI Charles Barde
  • 1946 :  BEL Paul de Borman
  • 1947 :  FRA Pierre Gillou
  • 1948 :  GBR J. Eaton Griffith
  • 1949 :  USA R. B. Kingman
  • 1950 :  AUS R. H. Youdale
  • 1951 :  NED D. Croll
  • 1952 :  SUI Charles Barde
  • 1953 :  GBR J. Eaton Griffith
  • 1954 :  USA R. B. Kingman
  • 1955 :  ITA Giorgio De Stefani
  • 1956 :  AUS R. H. Youdale
  • 1957 :  CAN R. N. Watt
  • 1958 :  SUI Charles Barde
  • 1959 :  GBR J. Eaton Griffith
  • 1961 :  FRA Jean Borotra
  • 1961 :  AUS R. H. Youdale
  • 1962 :  ITA Giorgio De Stefani
  • 1963 :  GBR J. Eaton Griffith
  • 1965 :  BRA P. da Silva Costa
  • 1967 :  ITA Giorgio De Stefani
  • 1969 :  AUS B. A. Barnett
  • 1971 :  DEN A. Heyman
  • 1974 :  USA W. E. Elcock
  • 1975 :  GBR D. N. Hartwick
  • 1977 :  FRA Philippe Chatrier
  • 1991 :  AUS Brian Tobin
  • 1999 :  ITA Francesco Ricci Bitti
  • 2015 :  USA David Haggerty

Szervezeti felépítése[szerkesztés]

Az ITF legmagasabb szintű döntéshozó testülete az évente összeülő Közgyűlés (Annual General Meeting, AGM), amelynek résztvevői az ITF-tag nemzeti szövetségek képviselői. A közgyűlés választja 4 évre az ITF elnökét és igazgatótanácsának tagjait. A 2015. szeptemberi tisztújító választáson az ITF elnöke az amerikai David Haggerty lett.[10] Az elnök munkáját 3 alelnök és 10 tagú igazgatótanács segíti. [11]

Az ITF szerepe[szerkesztés]

Az ITF irányítja és felügyeli a hat regionális szervezetén keresztül a több, mint 200 nemzeti szövetség munkáját. Meghatározza a szabályokat, beleértve a pálya és az eszközök szabványait, és felügyeli az antidopping, valamint az antikorrupciós program végrehajtását.[12]

Az ITF szervezi a három nagy nemzetközi csapatverseny, a férfiak Davis-kupa, a nők Fed-kupa és a vegyes csapatok részére kiírt Hopman-kupa versenyeit. Felügyeli a Grand Slam-tornáknak nevezett négy legnagyobb nemzetközi verseny, az Australian Open, a Roland Garros, a wimbledoni teniszverseny és a US Open versenyeit. Az ATP és a WTA magasabb díjazású versenyeinek kiegészítéseként versenyeket szervez az alacsonyabb ranglistahelyezéssel rendelkezők, valamint a fiatalok számára. Az ITF szervezésében zajlanak a 18 év alattiak különböző korosztályai, valamint a szeniorok és a kerekesszékes versenyzők számára rendezett versenyek.[13] Az ITF a 13–18 éves korosztály számára nemzetközi junior versenyeket (Junior Circuit) szervez. Az ifjúsági korúak 14 éves kortól indulhatnak a már pénzdíjas Pro Circuit versenyeken. A világranglista-helyezéseknek megfelelően lehet nevezni a 10 000–50 000 dollár közötti összdíjazású Futures versenyekre (a ranglista 250. helyétől lefelé), valamint az 50 000–100 000 dollár közötti összdíjazású Challenger-versenyekre (általában a ranglista 71–400. helyezettjei).[14][15] Az ifjúsági korosztály számára rendeznek egyéni és csapat Európa- és világbajnokságokat is. A Grand Slam-tornák mindegyikén megrendezik a junior egyéni és páros versenyeket is.[16]

2019-től a junior és a kezdő teniszezők részére új ITF-pontverseny kiírására került sor. E pontversenyben a junior A–5 kategória, a nőknél és a férfiaknál az ITF 15.000, valamint a férfiaknál a 25.000 dollár összdíjazású versenyein elért pontokat számítják be. Az "ITF World Tennis Tour" néven futó versenyek száma 2019-ben mintegy 1600. E versenyek mellett az ITF továbbra is szervezi a nők 60.000, 80.000 és 100.000 dollár összdíjazású versenyeit, ezek eredményeit a WTA-pontversenyébe számítják be.[17]

A versenyek szervezése mellett az ITF évente 4 millió dollárt fordít a tenisz továbbfejlesztésére[18] és népszerűsítésére, amelyhez felhasználja a televíziócsatornákat, valamint a változatos PR- és marketingeszközöket és a szponzorálás nyújtotta lehetőségeket. Az ITF weboldala segítségével a világ minden tájára eljuttatja az egyes versenyek eredményeit, a játékosokkal és a versenyekkel kapcsolatos információkat.[19]

ITF ranglistapontok[szerkesztés]

2019-től az ITF World Tennis Tour versenysorozat keretében szerezhető pontok az alábbiak. Ezek a pontok nem számítanak bele az ATP-, illetve WTA-pontversenybe. Kivétel ez alól a férfiak 25.000 dolláros tornáin elért eredmények után járó pontszám, amely a táblázatban zárójelben található.[20]

Férfiak[szerkesztés]

Megnevezés Gy D ED ND 16 32 Selejtezőt
nyerő
Selejtező
döntőse
ITF-ranglistapontok
ITF $25,000+H 225(5) 135(3) 67(1) 27 9 0 4 1
ITF $25,000 150(3) 90(1) 45 18 6 0 3 1
ITF $15,000+H 150 90 45 18 6 0 3 1
ITF $15,000 100 60 30 12 4 0 2 1

A férfiaknál a fentieken kívül az ATP Challenger Tour selejtezőjéből feljutó versenyző 30 ITF-ranglistapontot kap.

Nők[szerkesztés]

Megnevezés Gy D ED ND 16 32 Selejtezőt
nyerő
Selejtező
döntőse
ITF-ranglistapontok
ITF $15,000+H 150 90 45 18 6 0 3 1
ITF $15,000 100 60 30 12 4 0 2 1

Az ITF világbajnoki címe[szerkesztés]

Az ITF 1978 óta minden naptári évben világbajnoki címet adományoz annak a versenyzőnek, aki az év folyamán a Grand Slam-tornákon, az ITF által felügyelt nagy nemzetközi tornákon, a Davis-kupa-, illetve a Fed-kupa-mérkőzéseken összességében a legjobb eredményt érte el.[21] Ez a cím független az év végi ATP- és WTA-ranglistaeredménytől, illetve az ATP World Tour Finals és a WTA Finals végeredményétől.

Felnőtt bajnokok[szerkesztés]

Az eddigi győztesek:[22][23]

Év Férfi egyéni Női egyéni Férfi páros Női páros
1978 SWE Björn Borg USA Chris Evert
1979 USA Martina Navratilova
1980 USA Chris Evert-Lloyd
1981 USA John McEnroe
1982 USA Jimmy Connors USA Martina Navratilova
1983 USA John McEnroe
1984
1985 Csehszlovákia Ivan Lendl
1986
1987 GER Steffi Graf
1988 SWE Mats Wilander
1989 GER Boris Becker
1990 CZE Ivan Lendl
1991 SWE Stefan Edberg YUG Szeles Mónika
1992 USA Jim Courier
1993 USA Pete Sampras GER Steffi Graf
1994 Arantxa Sánchez Vicario
1995 GER Steffi Graf
1996 AUS Todd Woodbridge &
AUS Mark Woodforde
USA Lindsay Davenport &
USA Mary Joe Fernández
1997 SUI Martina Hingis USA Lindsay Davenport &
CZE Jana Novotná
1998 USA Lindsay Davenport NED Jacco Eltingh &
NED Paul Haarhuis
USA Lindsay Davenport &
BLR Natallja Zverava
1999 USA Andre Agassi SUI Martina Hingis IND Mahes Bhúpati &
IND Lijendar Pedzs
SUI Martina Hingis &
RUS Anna Kurnyikova
2000 BRA Gustavo Kuerten AUS Todd Woodbridge &
AUS Mark Woodforde
FRA Julie Halard-Decugis &
JPN Szugijama Ai
2001 AUS Lleyton Hewitt USA Jennifer Capriati SWE Jonas Björkman &
AUS Todd Woodbridge
USA Lisa Raymond &
AUS Rennae Stubbs
2002 USA Serena Williams CAN Daniel Nestor &
BAH Mark Knowles
ESP Virginia Ruano Pascual &
ARG Paola Suárez
2003 USA Andy Roddick BEL Justine Henin-Hardenne USA Bob Bryan &
USA Mike Bryan
2004 SUI Roger Federer RUS Anasztaszija Miszkina
2005 BEL Kim Clijsters USA Lisa Raymond &
AUS Samantha Stosur
2006 BEL Justine Henin
2007 ZIM Cara Black &
USA Liezel Huber
2008 ESP Rafael Nadal SRB Jelena Janković CAN Daniel Nestor &
SRB Nenad Zimonjić
2009 SUI Roger Federer USA Serena Williams USA Bob Bryan &
USA Mike Bryan
USA Serena Williams &
USA Venus Williams
2010 ESP Rafael Nadal DEN Caroline Wozniacki ARG Gisela Dulko &
ITA Flavia Pennetta
2011 SRB Novak Đoković CZE Petra Kvitová CZE Květa Peschke &
SVN Katarina Srebotnik
2012 USA Serena Williams ITA Sara Errani &
ITA Roberta Vinci
2013
2014
2015 NED Jean-Julien Rojer &
ROM Horia Tecau
SUI Martina Hingis &
IND Szánija Mirza
2016 GBR Andy Murray GER Angelique Kerber GBR Jamie Murray &
BRA Bruno Soares
FRA Caroline Garcia &
FRA Kristina Mladenovic
2017 ESP Rafael Nadal ESP Garbiñe Muguruza POL Łukasz Kubot &
BRA Marcelo Melo
SUI Martina Hingis &
TPE Csan Jung-zsan
2018 SRB Novak Đoković ROU Simona Halep USA Mike Bryan &
USA Jack Sock
CZE Barbora Krejčíková &
CZE Kateřina Siniaková

Junior bajnokok[szerkesztés]

Az ITF junior világbajnoki címét elnyert versenyzők:[24]

Év Egyéni (1978–2003) Páros (1982–2003)
Fiúk Lányok Fiúk Lányok
1978 TCH Ivan Lendl TCH Hana Mandlíková
1979 ECU Raúl Viver USA Mary-Lou Piatek
1980 FRA Thierry Tulasne USA Susan Mascarin
1981 AUS Pat Cash USA Zina Garrison
1982 FRA Guy Forget USA Gretchen Rush MEX Fernando Pérez USA Beth Herr
1983 SWE Stefan Edberg FRA Pascale Paradis AUS Mark Kratzmann URS Larisa Savchenko
1984 AUS Mark Kratzmann ARG Gabriela Sabatini MEX Agustín Moreno ARG Mercedes Paz
1985 ITA Claudio Pistolesi ITA Laura Garrone TCH Petr Korda

TCH Cyril Suk

ARG Mariana Perez-Roldan

ARG Patricia Tarabini

1986 ESP Javier Sánchez ARG Patricia Tarabini ESP Tomás Carbonell URS Leila Meskhi
1987 AUS Jason Stoltenberg URS Natallja Zverava AUS Jason Stoltenberg URS Natalia Medvedeva
1988 VEN Nicolas Pereira ARG Cristina Tessi TCH David Rikl

TCH Tomáš Anzari

AUS Jo-Anne Faull
1989 SWE Nicklas Kulti ARG Florencia Labat RSA Wayne Ferreira TCH Andrea Strnadová
1990 ITA Andrea Gaudenzi TCH Karina Habšudová SWE Marten Renström TCH Karina Habšudová
1991 SWE Thomas Enqvist TCH Zdeňka Málková MAR Karim Alami BEL Nancy Feber
TCH Eva Martincová
1992 USA Brian Dunn PAR Rossana de los Ríos MEX Enrique Abaroa BEL Laurence Courtois
1993 CHI Marcelo Ríos GEO Nino Louarsabishvili NZL Steven Downs USA Cristina Moros
1994 ARG Federico Browne SUI Martina Hingis AUS Benjamin Ellwood SVK Martina Nedelkova
1995 ARG Mariano Zabaleta RUS Anna Kurnyikova VEN Kepler Orellana CZE Ludmila Varmužová
1996 FRA Sébastien Grosjean FRA Amélie Mauresmo FRA Sébastien Grosjean CZE Jitka Schönfeldová

CZE Michaela Paštiková

1997 FRA Arnaud Di Pasquale ZIM Cara Black CHI Nicolás Massú KAZ Irina Selyutina

ZIM Cara Black

1998 SUI Roger Federer AUS Jelena Dokić VENJosé de Armas DEN Eva Dyrberg
1999 DEN Kristian Pless RUS Lina Krasznorutszkaja FRA Julien Benneteau

FRA Nicolas Mahut

CZE Daniela Bedáňová
2000 USA Andy Roddick ARG María Emilia Salerni GBR Lee Childs

GBR James Nelson

ARG María Emilia Salerni
2001 LUX Gilles Müller RUS Szvetlana Kuznyecova MEX Bruno Echagaray

MEX Santiago González

CZE Petra Cetkovská
2002 FRA Richard Gasquet CZE Barbora Strýcová ROM Florin Mergea

ROM Horia Tecău

BEL Elke Clijsters
2003 CYP Márkosz Pagdatísz BEL Kirsten Flipkens USA Scott Oudsema CZE Andrea Hlaváčková
Kombinált ranglista (2004-től)
Év Fiúk Lányok
2004 FRA Gaël Monfils NED Michaëlla Krajicek
2005 USA Donald Young BLR Viktorija Azaranka
2006 NED Thiemo de Bakker RUS Anasztaszija Pavljucsenkova
2007 LTU Ričardas Berankis POL Urszula Radwańska
2008 TPE Jang Cung-hua THA Noppawan Lertcheewakarn
2009 SWE Daniel Berta FRA Kristina Mladenovic
2010 COL Juan Sebastián Gómez RUS Daria Gavrilova
2011 CZE Jiří Veselý RUS Irina Hromacsova
2012 CAN Filip Peliwo USA Taylor Townsend
2013 GER Alexander Zverev SUI Belinda Bencic
2014 RUS Andrej Rubljov USA Catherine "CiCi" Bellis
2015 USA Taylor Fritz HUN Gálfi Dalma
2016 SRB Miomir Kecmanović RUS Anasztaszija Potapova
2017 ARG Axel Geller USA Whitney Osuigwe
2018 TPE Tseng Chun-hsin FRA Clara Burel

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Member National Associations (angol nyelven). International Tennis Federation, 2012. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. Structure (angol nyelven). International Tennis Federation. [2015. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  3. David Haggerty elected ITF President (angol nyelven). International Tennis Federation, 2015. szeptember 25. [2021. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  4. About the ITF – History of Tennis (angol nyelven). International Tennis Federation. [2010. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  5. Memorandum Articles of Association and Bye-laws of ITF LIMITED Trading as the International Tennis (angol nyelven). International Tennis Federation. [2015. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  6. A Magyar Tenisz Szövetség története (részlet). Magyar Tenisz Szövetség, 2005. július 19. [2016. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 4.)
  7. Ausztrália és Új-Zéland
  8. a b c d e f g h i ItfHistory History
  9. ITF Constitution (angol nyelven). ITF. [2015. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  10. Christopher Clarey: David Haggerty of U.S. Will Lead International Tennis Federation (angol nyelven). The New York Times Company, 2015. szeptember 25. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  11. ItfHistory Structure
  12. ItfHistory Role – Administration and Regulation
  13. About the ITF – Role (angol nyelven). ITF. [2015. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  14. teniszakademia ITF és ATP teniszversenyek rendszere
  15. teniszakademia Profi teniszversenyek pénzdíjai
  16. ItfHistory Role – Organising international competitions
  17. ITF World Tennis Tour (angol nyelven). ITF. [2019. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
  18. ItfHistory Developing the game
  19. ItfHistory Promoting the game
  20. Points Tables (angol nyelven). ITF. [2019. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
  21. ITF Constitution (angol nyelven). ITF. [2015. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  22. Férfiak: World Champions - Men (angol nyelven). ITF. [2015. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  23. Nők: World Champions - Women (angol nyelven). ITF. [2017. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  24. World Champions - Juniors (angol nyelven). ITF. [2015. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 16.)

Források[szerkesztés]