Ugrás a tartalomhoz

ITA2 (karakterkódolás)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ITA2 egy karakterkódolási eljárás, melyet távírók, és kezdetben számítógépek is használtak.

Szinte az összes 20. századi távírógép a Western Union kódját, az ITA2-t vagy annak variánsait használta. A rádióamatőrök helytelenül „Baudot”-nak nevezik az ITA2-t és variánsait, sőt még az Amerikai Rádiórelé Liga Amatőr Rádió Kézikönyve is így tesz, bár az újabb kiadásokban a kódtáblázatok helyesen azonosítják ITA2-ként. Az ITA2 a Baudotnak egy továbbfejlesztett változata.

Története

[szerkesztés]

1932-ben a CCITT bevezette a 2. számú Nemzetközi Távíró Ábécét (ITA2) nemzetközi szabványként[1], amely a Western Union kódon alapult, néhány kisebb módosítással. Az Egyesült Államok az ITA2 egy verzióját, az American Teletypewriter kódot (US TTY) használta szabványosításként, amely az 5 bites távíró kódok alapjául szolgált a 7 bites ASCII 1963-as megjelenéséig.[2]

Az ITA2-t továbbra is használják siketeknek szánt telekommunikációs eszközökben (TDD), Telexben és néhány amatőr rádióalkalmazásban, például az RTTY-ben. Az ITA2-t alkalmazzák az Enhanced Broadcast Solutionban is, amely egy, a 21. század eleji pénzügyi protokoll, amelyet a Deutsche Börse határozott meg a karakterkódolási lábnyom csökkentése érdekében.[3]

Az ITA2 kódtábla felépítése

[szerkesztés]
Impulse patterns

(1=mark, 0=space)

Letter shift Figure shift
LSB on

right;

543·21

LSB on

left;

12·345

1-esek ITA2

standard

Russian

MTK-2

variant

Russian

MTK-2

variant

ITA2

standard

US TTY

variant

000·00 00·000 0 Null Shift to Russian Letters (RS) Null
010·00 00·010 1 Carriage return
000·10 01·000 1 Line feed
001·00 00·100 1 Space
101·11 11·101 4 Q Я 1
100·11 11·001 3 W В 2
000·01 10·000 1 E Е 3
010·10 01·010 2 R Р 4, Ч 4
100·00 00·001 1 T Т 5
101·01 10·101 3 Y Ы 6
001·11 11·100 3 U У 7
001·10 01·100 2 I И 8
110·00 00·011 2 O О 9
101·10 01·101 3 P П 0
000·11 11·000 2 A А
001·01 10·100 2 S С ' Bell
010·01 10·010 2 D Д WRU? $
011·01 10·110 3 F Ф Э !
110·10 01·011 3 G Г Ш &
101·00 00·101 2 H Х Щ £ #
010·11 11·010 3 J Й Ю, Bell Bell '
011·11 11·110 4 K К (
100·10 01·001 2 L Л )
100·01 10·001 2 Z З + "
111·01 10·111 4 X Ь /
011·10 01·110 3 C Ц :
111·10 01·111 4 V Ж = ;
110·01 10·011 3 B Б ?
011·00 00·110 2 N Н ,
111·00 00·111 3 M М .
110·11 11·011 4 Shift to Figures (FS) Reserved for

figures extension

111·11 11·111 5 Reserved for

lettercase extension

Shift to Letters (LS)

/ Erasure / Delete

A Nullhoz rendelt kódpozíciót valójában csak a telexgépek tétlen állapotához használták. Hosszú tétlenségi időszakok alatt az impulzussebesség nem volt szinkronizálva a két eszköz között (amelyek akár kikapcsolva is lehettek, vagy nem voltak állandóan összekapcsolva a kommutált telefonvonalakon).

Egy üzenet elindításához először kalibrálni kellett az impulzussebességet, egy rendszeresen időzített "jel" impulzusok sorozatát (1), egy öt impulzusból álló csoporttal, amelyet egyszerű passzív elektronikus eszközök is érzékelhettek a telexgép bekapcsolásához. Ez az impulzussorozat egy sor törlés/törlés karaktert generált, miközben a vevő állapotát betűeltolás módba is inicializálta. Az első impulzus azonban elveszhetett, így ez a bekapcsolási eljárás egyetlen törlés/törlés karakterrel leállítható volt. Az eszközök közötti szinkronizáció megőrzése érdekében a Null kódot nem lehetett tetszőlegesen használni az üzenetek közepén (ez a kezdeti Baudot-rendszer fejlesztése volt, ahol a szóközöket nem különböztették meg explicit módon, így nehéz volt karbantartani az ismétlődő szóközök impulzusszámlálóit a telexgépeken). De ezután bármikor lehetséges volt az eszközök újraszinkronizálása egy Null kód elküldésével az üzenet közepén (közvetlenül ezt követte egy Erasure/Delete/LS vezérlő, ha egy betű követte, vagy egy FS vezérlő, ha egy számjegy). A Null vezérlők küldése nem okozta a papírszalag következő sorba lépését (mivel semmi sem volt lyukasztva), így értékes hosszúságú lyukasztható papírszalagot takarított meg. Másrészt a Erasure/Delete/LS vezérlőkód mindig lyukasztásra került, és mindig a (kezdeti) betűk módba váltott. Egyes források szerint a Null kódpont csak országon belüli használatra volt fenntartva.

A Shift to Letters (LS) kód használható lyukszalagon lévő szöveg visszavonására/törlésére is az olvasás után, lehetővé téve az üzenet biztonságos megsemmisítését a lyukszalag eldobása előtt. Funkcionálisan ugyanazt a kitöltő szerepet is betöltheti, mint a Delete kód az ASCII-ben (vagy más 7 és 8 bites kódolásokban, beleértve az EBCDIC-t a lyukkártyákhoz). Miután egy szövegrészletben lévő kódokat tetszőleges számú LS kóddal helyettesítettük, a következő továbbra is megőrződik és dekódolható. Kezdeményezőként is használható annak biztosítására, hogy az első kód dekódolása ne adjon vissza számjegyet vagy más szimbólumot az ábraoldalról (mivel a Null kód tetszőlegesen beilleszthető a lyukszalag végéhez vagy elejéhez, és figyelmen kívül kell hagyni, míg a Space kódnak szövegbeli jelentése van).

A kiterjesztések számára fenntartottként megjelölt cellák (amelyek az LS kódot másodszor is használják – közvetlenül az első LS kód után – a számok oldaláról a betűk váltási oldalára való váltáshoz) úgy lettek definiálva, hogy új módba váltsanak. Ebben az új módban a betűk oldala csak kisbetűket tartalmaz, de továbbra is hozzáfér egy harmadik kódlaphoz a nagybetűkhöz, akár egyetlen betű kódolásával (az LS kód elküldésével a betű előtt), akár korlátlan számú nagybetű vagy számjegy zárolásával (FS+LS-sel), mielőtt feloldaná a zárolást (egyetlen LS-sel), hogy visszatérjen a kisbetűs módba.[4] A „Fenntartott” jelölésű cella (a számok váltási oldaláról származó FS kód használatával) a számok oldalának (amely általában számjegyeket és nemzeti kisbetűket vagy szimbólumokat tartalmaz) egy negyedik oldalra (ahol a nemzeti betűk nagybetűk, és más szimbólumok is kódolhatók) való átváltására is használható.

ITA2 kódtábla változatok

[szerkesztés]

ITA 2 és US-TTY

[szerkesztés]
ITA2 and US-TTY Baudot–Murray code (letter set, switched to with 0x1F)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0x NUL E LF A SP S I U CR D R J N F C K
1x T Z L W H Y P Q O B G FIGS M X V LTRS/DEL
US-TTY Baudot–Murray code (figure set, switched to with 0x1B)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0x NUL 3 LF SP BEL 8 7 CR $ 4 ' , ! : (
1x 5 " ) 2 # 6 0 1 9 ? & FIGS . / ; LTRS
ITA2 Baudot–Murray code (figure set, switched to with 0x1B)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0x NUL 3 LF SP ' 8 7 CR ENQ 4 BEL , ! : (
1x 5 + ) 2 £ 6 0 1 9 ? & FIGS . / = LTRS

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. TELEGRAPH REGULATIONS ANNEXED TO THE International Telecommunication Convention FINAL PROTOCOL TO THE TELEGRAPH REGULATIONS MADRID 1932. (Hozzáférés: 2025. július 10.)
  2. FIVE-UNIT CODES: USTTY and ITA2 (aka BAUDOT). (Hozzáférés: 2025. július 10.)
  3. Xetra® Release 11.0 Enhanced Broadcast Solution - Interface Specification Final Version. (Hozzáférés: 2025. július 10.)
  4. INTERNATIONAL TELECOMMUNICATION UNION CCITT S.1 THE INTERNATIONAL TELEGRAPH AND TELEPHONE CONSULTATIVE COMMITTEE (11/1988) SERIES S: TELEGRAPH SERVICES TERMINAL EQUIPMENT Start-stop terminals INTERNATIONAL TELEGRAPH ALPHABET No. 2 Reedition of CCITT Recommendation S.1 published in the Blue Book, Fascicle VII.1 (1988). (Hozzáférés: 2025. július 10.)