III. Lajos címzetes nápolyi király
| III. Lajos | |
 | |
| Anjou hercege | |
| Provence grófja | |
| Címzetes nápolyi király | |
| Uralkodási ideje | |
| 1417 – 1434 | |
| Elődje | II. Lajos |
| Utódja | René |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Valois-Anjou-ház |
| Született | 1403. szeptember 25.[1] Angers[1] |
| Elhunyt | 1434. november 12. (31 évesen)[1] Cosenza[1] |
| Édesapja | III. Lajos címzetes nápolyi király |
| Édesanyja | Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Margit Savoya grófnője |
| Gyermekei | nincsenek |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. Lajos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
III. Lajos (franciául: Louis III d'Anjou), (Anjou,[2] 1403. szeptember 25.[2] – Cosenza,[2] 1434. november 15.[2]) Anjou és Touraine hercege, Maine és Provence grófja, címzetes nápolyi király 1417-től haláláig. Hosszú küzdelmet folytatott Aragóniai Alfonzzal Nápoly birtoklásáért, de a végső győzelem előtt váratlanul elhunyt.
Élete[szerkesztés]
Édesapja, II. Lajos címzetes nápolyi király halála után örökölte annak címeit. 1419 márciusában V. Márton pápa Nápoly királyává koronázta. Lajos megnyerte magának Muzio Attendola zsoldoskapitányt (condottiere), akinek a segítségével tekintélyes zsoldoshadsereget állított fel, és Nápolyba hajózott meghódítani a királyságot. Mivel nápoly királynője, II. Johanna azonban nem őt, hanem V. Alfonz aragóniai királyt ismerte el utódának 1421-ben, Alfonz Nápolyba ment megvédeni az államot Lajos törekvései elől. Lajosnak sikerült ugyan a királyság egy részét meghódítania, de Aragóniai Alfonz jelentős területeket nem engedett az uralma alá. Milve Alfonz Johanna uralkodói hatalmát is magának kezdte követelni, 1423-ban Johanna – megmásítva korábbi döntését – Lajos jelölte ki utódnak, egyúttal kijelölte a Calabriai Hercegség kormányzójának. 1433 áprilisában Lajos is ki lett tagadva az örökségből, de még abban az évben (június folyamán) újra kijelölte utódjának Johanna.[2]
Lajos időközben meghódította a Nápolyi Királyság nagy részét, és épp Aragóniai Alfonz elűzését készítette elő, amikor váratlanul – Johanna előtt 2 hónappal – elhunyt. Örököse fivére, René lett.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Charles Cawley: Medieval Lands (angol nyelven)
- ↑ a b c d e f Uralkodók és dinasztiák, i. m., 403–404. o.
Források[szerkesztés]
- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
