III. Amenhotep és Ehnaton társuralkodása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A két fáraó és a két különböző művészeti stílus Men és Bek sztéléjén

III. Amenhotep és Ehnaton társuralkodásának kérdése a késő XVIII. dinasztia történetének egyik legvitatottabb kérdése. Az, hogy volt-e társuralkodás III. Amenhotep és fia, IV. Amenhotep (a későbbi Ehnaton) között, és ha igen, hány évig állt fenn, kiemelkedő fontosságú a korszak kronológiájának felállításában. A rendelkezésre álló bizonyítékok többféleképpen is értelmezhetőek; egyes elméletek szerint Ehnaton tizenhét uralkodási évéből tizenkettőt apjával közösen uralkodva töltött, mások ennél jóval rövidebb időre, egy-két évre teszik a társuralkodást, a tudósok egy része pedig teljesen elveti az elméletet.[1]

Az egyik dokumentum, ami mindig felmerül ebben a kérdésben, egy levél (EA27), ami az amarnai levéltárban maradt fenn. Tusratta, Mitanni királya írta, és utal benne a III. Amenhotep halálát követő gyászra. Az éppen a dátumnál megsérült szöveget rekonstruálták úgy is, hogy a 2. évre utal, és úgy is, hogy a 12.-re,[1][2] ezenkívül az akkád kimr(um) szó, amit gyászként fordítottak, nem biztos, hogy ebben a szövegkörnyezetben így fordítandó.[3]

Egy meidúmi graffitót értelmeztek annak bizonyítékaként, hogy III. Amenhotep társuralkodóvá nevezte ki fiát, azonban a felirat nem nevezi meg IV. Amenhotepet, csak annyit említ, hogy a fáraó apja örökébe emel valakit, ráadásul a szöveg olyannak tűnik, mintha a fáraó szokásos díszítő jelzői közül lenne egy.[4] Az 5. uralkodási évben készült korábbi határkősztélék szövegén Ehnaton egymás mellett említi apját és nagyapját, ami arra utal, III. Amenhotep ebben az időben már ugyanúgy halott volt, mint IV. Thotmesz.[5][6]

A karnaki Ámon-templom harmadik pülónján látható jelenet lehet egy rövidebb társuralkodás bizonyítéka. Itt III. Amenhotep mögött egy kisebb, mára kivakart, de felismerhetően királyi figura látható. Az alakok ábrázolásán már láthatóak az Amarna-stílus első jelei. A probléma az, hogy a kisebbik figura mögötti, kivakart kartusban nem férne el Ehnaton uralkodói neve, így lehetséges, hogy Tutanhamon korabeli betoldásról van szó az eredeti jelenetbe.[7]

Tije királyné múmiája szintén egy lehetséges bizonyíték volt a hosszabb társuralkodás mellett. A Királyok völgye 35-ben talált ún. „Idősebb hölgy” múmiáról már régóta feltételezték, hogy az övé, ezt 2010-ben DNS-vizsgálat erősítette meg.[8] Tijét III. Amenhotep egyik ún. emlékszkarabeusza már a 2. uralkodási évben említi, és tudni, hogy Ehnaton uralkodásának második felében még életben volt. Mivel III. Amenhotep legmagasabb ismert uralkodási éve a 38., Tijének házasságkötése után még csaknem ötven évig élnie kellett. A múmia egyik vizsgálata szerint Tije ötvenéves lehetett halálakor,[8] ami valószínűbbé tenné a hosszabb átfedést III. Amenhotep és Ehnaton uralkodási évei között, a múmiák korának meghatározása azonban ritkán sikerül pontosan; a Királyok völgye 55 sírban talált múmiáról, amelyet ugyanekkor azonosított DNS-vizsgálat Ehnatonként, korábban azt tartották, túl fiatal ahhoz, hogy ő lehessen.

A társuralkodás hosszára több sírból is le lehet vonni következtetéseket. Elsőként magának III. Amenhotepnek a sírja említendő, ahol a fáraó nevét és benne Ámonét a szokásos módon írják, ellentétben azzal az írásmóddal, amivel később kerülték ki az üldözött isten nevének említését: a Nebmaatré uralkodói név ismétlésével a nomen helyett. Ez arra utal, hogy amikor Ámon üldözése megkezdődött, az idősebb király sírját már rég lezárták.[9]

Heruef thébai sírjának egy rossz állapotban fennmaradt reliefjén IV. Amenhotep libációs áldozatot mutat be szüleinek. Korábbi feltételezések szerint az áldozatot a már elhunyt III. Amenhotep kapja, egy feltételezés szerint azonban még életben lehetett és istenítették, hasonlóan a szolebi templomban látható jelenetekhez.[10] A sír díszítésének időrendje is figyelemre méltó. Amennyiben a sír külső helyiségének díszítése már azelőtt megkezdődött, hogy a belső helyiségeket kivájták volna – ahogy a thébai síroknál szokásban volt –, akkor IV. Amenhotep trónra lépésének, amit a bejáratnál ábrázolnak, meg kellett előznie III. Amenhotep szed-ünnepei közül még a legelsőt is, mert azt bentebb ábrázolják. Ennek ellentmondani látszik, hogy amikor félbeszakadtak a munkálatok a síron, a külső és belső helyiségek díszítése nagyjából egyforma mértékben volt befejezett, tehát a munkások eltértek a megszokott sorrendtől.[11] Ezenkívül ha a hosszabb társuralkodást feltételezve a sír ábrázolásait egybevetjük az ugyanebben az időben máshol készült ábrázolásokkal, anakronisztikus eredményeket kapunk: a sírnak, melyben Aton még antropomorf alakjában szerepel, egy időben kellett volna készülnie IV. Amenhotep karnaki templomaival, ahol az isten már kiforrott alakjában, sugaras napkorongként szerepel. Ezenkívül kísérlet sem történt arra, hogy a fáraó nevét IV. Amenhotepről Ehnatonra írják át a falakon, az Ehnaton-korabeli ábrázolásokon prominens szerepet betöltő Nofertiti sincs még jelen a sírban, ráadásul több isten, köztük Ámon is, szerepel egy jeleneten, mely a kontextus alapján III. Amenhotep 37. évére datálható.[12]

Ramosze sírja
Lakoma Huja sírjában

Ramosze vezír thébai sírjában egyszerre van jelen a hagyományos és az Amarna-korra jellemző díszítési stílus, és IV. Amenhotepet mindkét stílusban ábrázolják. Ramosze halálát III. Amenhotep uralma utolsó évtizedének elejére teszik azzal az indoklással, hogy neve hiányzik a második és harmadik szed-ünnepre adományozók közül, sírjában pedig Ámon negyedik prófétájaként említenek egy Szimut nevű papot, aki a 34. év környékén már Ámon második prófétája lehetett (ez a datálás azonban csak közvetett bizonyítékokon alapszik).[13]

Nemcsak a thébai, hanem az amarnai sírok közt is található olyan, amiről feltételezték, hogy a társuralkodásra utalhat. Tije királyné amarnai háznagya, Huja sírjában, a belső csarnokban található két jelenet, ezek egyike Ehnatont és Nofertitit ábrázolja gyermekeikkel, a másik pedig III. Amenhotepet Tije és Baketaton társaságában. Mivel III. Amenhotepen kívül mindannyiukról tudjuk, hogy ekkor még életben voltak, a jelenet azt látszik sugallni, hogy az idősebb fáraó is életben volt még. A holtak neve után szokásosan ott szereplő „igazhangú” kifejezést azonban az Amarna-korban az élők és holtak neve után egyaránt szereplő „örökké él” váltotta fel, ami lehetetlenné teszi annak eldöntését, hogy egy ábrázolt személy életben volt-e még a kép készültekor.[14] Az Amenhotep társaságában ábrázolt Baketaton hercegnő korát is próbálták felhozni a hosszú társuralkodás melletti érvként, mert ábrázolásokon a hercegnő nagyjából Ehnaton lányaival látszik egyidősnek, de nem születhetett évekkel az apja halála után. Az ábrázolásokból azonban nem lehet teljes biztonsággal következtetni az ábrázolt személy életkorára,[15] ráadásul az is felmerült már, hogy Baketaton nem is III. Amenhotep lánya.[16]

Ezen a síron kívül több más leletet is próbáltak úgy értelmezni, hogy III. Amenhotep amarnai tartózkodására utal, köztük a nevével ellátott tálakat és boroskorsókat, valamint azt, hogy Ehnaton második lánya, a 12. uralkodási év körül meghalt Maketaton koporsóján mindkét fáraó kartusa szerepel. Ezek sem feltétlenül bizonyítékok, mert az edényeket lehet, hogy újrahasznosították, Amenhotep uralkodói nevének a Maketaton koporsóján szereplő fonetikus írásmódja pedig azt mutatja, hogy Ehnaton készíttette.[17]

A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján az, hogy volt-e társuralkodás a két fáraó közt, nem dönthető el teljes bizonyossággal, de a társuralkodás-elmélet egyik kritikusa, Lawrence Berman megjegyzi, hogy az elmélet támogatói főként művészettörténészek voltak, a történészeket a rendelkezésre álló bizonyíték nem győzte meg, a művészeti változások értelmezéséhez pedig nem szükséges feltételeznünk a társuralkodást.[18]

Források[szerkesztés]

  1. a b Jacobus van Dijk: Az Amarna-kor és az Újbirodalom későbbi szakasza. In: Az ókori Egyiptom története, ed. Ian Shaw. Debrecen, Gold Book, 2004., p.290
  2. Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest, Osiris, 2003.
  3. William Murnane: Ancient Egyptian Coregencies. In: Studies in Ancient Egyptian Civilization, no. 40. The Oriental Institute of the University of Chicago, 1977., pp. 124-125
  4. Murnane, p.126
  5. Nicholas Reeves: Akhenaten, Egypt’s False Prophet. London, Thames & Hudson, 2005., p.77
  6. Murnane, p.127
  7. Murnane, pp.162-168
  8. a b Zahi Hawass, et al.: Ancestry and Pathology in King Tutankhamun's Family. In: The Journal of the American Medical Association, Vol. 303 No. 7, February 17, 2010
  9. Reeves, pp.77-78
  10. Peter F. Dorman: The Long Coregency Revisited: Architectural and Iconographic Conundra in the Tomb of Kheruef. The Oriental Institute of the University of Chicago, s. a., p.2
  11. Dorman, p.3
  12. Dorman, pp.9-10
  13. Murnane, pp.149-150
  14. Cyril Aldred: Akhenaten, King of Egypt. London, Thames & Hudson, 1991., p.174
  15. Murnane, pp.159-160
  16. Marc Gabolde: Baketaton fille de Kiya?, Bulletin de la Société d'Égyptologie Genève 16 (1992), 27-40.
  17. Murnane, p.129
  18. Lawrence M. Berman: Overview of Amenhotep III and His Reign. In: Amenhotep III: Perspectives on his Reign, ed: David O'Connor & Eric Cline, p.23