II. Svend norvég király
| II. Svend | |
| Norvégia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1030 – 1035 | |
| Elődje | Knut |
| Utódja | I. Magnus |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Jelling-ház |
| Született | 1016 Dánia |
| Elhunyt | 1035. október 16. (18-19 évesen) Dánia |
| Édesapja | II. Knut |
| Édesanyja | Ælfgifu of Northampton |
| Testvére(i) | |
II. Svend Knutsson vagy édesanyja után Svend Alfivason, melléknevén óforsynjukonungr („váratlan király”) (Dánia, 1016 – Dánia, 1035. október 16.) 1030-tól norvég király. 1030-ban édesapja, Nagy Knut édesanyjával, Ælfgifuval Svendet Norvégiába küldte helytartóként, hogy ott kormányozzanak. Azonban uralmukat a norvégok elnyomónak tartották: új adókat és szigorú törvényeket vezettek be, ami miatt népszerűtlenné váltak, és 1034-ben elűzték őket.
Élete
[szerkesztés]Nagy Knut király (Dánia, Norvégia és Anglia uralkodója) és első felesége, Northamptoni Ælfgifu, egy merciai nemesasszony fia volt. 1017-ben édesapja feleségül vette Normandiai Emmát, de nincs bizonyíték arra, hogy Ælfgifut eltaszította volna.
1029-ben Håkon Eiriksson, Knut norvég helytartója, a tengeren elveszett, és Olav Haraldsson – akit korábban Cnut megfosztott a norvég királyi címtől – megpróbálta visszaszerezni a trónt, de a stiklestadi csatában vereséget szenvedett és elesett. Ekkor Knut elküldte Sveint és Ælfgifut Norvégiába, ahol Ælfgifu a tizennégy éves fia nevében kormányzott. Ez csalódást keltett sok norvég nemesben, akik azt remélték, hogy ők kapják meg a Ladei grófok (Ladejarlar) helyét. Különösen Einar Tambarskjelve és Kalv Arnesson volt elégedetlen, mert mindketten úgy hitték, Knut nekik ígérte a hatalmat.
Az 1030-as évek nehéz idők voltak Európában. A dán politika Norvégiában megváltozott: a királyi befolyás megerősödött, és számos területen szigorú szabályokat vezettek be. Ez népi ellenállást szült, hasonlóan ahhoz, amellyel korábban Szent Olav is szembesült. A sagák szerint Ælfgifu és Svein adókövetelései és új törvényei nagy ellenszenvet váltottak ki.
A Heimskringla szerint a Soknasundi csata 1033-ban zajlott le Ryfylke vidékén. Tryggve, a trónkövetelő Angliából érkezett sereggel, azt állítva, hogy ő Olav Tryggvason fia, és így jogosult a norvég trónra. Amikor Svend és Ælfgifu értesültek az invázióról, összehívták Halogaland és Trøndelag földbirtokosait, hogy csatlakozzanak a királyi sereghez. Svend, valószínűleg elit dán csapatok élén, délre vonult Agder felé, mert úgy hitték, Tryggve ott fog partra szállni. Ehelyett Tryggve Hordalandban kötött ki, majd Rogalandba hajózott, hogy megtámadja Svein flottáját. A két sereg Bokn szigete mellett találkozott; Svein győzött, és Tryggve Olavsson elesett.
Ugyanazon a télen Kalv Arnesson és Einar Tambarskjelve elhatározták, hogy Gardarike (a mai Oroszország) földjére utaznak, hogy visszahozzák Magnust, Olav Haraldsson fiát. Amikor Magnus visszatért Norvégiába, a nép mellé állt, a dánok ellen fordulva. Svend kénytelen volt visszamenekülni Dániába, ahol röviddel később meghalt.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Svein Knutsson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Pauline Stafford, "Ælfgifu of Northampton", Oxford Online Dictionary of Biography, 2004
- M. K. Lawson, "Cnut", Oxford Online Dictionary of Biography, 2005
- Derry, T. K., A history of Scandinavia: Norway, Sweden, Denmark, Finland, and Iceland, University of Minnesota Press, 2000, p. 40.
- Bjørn Bandlien. "Svein Alfivason". Store norske leksikon. Retrieved June 1, 2019.
- Ango-Saxon England (Frank Stenton, Oxford University Press, 3rd Edition 1971, p. 398.)
- "Svein Alfivason". Norsk biografisk leksikon. Retrieved June 1, 2019.
- Snorri Sturlasson: Heimskringla, Life of St. Olaf §240
- Saga of Magnus the Good (Heimskringla, translated by Samuel Laing)
- Snodgrass, Mary Ellen, Literary Treks: Characters on the Move, pp. 106–107. 2003. ISBN 156308953X. "The playwright transposes in time a foray led by Sweyn * Alfivason, son of Canute II of England and Denmark and Aelfgiva of Northhampton."
- Hudson, Henry,Introductions To Shakespeare's Tragedies, pp. 407–408.
- Shakespeare, William, The Tragedy of Macbeth, Act I
- Kings of Wessex and England 802–1066. The official website of The British Monarchy. [2009. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 27.)
- Gade, Kari (trans.) (2000) Morkinskinna: The Earliest Icelandic Chronicle of the Norwegian Kings (1030-1157) (Cornell University Press) ISBN 978-0-8014-3694-9
- Hollander, Lee (trans.) (2002) Heimskringla: History of the Kings of Norway (University of Texas Press) ISBN 978-0-292-73061-8
- Jones, Gwyn (2001) A History of the Vikings (Oxford Univ. Press) ISBN 978-0-19-280134-0
- Sephton, John (trans.) (1895) The Saga of King Olaf Tryggwason (Kessinger Publishing, LLC) ISBN 978-1-116-79637-7
- Claus Krag: "Svein Alfivason" cikk a Norsk biografisk leksikonban
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: (Nagy) Knut |
Következő uralkodó: I. Magnus |