Ugrás a tartalomhoz

II. Károly braunschweig–wolfenbütteli fejedelem

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Károly Vilmos Ferdinánd
Született1735. október 9.
Wolfenbüttel
Meghalt1806. november 10. (71 évesen)
Ottensen (napjainkban Hamburg városrésze)
Sírhelybraunschweigi dóm
ÁllampolgárságaBraunschweig-Wolfenbütteli Hercegség
Nemzetisége porosz (német)
Fegyvernemlovasság
Rendfokozata
  • vezértábornagy
  • tábornok
Csatáihétéves háború, napóleoni háborúk
Kitüntetései
HázastársaPrincess Augusta of Great Britain (1764. január 16. – 1806. november 10.)[1][2]
Gyermekei
  • Frigyes Vilmos braunschweig–wolfenbütteli fejedelem
  • Auguszta Karolina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő
  • Caroline of Brunswick
  • Karl Georg August, Hereditary Prince of Brunswick-Wolfenbüttel
  • Prince Georg Wilhelm Christian of Braunschweig-Wolfenbüttel
  • Prince August of Braunschweig-Wolfenbüttel
  • Princess Amelia of Braunschweig-Wolfenbüttel
  • Carl Anton Ferdinand von Forstenburg
SzüleiFilippa Sarolta porosz királyi hercegnő
I. Károly braunschweig–wolfenbütteli fejedelem

Károly Vilmos Ferdinánd aláírása
Károly Vilmos Ferdinánd aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Károly Vilmos Ferdinánd témájú médiaállományokat.

Károly Vilmos Ferdinánd (németül: Karl II. Wilhelm Ferdinand (Braunschweig-Wolfenbüttel)) braunschweigi herceg, I. Károly braunschweigi herceg és Philippine Charlotte porosz hercegnő legidősebb fia. (1735. október 9.1806. november 10.)

1775 óta a porosz hadseregben szolgált és részt vett a hétéves háborúban, ebben a franciákat több ízben megverte. Vilmos, Cumberland hercegének parancsnoksága alatt küzdött az észak-német hadjáratban. Első győzelmét a hastenbecki csatában aratta (1757. július 7.) egy gyalogsági ezred élén. Már ekkor megmutatkozott tehetsége, főként a nem szabályos, irreguláris hadviselés terén.

A francia forradalom kitörése után a porosz-osztrák sereg fővezérévé tették és ebben a minőségében bocsátotta ki a francia emigránsok sürgetésére 1792. július 25-én azt a híres kiáltványt, melyben a párizsi köztársasági érzelmű ellenzéket s különösen a jakobinusokat halállal, Párizs városát teljes lerombolással fenyegette. (Koblenzi kiáltvány) Ezzel a fenyegetéssel egyébként XVI. Lajos király ügyének csak ártott.

A csatatéren kezdetben szerencse kísérte, Longwyt és Verdunt is elfoglalta; de azután Dumouriez ellen a sikertelen valmyi ágyúzás után semmi eredményt sem volt képes felmutatni. Ezek után fegyverszünetet kötött s visszavonult (szeptember 20.). Ezután is harcolt a franciák ellen és Mainzot foglalta tőlük vissza, sőt Kaiserslautern mellett le is győzte őket, de a sikereket túlságos óvatossága és pedantériája miatt nem aknázta ki, így 1794-ben tisztségéről lemondott.

Évek múlva, 1806-ban a porosz király az idős herceget még egyszer a hadsereg élére állította, ami szerencsétlen választásnak bizonyult. A herceg a jéna-auerstädti csatában megsebesült és szeme világát elvesztette, mire Braunschweigbe vitette magát, ahonnan azonban a franciák nemsokára elűzték. Így messze hazájától halt meg.

1874-ben Braunschweigben lovas szobrot állítottak emlékének.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles William Ferdinand, Duke of Brunswick című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  1. Kindred Britain
  2. p10674.htm#i106736, 2020. augusztus 7.