II. Jenádiosz konstantinápolyi pátriárka
| II. Jenádiosz | |||||
| Konstantinápoly püspöke | |||||
 | |||||
| II. Mehmed oszmán szultán és II. Gennádiosz konstantinápolyi pátriárka (mozaik) | |||||
| Született | 1405 körül Konstantinápoly | ||||
| Elhunyt | 1473 (?) Prodromosz Szent János monostor, Szerrai közelében | ||||
| Nemzetiség | görög | ||||
| Felekezet | ortodox keresztény | ||||
| Püspökségi ideje 1454. január 6. – 1456 májusa | |||||
| Püspökségi ideje 1463 áprilisa – júniusa | |||||
| Püspökségi ideje 1464 augusztusa – 1465 ősze | |||||
| |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Jenádiosz témájú médiaállományokat. | |||||
II. Jenádiosz, vagy Gennádiosz Szkholáriosz (latinul: Gennadius Scholarius), eredeti nevén Jeórjosz Kurtíszisz (Konstantinápoly, 1405 körül – Prodromosz Szent János monostor, Szerrai közelében, 1473?) bizánci tudós, és konstantinápolyi pátriárka 1454-től 1456-ig, 1463-ban, és 1464-től 1465-ig.
Élete[szerkesztés]
Jenádiosz fiatalon Markosz Eugenikosz tanítványa volt, később pedig magas világi tisztségek ellátását bízták rá.[1] Mint bizánci tudós és teológus, aki részt vett a görögök képviseletében a bázel–ferrara–firenzei zsinaton. Itt ugyan a latin és a görög egyház egyesítését támogatta, de a zsinat után Bizáncba visszatérve megváltoztatta álláspontját, és ellenezni kezdte az uniót,[2] ezért kolostorba kényszerült.[1] Miután 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, Jenádiosz lett kinevezve pátriárkává. II. Mehmed oszmán szultán az új keresztény alattvalóinak egyfajta önrendelkezést kívánt biztosítani a konstantinápolyi pátriárka vezetése alatt. Gennádiosz később lemondott egyházi hivataláról, de még két ízben rövid időre ismét Konstantinápoly püspöke lett.[3] Végül kolostorba vonult, és ott fejezte be életét.[1][2]
Művei[szerkesztés]
Jenádiosz íróként is jelentős, és őt tartják az utolsó nagy bizánci teológusnak.[1] Kiválóan ismert az ókeresztény és a középkori bizánci irodalom mellett a nyugati skolasztikát is. Írt vitairatokat, exegetikai és aszketikus műveket, homiliákat, liturgikus és egyéb verseket. Magyarázta Arisztotelészt és Porphürioszt. Ismert a platonista Georgiosz Gemisztosz Pléthónnal folytatott vitája, illetve a II. Mehmed oszmán szultán előtt elmondott beszéde, amely később az ortodox egyház egyik hitvallásává vált.[1] Írásainak számát mintegy 100-ra teszik.[2]
Művei magyarul[szerkesztés]
Jenádiosz egy művét magyar nyelvre is lefordították, és az eredeti görög szöveg mellett kísérőtanulmánnyal ellátva megjelentették:
- Gennádiosz Szkholáriosz: Petrus Hispanus mester logikájából / Ek tész dialektikész tou maisztórosz Petrou tou Iszpanou; ford. Szabó Mária, tan. Geréby György; Jószöveg Műhely, Bp., 1999 (Jószöveg hiánypótló) ISBN 9639134120, 237 p.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e Világirodalmi lexikon, i. m., 494. o.
- ↑ a b c Pallas, i. h.
- ↑ Georgiosz Scholarios és Petrus Hispanus : Bizánc, a Nyugat és a historiográfia, docplayer.hu
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Gennadios, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. január 14.
- Világirodalmi lexikon III. (F–Groc). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975.
