II. Gennádiosz konstantinápolyi pátriárka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
II. Gennádiosz
Konstantinápoly püspöke
II. Mehmed oszmán szultán és II. Gennádiosz konstantinápolyi pátriárka (mozaik)
II. Mehmed oszmán szultán és II. Gennádiosz konstantinápolyi pátriárka (mozaik)

Született 1405 körül
Konstantinápoly
Elhunyt 1473 (?)
Prodromosz Szent János monostor, Szerrai közelében
Nemzetiség görög
Felekezet ortodoxia
Püspökségi ideje
1454. január 6. – 1456 májusa
Püspökségi ideje
1463 áprilisa – júniusa
Püspökségi ideje
1464 augusztusa – 1465 ősze
Előző püspök
Következő püspök
II. Atanáz (1x)
I. Ióászáph (2x)
I. Szóphroniosz (3x)
II. Izidor (1x)
I. Szóphroniosz (2x)
II. Márk (3x)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Gennádiosz témájú médiaállományokat.

II. Gennádiosz, vagy Gennádiosz Szkholáriosz (latinul: Gennadius Scholarius), eredeti nevén Geórgiosz Kurtészész (Konstantinápoly, 1405 körül – Prodromosz Szent János monostor, Szerrai közelében, 1473?) bizánci tudós, és konstantinápolyi pátriárka 1454-től 1456-ig, 1463-ban, és 1464-től 1465-ig.

Élete[szerkesztés]

Gennádiosz fiatalon Markosz Eugenikosz tanítványa volt, később pedig magas világi tisztségek ellátását bízták rá.[1] Mint bizánci tudós és teológus, aki részt vett a görögök képviseletében a bázel–ferrara–firenzei zsinaton. Itt ugyan a latin és a görög egyház egyesítését támogatta, de a zsinat után Bizáncba visszatérve megváltoztatta álláspontját, és ellenezni kezdte az uniót,[2] ezért kolostorba kényszerült.[1] Miután 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, Gennádiosz lett kinevezve pátriárkává. II. Mehmed oszmán szultán az új keresztény alattvalóinak egyfajta önrendelkezést kívánt biztosítani a konstantinápolyi pátriárka vezetése alatt. Gennádiosz később lemondott egyházi hivataláról, de még két ízben rövid időre ismét Konstantinápoly püspöke lett.[3] Végül kolostorba vonult, és ott fejezte be életét.[1][2]

Művei[szerkesztés]

Gennádiosz íróként is jelentős, és őt tartják az utolsó nagy bizánci teológusnak.[1] Kiválóan ismert az ókeresztény és a középkori bizánci irodalom mellett a nyugati skolasztikát is. Írt vitairatokat, exegetikai és aszketikus műveket, homiliákat, liturgikus és egyéb verseket. Magyarázta Arisztotelészt és Porphürioszt. Ismert a platonista Georgiosz Gemisztosz Pléthónnal folytatott vitája, illetve a II. Mehmed oszmán szultán előtt elmondott beszéde, amely később az ortodox egyház egyik hitvallásává vált.[1] Írásainak számát mintegy 100-ra teszik.[2]

Művei magyar nyelven[szerkesztés]

Gennádiosz egy művét magyar nyelvre is lefordították, és az eredeti görög szöveg mellett kísérőtanulmánnyal ellátva megjelentették:

  • Gennádiosz Szkholáriosz: Petrus Hispanus mester logikájából / Ek tész dialektikész tou maisztórosz Petrou tou Iszpanou; ford. Szabó Mária, tan. Geréby György; Jószöveg Műhely, Bp., 1999 (Jószöveg hiánypótló) ISBN 9639134120, 237 p.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Világirodalmi lexikon, i. m., 494. o.
  2. a b c Pallas, i. h.
  3. Georgiosz Scholarios és Petrus Hispanus : Bizánc, a Nyugat és a historiográfia, docplayer.hu

Forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]