Ugrás a tartalomhoz

II. Dávid trapezunti császár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Dávid
Komnénosz Dávid
Trapezunti Dávid
Trapezunti Császárság császára
Δαυίδ Β΄
Uralkodási ideje
1460. április 19./22 – 1461. augusztus 15.
ElődjeIV. János
Utódjaa császárság megszűnte
Életrajzi adatok
UralkodóházKomnénosz-ház
Született1408 körül
Trapezunti Császárság
Elhunyt1463. november 1. (55 évesen)
Konstantinápoly
ÉdesapjaIV. (Komnénosz) Alexiosz trapezunti császár (1382–1429)
ÉdesanyjaKantakuzénosz Teodóra (1382 körül–1426)
Testvére(i)
Házastársa1. Gabrasz Mária gotthiai hercegnő (?–1447 előtt)
Házastársa2. Kantakuzénosz Ilona (1420 körül–1463/5)
Gyermekeimásodik házasságából:
1. Anna (1447–1463 után)
2. Baszileiosz (?–1463)
3. Mánuel (?–1463)
4. György (?–1463)
5. N. (leány)
6. N. (fiú)
7. N. (fiú)
8. N. (fiú)
9. N. (fiú)
10. N. (fiú)
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Dávid témájú médiaállományokat.

II. Dávid (1408 körül – Konstantinápoly, 1463. november 1.), görögül: Δαυίδ Β΄ Μέγας Κομνηνός, grúzul: დავით დიდი კომნენოსი, ტრაპიზონის იმპერიის იმპერატორი, olaszul: Davide II Comneno, imperatore di Trebisonda, törökül: Trabzon imparatoru David Megas Komnenos, latinul: David II Comnenus, imperator Trapezuntinus, az utolsó trapezunti császár. A Komnénosz-házból származott. IV. Alexiosz trapezunti császár fia, Crispo Florencia naxoszi hercegnő nagybátyja és I. Katalin ciprusi királynő nagynagybátyja,[1] Caterino Zeno feleségének a nagybátyja, valamint Uzun Haszan feleségének, Komnénosz Teodóra iráni királynénak, I. Iszmáíl perzsa sah nagyanyjának a nagybátyja. Ortodox keresztény vallású volt.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Trapezunti Császárság és a maradék Bizánci Birodalom 1400-ban.

Apja IV. Alexiosz (1382–1429) trapezunti császár, az anyja Kantakuzénosz Teodóra (1382 körül–1426).

Apai nagyszülei III. Mánuel (1363–1417) trapezunti császár és Bagrationi Eudokia/Gulkan(-Hatun(i)) (Gülhan) (1360 körül–1390) grúz királyi hercegnő, IX. Dávid grúz király és Dzsakeli Szinduhtar szamchei (meszheti) hercegnő lánya.

II. Dávid legidősebb nővére, Eudokia (Valenza),[2] Nic(c)olò Crispo (1392–1450) hercegnek, a Náxoszi Hercegség régensének a felesége lett. Az ő gyerekeik voltak: II. (Crispo) Ferenc (1417–1463) náxoszi herceg, akinek az 1 felesége Guglielma Zeno volt, és 3 gyermeket szült, a 2. felesége Petronilla Bembo, akitől nem születtek újabb gyermekei, valamint Crispo Florencia (1422–1501), akinek a férje Marco Cornaro (1406–1479) velencei patrícius, Marco Cornaro velencei dózse dédunokája volt. Az ő lányuk volt I. (Cornaro) Katalin (Caterina) (1454–1510) ciprusi királynő (ur.: 1474–1489), aki II. (Fattyú) Jakab (1438–1473) ciprusi királyhoz ment férjhez, és egy fiuk született, III. (Lusignan) Jakab (1473–1474), aki az apja halála után a születésétől a haláláig Ciprus királya volt.

Továbbá a nővérének egy másik lánya, Crispo Jolán (Violante) (1427–?) Caterino Zeno (1421/35/43–1490 körül) velencei patríciushoz ment feleségül, akit a Velencei Köztársaság IV. János lányához, Teodórához és férjéhez, Uzun Haszanhoz küldött követeként. Caterino Zeno Teodórát és gyermekeit is meglátogatta, és részletes beszámolót készített a trapezunti császári hercegnőről. Teodóra legidősebb lánya volt Márta, aki szintén ortodox keresztény vallású volt, ezt tükrözte a keresztény neve is, bár Halima néven számontartották, I. Iszmáíl perzsa sah anyja volt.[3]

Dávid ifjabb nővére,Mária (1404 körül–1439) VIII. János (1392–1448) bizánci császárhoz ment feleségül, de nem születtek gyermekei.

Dávid ifjabb bátyja, Sándor (?–1454/9) társcsászárként uralkodott IV. János mellett 1447/8-tól a haláláig, amelynek az időpontja bizonytalan, de még a bátyja előtt elhunyhatott, hiszen nem vált egyeduralkodóvá. Sándor felesége Gattilusio Mária (?–1461 után), I. Teodór leszboszi úr lánya volt és egy fiuk született.

Gyermekei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Lásd Rudt de Collenberg (1980: 203, 721-es lábjegyzet).
  2. ↑ Lásd Rudt de Collenberg (1980: 203, 721-es lábjegyzet), aki azonban nem említi a trapezunti császári hercegnő nevét.
  3. ↑ Lásd Tardy (1988).

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Dumin, Stanislav & Petr Grebelsky: The Families of the Nobility of the Russian Empire, Third Volume, Princes, Moszkva, Likominvest, 1996.
  • Ganchou, Thierry. "La date de la mort du basileus Jean IV Komnènos de Trébizonde". Byzantinische Zeitschrift (francia nyelven). 2000 (93): 113–124. Hozzáférés: 2020. január 23.
  • Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Kaiser von Byzanz (1057–1185) und Trapezunt (1204–1462) a. d. H. Komnenos, Tafel 142., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten II., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
  • Jackson Williams, Kelsey. "A Genealogy of the Grand Komnenoi of Trebizond". Foundations: The Journal of the Foundation for Mediaeval Genealogy (angol nyelven). 2006 (2.3): 171–189. 2019. december 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. január 23.
  • Kuršanskis, Michel. "La descendance d'Alexis IV, empereur de Trébizonde. Contribution à la prosopographie des Grands Comnènes". Revue des études byzantines (francia nyelven). 1979 (37): 239–247. Hozzáférés: 2020. január 23.
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Schwennicke, Detlev: Die Komnenen III, 1330–1342 und 1349–1461 Kaiser in Trapezunt, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 176, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Toumanoff, Cyrille: Les Dynasties de la Caucasie Chrétienne de l'Antiquité jusqu'au XIXe siècle. Tables généalogiques et chronologiques, Roma, 1990.
  • Tardy Lajos: Kaukázusi magyar tükör. Magyarok, grúzok, cserkeszek a kezdetektől 1848-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.
  • Alexios G. Savvides, Benjamin Hendrickx (szerk.): Encyclopaedic Prosopographical Lexicon of Byzantine History and Civilization. Vol. 2: Baanes–Eznik of Kolb. Brepols Publishers, Turnhout 2008, ISBN 978-2-503-52377-4, 314–315. oldal

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=II._Dávid_trapezunti_császár&oldid=29124232”