II. Argaiosz makedón király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
II. Argaiosz
Makedónia
Uralkodási ideje
i. e. 393 i. e. 392
Elődje III. Amüntasz
Utódja III. Amüntasz
Életrajzi adatok
Uralkodóház Argead dynasty
Született i. e. 5. század
Elhunyt i. e. 358 ?

II. Argaiosz (ógörög Ἀργαῖος, latin Argaeus) az ókori Makedónia uralkodója i. e. 393 és 392 között, i. e. 359-ben trónkövetelőként lépett fel.

Uralkodása[szerkesztés]

Diodórosz történeti munkájából ismert, hogy az Illír Királyság(wd) uralkodója, Bardülisz hadserege i. e. 393-ban a frissen a makedón trónra került III. Amüntasz(wd) ellen vonult, és elűzte a királyt. Helyébe az illírek a bizonytalan származású, bár egyes kutatók szerint lünkésztiszi Argaioszt ültették a trónra. Csaknem két éven át uralkodott Makedónia felett, amikor III. Amüntasz thesszáliai segítséggel i. e. 392-ben visszaszerezte a trónját.[1]

Későbbi sorsa nem ismert, de feltételezhető, hogy ő volt az az Argaiosz, aki néhány évtized elteltével, trónkövetelőként ismét megjelent Makedónia politikai életében. Amikor III. Perdikkasz i. e. 359-ben életét vesztette egy az illírek ellen vívott csatában, Argaiosz egy zsoldoshadsereg élén és 3000 athéni harcossal Methónénál(wd) partra szállt, és Aigai(wd) ellen indult. A város visszautasította királlyá választásának ultimátumát. Argaiosz visszavonulásra kényszerült, de az időközben a makedón trónt megszerző II. Philipposz körülzárta seregét. A zsoldosok és az athéniak szabadon távozhattak, Argaioszt azonban mint trónkövetelőt II. Philipposz vélhetően i. e. 358-ban kivégeztette.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Papazoglou 1965 :151.; Cabanes 1988 :94., 163.; Wilkes 1992 :118.; Hammond 1994 :13.
  2. Hammond 1994 :13–14. Vö. Cabanes 1988 :97., 165.

Források[szerkesztés]

  • Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • Hammond 1994: N. G. L. Hammond: Macedonia before Philip and Philip’s first year in power. Mediterranean Archaeology, VII. évf. (1994) 13–15. o.
  • Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. ápr.) 143–179. o.
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  

  • Ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap