II. Abu Abdullah Mohammed marokkói szultán
| II. Abu Abdullah Mohammed marokkói szultán | |
| Uralkodóház | Szaaditák |
| Született | 1540-es évek |
| Elhunyt | 1578. augusztus 4. Ksar el-Kebir |
| Édesapja | Abd-Al·lah al-Ghàlib |
| Gyermekei | Muley Xeque |
II. Abu Abdullah Mohammed (?, 1540-es évek – Ksar el-Kebir, 1578. augusztus 4.) marokkói szultán 1574–1576-ban.
Élete
[szerkesztés]Abdullah al-Ghálib marokkói szultán fia volt. Még édesapja uralkodása idején, 1562-ben Muhammad al-Mutawakkil sikertelenül vezette Mazagan ostromát a portugálok ellen. A trónra apja 1574-es halála után lépett, annak ellenére, hogy a dinasztia hosszú ideje érvényben lévő szabálya szerint a trón nagybátyját, Abu Marwan Abd al-Malikot, el-Ghálib túlélő testvéreinek legidősebbjét illette volna. Abd al-Malik, az Oszmán Birodalom katonai támogatásával, az al-Rukn-i csatában (1576) megdöntötte hatalmát.
Abu Abdullah Mohammed Portugáliába menekült, ahol I. Sebestyén portugál királytól kért segítséget. A király keresztes hadjárat formájában indított expedíciót, melyet a trónfosztott herceg is követett. Sebestyén és Abu Abdullah Mohammed tehát Abd al-Malik seregeivel találkozott az al-Makhzin folyó közelében (Ksar el-Kébir környékén), akiket az oszmán csapatok is támogattak. A csata, melyet a történelem a „Három Király csatája” néven ismer, Abd al-Malik és hadereje elsöprő győzelmével végződött. A portugál hadsereg teljes katasztrófát szenvedett. I. Sebestyén, Abu Abdullah Mohammed és Abd al-Malik is mind életüket vesztették a csatában. A trón pedig Abd al-Malik fivérére, Ahmad al-Manszúrra szállt.
A Szaaditák családfája
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Muhammad al-Mutawakkil című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Bartolomé Benassar et Lucile Benassar, Les chrétiens d'Allah : L’histoire extraordinaire des renégats XVIe et XVIIe siècles, Paris, Perrin, coll. « Tempus » (no 115), 2008 (1re éd. 1989), 596 p., poche (ISBN 978-2-262-02422-2)Document utilisé pour la rédaction de l’article
