II. Ágost lengyel király
| Erős Ágost | |
.jpg) | |
| Lengyelország királya | |
| II. Ágost | |
| Uralkodási ideje | |
| 1709. július 8. – 1733. február 1. | |
| Elődje | I. Szaniszló |
| Utódja | I. Szaniszló |
| Uralkodási ideje | |
| 1697. június 27. – 1704. szeptember 1. | |
| Koronázása | Waweli székesegyház 1697. szeptember 15. |
| Elődje | III. János |
| Utódja | I. Szaniszló |
| Szászország választófejedelme | |
| I. Frigyes Ágost | |
| Uralkodási ideje | |
| 1694. április 27. – 1733. február 1. | |
| Elődje | IV. János György |
| Utódja | II. Frigyes Ágost |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Wettin |
| Született | 1670. május 12. Drezda |
| Elhunyt | 1733. február 1. (62 évesen) Varsó |
| Nyughelye | Drezdai székesegyház (szíve) Waweli székesegyház (teste) |
| Édesapja | III. János György szász választófejedelem |
| Édesanyja | Dániai Anna Zsófia |
| Házastársa | Brandenburg–Bayreuthi Krisztina Eberhardine |
| Gyermekei | III. Ágost lengyel király és szász választófejedelem (legitim) |
| Vallás | római katolikus |
 | |
| Erős Ágost aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erős Ágost témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Ágost (ismert ragadványnevén: Erős Ágost, németül: August der Starke, lengyelül: August Mocny; Drezda, Szászország, 1670. május 12. – Varsó, Lengyelország, 1733. február 1.), Szászország választófejedelme 1694-től, valamint lengyel király és litván nagyfejedelem 1697 és 1704 között, majd újra 1709-től 1733-ban bekövetkezett haláláig. A Wettin-ház alberti ágának tagja.
Ágostot már élete folyamán nagy fizikai ereje okán az Erős, a Szász Herkules és a Vasököl jelzőkkel illették. Ő volt III. János György szász választófejedelem és Dániai Anna Zsófia fiatalabb gyermeke. Fivére, IV. János György 1694-es fiúutód nélküli halálát követően lett Szászország választófejedelme, majd 1697-ben választották meg a Lengyel–Litván Nemzetközösség élére. Megválasztása érdekében áttért a lutheránusról a katolicizmusra. Katolikusként megkapta az Aranygyapjas rend lovagja kitüntetést, és megalapította a Fehér Sas-rendet, amely a mai napig Lengyelország legmagasabb állami kitüntetésének számít. Ágost a művészetek és az építészet pártfogoltja és mecénásaként is ismert lett: a szász fővárost, Drezdát, a Német-római Birodalom egyik kulturális központjává alakította, emellett hatalmas művészeti gyűjteményt is felhalmozott.
Uralkodása ugyanakkor mind gazdasági, mind politikai szempontból nehéz időszakot hozott a Nemzetközösségnek. Ő vezette a lengyel seregeket a nagy északi háborúban, amely folyamat végül lehetővé tette Oroszország számára a megerősödést Európában, különösen lengyel földön. Egyik fő politikai törekvése az abszolutista királyi hatalom megerősítése volt. Ezt idegen, főként szász és orosz erők bevonásával próbálta elérni, amellyel destabilizálta az államot. 1704-ben svéd segítséggel Stanisław Leszczyński került hatalomba, így Ágostnak le kellett mondania a koronáról. 1709-ben újra visszatért, majd 1733-as halálát követően kirobbant a lengyel örökösödési háború.
Ágost testét a waweli székesegyházban, míg szívét a drezdai Szentháromság-székesegyházban helyezték el. Még 1693-ban házasodott össze Brandenburg–Bayreuthi Krisztina Eberhardine-val, akitől egyetlen törvényes fia, a későbbi III. Ágost lengyel király származott. Ágostnak ezen kívül számos, egyes állítások szerint több száz szeretője és illegitim gyermeke is volt.[1][2]
Származása[szerkesztés]
III. János György választófejedelem és Anna Zsófia dán hercegnő fia.
1687-89-ig beutazta Európa nevezetesebb országait, köztük hazánkat is. Apja halála után (1691) Bécsbe utazott, ahol József főherceggel, a trónörökössel, a későbbi német-római császárral barátságos viszonyt alakított ki, mely politikájára is befolyást gyakorolt. 1693-ban feleségül vette Krisztina Eberhardina brandenburg-kulmbachi hercegnőt, aki azonban később elvált tőle. Bátyjának, IV. János Györgynek 1694. április 24-én bekövetkezett halála után a választófejedelmi méltóság Ágostra szállt.
Lengyel királlyá választása[szerkesztés]
Választófejedelemként részt vett Magyarország török alóli felszabadításában, a Magyarországon harcoló szász csapatokat vezényelte, 1696 augusztus végén azonban e tisztségéről lemondott. Visszatérése közben, Bécsben megfogamzott terve, hogy megszerzi a Sobieski János halálával megüresedett lengyel trónt. Ennek érdekében Jacob Heinrich von Flemming tábornokot küldte Varsóba, aki 10 millió forint felhasználásával a lengyel főnemesek jelentős csoportját megnyerte uralkodója számára, továbbá Ágost versenytársát, Conti herceget is lemondásra bírta. Ágost maga pedig 1697. június 2-án Badenben, Bécs mellett katolikus hitre tért.[3] Ezzel megszerezte Ausztria támogatását, amely attól tartott, hogy ha XIV. Lajos francia király hadvezére, François-Louis de Bourbon-Conti herceg (1664–1709), a „Nagy Conti” szerzi meg a lengyel koronát, Franciaország bekerítheti Ausztriát. Ugyanakkor a Lengyelországgal egyesült Szászországot sem tartotta túl erős riválisnak a Német-római Császárságon belül.
A protestáns Szászországban azonban felháborodást váltott ki, hogy Erős Ágost áttért a katolikus hitre, és ezzel meggyengült ottani hatalma. Kénytelen volt a Corpus Evangelicorum ügyeinek intézését a Titkos Tanácsra bízni, hogy elejét vegye az elégedetlenségnek. Mivel pedig egyszerre kormányzott egy katolikus és egy protestáns országot, vallási türelmet kellett gyakorolnia, mely példaszerűen valósul meg, bár előnyben részesítve a lengyel papságot.[4]
Királyi titulus[szerkesztés]
- Latinul: Augustus Secundus, Dei Gratia rex Poloniae, magnus dux Lithuaniae, Russie, Prussiae, Masoviae, Samogitiae, Livoniae, Kijoviae, Volhyniae, Podoliae, Smolensciae, Severiae, Czerniechoviaeque, necnon haereditarius dux Saxoniae et princeps elector etc.
- Magyar fordításban: II. Ágost, Isten kegyelméből Lengyelország királya, Litvánia, Ruszinföld, Poroszország, Mazóvia, Szamogitia, Livónia, Kijev, Volhínia, Podólia, Szmolenszk, Siewierz, Csernyigov nagyfejedelme, és Szászország választófejedelme és örökös hercege stb.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Delau, Reinhard (2005), August der Starke und seine Mätressen, Dresden: Sächsische Zeitung, ISBN 3-938325-06-2.
- ↑ Kühnel, Klaus (2005), August der Starke und das schwache Geschlecht. Die Liebschaften des Kurfürsten Friedrich August I. von Sachsen, Wittenberg: Dreikastanienverlag, ISBN 3-933028-92-2.
- ↑ II. Ágost. Pallas nagy lexikona
- ↑ I. Frigyes Ágost (Erős Ágost) szász választófejedelmet II. Ágost néven lengyel királlyá koronázzák. Múlt-Kor, 2004. szeptember 4. 12:29
További információk[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Lengyelország uralkodóinak listája
- Lengyel fejedelmek és királyok családfája
- Szász Móric
- Aurora von Königsmarck
- Philipp Christoph von Königsmarck
| Előző uralkodó: Sobieski János |
|
Következő uralkodó: I. Leszczyński Szaniszló |
| Előző uralkodó: I. Leszczyński Szaniszló |
|
Következő uralkodó: I. Leszczyński Szaniszló |
| Előző uralkodó: IV. János György |
|
Következő uralkodó: II. Frigyes Ágost |
| Piastok (1x) | I. Mieszko · I. Boleszláv · II. Mieszko · Veszprém · I. Kázmér · II. Boleszláv · I. Ulászló · III. Boleszláv · II. Ulászló · IV. Boleszláv · III. Mieszko · II. Kázmér · I. Leszek · III. Ulászló · IV. Mieszko · Konrád · I. Henrik · II. Henrik · V. Boleszláv · II. Leszek · IV. Henrik · II. Przemysł |  |
|---|---|---|
| Přemyslek | ||
| Piastok (2x) | ||
| Anjouk | ||
| Jagellók | ||
| Valois-k | ||
| Báthoryak | ||
| Vasák | ||
| Wiśniowieckiek | ||
| Sobieskiek | ||
| Wettinek (1x) | ||
| Leszczyńskiek | ||
| Wettinek (2x) | ||
| Poniatowskiak | ||
