International Council on Monuments and Sites
| International Council on Monuments and Sites (ICOMOS) | |
 | |
| Egyéb nevek | Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága |
| Alapítva | 1965. |
| Típus | civilszervezet |
| Székhely | Charenton-le-Pont (94220, rue du Séminaire-de-Conflans, 11) |
| Cím | Párizs, 11 rue du Séminaire de Conflans - 94 220 Charenton-le-Pont |
| Nyelvek |
.svg){kind=small} angol francia |
| Igazgató | Marie-Laure Lavenir |
| Elhelyezkedése | |
 International Council on Monuments and Sites
Pozíció Párizs térképén
| |
| é. sz. 48° 49′ 16″, k. h. 2° 24′ 18″ | |
| Az International Council on Monuments and Sites weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz International Council on Monuments and Sites témájú médiaállományokat. | |
Az ICOMOS, azaz az International Council on Monuments and Sites (Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága) egy professzionális szervezet, amely az egész világon megtalálható kulturális örökségi helyszínek megőrzésére és védelmére jött létre. A szervezetet 1965-ben hozták létre az 1964-ben aláírt Velencei Karta értelmében. Feladata szerint az UNESCO tanácsadója a világörökség helyszíneivel kapcsolatban.
Története[szerkesztés]
Az ICOMOS megalapításának gondolata 1931-re nyúlik vissza: a történelmi műemléképületek restaurálásáról folytatott Athéni Konferencián merült fel, amelyet a Nemzetközi Múzeumhivatal szervezett meg. A nemzetközi örökség fogalmát az az 1933-as Athéni Charta vezette be, amelyet Le Corbusier foglalt össze a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusának negyedik gyűlésén. Az 1964-ben, Velencében lezajlott Építészek és Történelmi Építmények Szakértőinek második kongresszusán meghozott 13 határozat közül az első életre hívta a Műemlékek és Helyszínek Védelméről szóló Nemzetközi Chartát, röviden Velencei Chartát, a második pedig létrehozta az ICOMOS-t eme charta céljainak megvalósítására.
A Bizottság 1983-ban határozta el, hogy meghirdeti Műemléki világnapot (április 18.) a műemlékek világnapját, hogy ezáltal is felhívja a figyelmet a műemlékvédelem fontosságára, lehetőségeire és szükségességére. 1984 április 18-án tartották meg először. Magyarországon a szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága szervezi a kezdetektől a világnap rendezvényeit.[1][2]
Az ICOMOS-nak jelenleg[mikor?] több mint 7500 tagja van. Ritka kivételektől eltekintve minden egyes tagnak képzettnek kell lennie a megóvással kapcsolatban, és gyakorló tájépítésznek, építészmérnöknek, archeológusnak, várostervezőnek, mérnöknek, művészettörténésznek, adatrögzítőnek vagy az örökséggel kapcsolatos adminisztrátornak kell lennie. A szervezet nemzetközi főhadiszállása Párizsban található, az egyesült királyságbeli központja pedig Londonban. Az ausztrál ág 1976-ban jött létre.[3]
Magyar bizottság[szerkesztés]
Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága egyesületi formában működő szervezet, mely 1972-ben jött létre. Az egyesület 300 fős taglétszámával az ICOMOS egyik legnagyobb tagszervezete.[4]
Az 1990-es években Román András építészmérnököt választották a nemzetközi szervezet alelnökévé.
A magyar szervezet 2006 óta évente adja ki az ICOMOS-díjat a legjobb műemléki felújításért,[5] és kiad úgynevezett Citrom-díjat is, a legkevésbé sikerült munkákra való figyelemfelhívásként. 2013 óta a Példaadó Műemlékgondozásért Díj is kiosztásra kerül.[2]
Vezetői[szerkesztés]
A Magyar Nemzeti Bizottság vezetői 2017-ben:
- Nagy Gergely tiszteletbeli elnök
- Fejérdy Tamás elnök
- Dobosyné Antal Anna alelnök
- Klaniczay Péter alelnök
- Visy Zsolt alelnök
- Veöreös András főtitkár
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Műemléki világnap, icomos.hu (hozzáférés: 2022. július 16.)
- ↑ a b Fenesi Lívia: Műemléki világnap, Magyar Építészeti Múzeum, memmdk.hu - 2021.
- ↑ Az ausztrál szervezet honlapja alapján
- ↑ Egyesületünk. ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület (2012) (Hozzáférés: 2017. október 7.) arch
- ↑ ICOMOS-díj. ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület (2014) (Hozzáférés: 2017. október 7.) arch
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az ICOMOS című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|