I. György kijevi nagyfejedelem

I. György
Jurij Dolgorukij 1672-es ábrázolása
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1149 szeptembere – 1151 áprilisa
Elődje	II. Izjaszláv
Utódja	II. Izjaszláv
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1155 márciusa – 1157. május 15.
Elődje	III. Izjaszláv
Utódja	III. Izjaszláv
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Rurik-dinasztia
Született	1090-es évek Perejaszlav
Elhunyt	1157. május 15. Kijev
Nyughelye	Kijev
Édesapja	II. Vlagyimir
Édesanyja	Wessexi Gitta
Testvére(i)	Eufémia magyar királyné Agafia of Kyiv I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem Vjacseszláv kijevi nagyfejedelem II. Jaropolk kijevi nagyfejedelem
Gyermekei	Rostislav Yuryevich I. Andrej vlagyimiri nagyfejedelem Gleb kijevi nagyfejedelem I. Mihály kijevi nagyfejedelem III. Vszevolod vlagyimiri nagyfejedelem Ivan Yuryevich Boris Yurevich Olga Yuryevna Mstislav, Duke of Novgorod Peter of Murom
A Wikimédia Commons tartalmaz I. György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. György, oroszosan Jurij Vlagyimirovics, vagy Jurij Dolgorukij (oroszul: Юрий Владимирович Долгорукий, óoroszul Гюрьги, Дюрьги), (1090-es évek – Kijev, 1157. április 15.) vlagyimir-szuzdali 1125-től és kijevi nagyfejedelem 1149-től 1151-ig és 1155-től haláláig, akit Moszkva alapítójának tartanak.

Születésének időpontja

Jurij Vlagyimir Monomah kijevi nagyfejedelem hatodik fia volt. Születésének éve és anyjának kiléte bizonytalan. Tatyiscsev szerint 1090-ben született és eszerint anyja Vlagyimir első felesége, Wessexi Gitta volt, aki feltehetően 1098. március 10-én halt meg. Azonban a Monomah által írt életrajzban Jurij anyja 1107-ben halálozott el, aki eszerint a nagyfejedelem második felesége, a görög származású Eufémia lehetett, Jurij pedig 1097-1102 között jött a világra (1102-ben öccse, Andrej született). Másrészt viszont Jurij második fia, Andrej Bogoljubovszkij feltehetően 1111 körül született, az első fia eszerint még korábban, amikor Jurij nem lehetett sokkal fiatalabb 16-17 évnél. Megnyugtató válasz tehát nincs Jurij születési idejének kérdésre, annyi vehető biztosra, hogy valamikor az 1090-es években történt.

Rosztov-Szuzdal fejedelmeként

1120-ban Jurij vezette a volgai bolgárok elleni orosz hadjáratot, amelyben a kunok is segítették.

1125-ben a Rosztovot kormányzó Jurij átvitte birtokainak központját Szuzdalba. Utóda és fia, Andrej Bogoljubszkij 1157-ben Vlagyimirbe tette át a székhelyét. Rosztov politikai jelentősége ezután jelentősen lecsökkent.

1132-ben az új nagyfejedelem, Jaropolk nem a hagyományos öröklési rend szerint, legidősebb öccsének adta át a Perejaszlavli fejedelemséget (amivel mutatta volna annak trónörökösi státuszát), hanem az előző uralkodó, Msztyiszláv fiának, Vszevolodnak. Jurij, saját későbbi örökösödését is féltve, fegyverrel űzte el Vszevolodot a városból. A nagyfejedelem ekkor Vszevolod öccsének, Izjaszlávnak adta Perejaszlavlt, de Jurijnak ez a megoldás sem felelt meg. Izjaszláv ekkor helyet cserélt a turovi Vjacseszláv Vlagyimiroviccsal, de utóbbinak nem tetszett Perejaszlavl és visszakövetelte korábbi városát. A nagyfejedelem újabb próbálkozást tett a kérdés megoldására: Jurij megkapta Perejaszlavlt, korábbi fejedelemségét, Rosztovot pedig át kellett volna adnia Izjaszlávnak, ám Jurij ennek nem tett eleget. A feldühödött Izjaszláv a bátyjához utazott Novgorodba, szövetkeztek a csernyigovi fejedelemmel és a kunokkal és Kijev, illetve Jurij rosztovi birtokai ellen indultak. Az 1134-es zsdanaja gorai csatában mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett és döntő győzelmet nem sikerült elérni. 1135-ben Jaropolk az elégedetlen fejedelmeket között úgy tett igazságot, hogy Jurij megtartotta Rosztovot, Perejaszlavlt átadta Monomah legkisebb fiának, a volhíniai Andrejnek, Volhínia pedig Izjaszlávé lett.

Jaropolk haláláig és Vszevolod nagyfejedelemsége alatt Jurij Dolgorukij leginkább saját birtokainak megerősítésével foglalkozott, bár sikertelenül megpróbálta rávenni a novgorodiakat egy déli hadjáratra. Megerődített városok sorát alapította, Dubnát, Pereszlavl-Zalesszkijt, Kosztromát, Dmitrovot és lehetséges, hogy Gorogyecet is. 1147-ben az ő uralkodása idején említik először Moszkvát, ott látta vendégül szövetségesét, a novgorod-szeverszki Szvjatoszlávot (aki az Igor-ének főhősének, Igor Szvjatoszlavicsnak volt az apja). A krónika szerint a Moszkva-folyó menti falvaknak Sztyepan Kucsko szuzdali bojár volt a tulajdonosa. Amikor Jurij Dolgorukij átutazott a környéken, a bojár gorombán viselkedett vele ezért kivégeztette és elkobzott birtokain várost alapított, amit eleinte Kucskovnak, később a folyó után Moszkvának neveztek. A krónika szerint a fejedelem 1156-ban gerendafalakkal és sánccal vétette körbe Moszkvát.

Harca a nagyfejedelemségért

Jurij nagyfejedelem (Borisz Csorikov rajza, 1836)

Vszevolod nagyfejedelem 1146-os halála után annak öccse, Igor lett az utóda, de őt a kijevi népgyűlés meghívására Izjaszláv erőszakkal megdöntötte és a hagyományos örökösödés megsértésével maga ült a trónra. Igort a kijeviek a következő évben megölték, és öccse, a novgorod-szeverszki Szvjatoszláv engesztelhetetlen ellensége lett Izjaszlávnak. Izjaszláv emiatt támogatni kezdte a csernyigoviak területi igényét Szvjatoszlávval szemben és hamarosan újból lángba borult a Kijevi Rusz. Jurij Szvjatoszláv oldalára állt, csakúgy mint a halicsi Vlagyimirkó és megnyerték ügyüknek a kunokat is. Izjaszláv szövetségesei a többi orosz fejedelemség nagy része, valamint a dinasztikus házasságok által rokon magyar, cseh és lengyel királyok voltak. Jurij kétszer is elfoglalta Kijevet, de Izjaszláv mindkétszer elűzte a városból. A Ruta folyó melletti vereség után már nem volt képes aktívan fellépni az ország déli részén és szövetségeseit is egymás után felmorzsolták.

Izjaszláv és társuralkodója, Vjacseszláv 1154-es halála után seregei élén Kijevbe indult. Útközben találkozott a Vjacseszláv által kinevezett új nagyfejedelemmel, Rosztyiszlávval, aki, hogy elkerülje a harcot, elismerte Jurij trónigényét. A Kijevet időközben megszálló másik trónkövetelő, a csernyigovi Izjaszláv is békében átadta a várost. Jurij ezután a Rusz részfejedelemségeit szétosztotta fiai között.

1157-ben Volhíniából sikertelenül próbálta elűzni Izjaszláv fiát, Msztyiszlávot, aki ezután összefogott Jurij uralmának többi ellenzőjével, a csernyigovi Izjaszlávval és Rosztyiszlávval. Újabb harcra azonban nem került sor, mert 1157. május 15-én Jurij Dolgorukij meghalt, állítólag a kijevi bojárok mérgezték meg. Rendkívül népszerűtlen volt a kijeviek körében, halála után a nép azonnal kifosztotta a palotáját. Utódja a trónon Izjaszláv csernyigovi fejedelem lett.

Családja és gyermekei

Jurij Dolgorukijt ábrázoló 1995-ös orosz bélyeg

Jurij először 1108-ban nősült, az apja által kötött békeszerződés értelmében a kunok vezérének, Aepa kán lányát vette feleségül. Gyermekeik:

• Rosztyiszláv (†1151), novgorodi és perejaszlavli fejedelem
• Andrej Bogoljubovszkij (1112–1174), vlagyimir-szuzdali nagyfejedelem
• Iván (†1147), kurszki fejedelem
• Gleb (†1171), kijevi nagyfejedelem
• Borisz (†1159), belgorodi és turovi fejedelem
• Jelena (†1165), férjhez ment Oleg Szvjatoszlavics novgorod-szeverszki fejedelemhez
• Marija (†1166)
• Olga (†1189), férjhez ment Jaroszláv halicsi fejedelemhez

Jurij második feleségéről nem sokat lehet tudni, az egyetlen biztos információ, hogy 1183-ban halt meg. Egyes források Olgának, vagy Helénének nevezik és lehetséges, hogy bizánci volt. Gyermekeik:

• Vaszilkó (†1162), szuzdali fejedelem
• Msztyiszláv (†1162), novgorodi fejedelem
• Jaroszláv (†1166)
• Szvjatoszláv (†1174), jurjevi fejedelem
• Mihály (†1176), kijevi, majd vlagyimiri nagyfejedelem
• Vszevolod (1154–1212), kijevi, majd vlagyimiri nagyfejedelem

Források

• Карпов А. Ю. Юрий Долгорукий. – М.: Молодая гвардия, 2006. – (ЖЗЛ)
• Лимонов Ю. А. Владимиро-Суздальская Русь : Очерки социально-политической истории. – Л.: Наука, 1987
• Воронин Н. Н. Зодчество Северо-Восточной Руси XII–XV веков. – М.: Изд. АН СССР, 1961. – Т. 1.
• Заграевский С. В. Юрий Долгорукий и древнерусское белокаменное зодчество. – М.: Алев-В, 2001
• Кулюгин А. И. Правители России. – Чебоксары: Чувашия, 2000
• Лурье Ф. Российская история и культура в таблицах. – СПб: Геликон Плюс, 1998
• Пчелов Е. В. Генеалогия семьи Юрия Долгорукого // Ruthenica. – Киев: Інститут історії України НАН України, 2004. – С. 68–79. – ISSN 1995-0276
• Соловьёв С. М. История России с древнейших времён. – М.: Мысль, 1988. – Кн. 1, Т. 2.

Kapcsolódó szócikkek

• Kijevi nagyfejedelmek családfája

Előző uralkodó: II. Izjaszláv

Kijevi nagyfejedelem 1149 – 1151

Következő uralkodó: Vjacseszláv

Előző uralkodó: III. Izjaszláv

Kijevi nagyfejedelem 1155 – 1157

Következő uralkodó: III. Izjaszláv