I. Jahja hafszida szultán
| I. Jahja hafszida szultán | |
 | |
| Uralkodóház | Háfszidák |
| Született | 1203[1] Marrákes |
| Elhunyt | 1249. október 5. (45-46 évesen) Tunisz |
| Édesapja | Abu-Muhàmmad Abd-al-Wàhid ibn Abi-Hafs |
| Testvére(i) | Abu-Muhàmmad Abd-Al·lah ibn Abd-al-Wàhid |
| Gyermekei | |
I. Jahja (Marrákes, 1203[1] – Tunisz, 1249. október 5.) hafszida szultán 1229-től haláláig. Ő volt a Hafszida-dinasztia alapítója és első uralkodója Ifriqiyában. Politikai függetlenséget biztosított államának az Almohád kalifátussal szemben, miközben megalapozta a központosított hatalmat, valamint Tunisznak kulturális és kereskedelmi központként való felvirágzását.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Abu Zakariya Abu Muhammad Abd al-Wahid ibn Abi Hafs fia volt, aki az Almohádok Ifrikijai kormányzója volt. 1228-ban örökölte Gabès, majd Tunisz kormányzói posztját. Hamarosan konfliktusba került testvérével, Abd Allah-hal, aki 1224 óta irányította a térséget. Egy rövid testvérháború után Jahja legyőzte testvérét és átvette a hatalmat a Hafszidák élén, Abd Allah-t pedig visszavonulásra kényszerítette a politikai élettől. 1229-ben Jahja kikiáltotta Ifrikija függetlenségét, miután értesült róla, hogy az Almohád kalifa, al-Ma’mun elutasította Ibn Tumart tanításait. Ez a szakítás jelenti a Hafszida Szultanátus tényleges megalakulását.
Jahja több katonai hadjáratot vezetett, melyek során kiterjesztette uralmát Ifriqiyában: 1229-ben elfoglalta Konstantint és Béjaïát, 1234-ben Tripolit, 1235-ben Algírt, 1236-ban a Chelif-völgyet. 1242-ben elfoglalta Tlemcent, amelynek uralkodója ezután az ő vazallusává vált. Emellett több berber törzsszövetséget is behódoltatott, valamint elfoglalta a Sijilmassa emírséget, amelyet három évtizedig tartott fenn. Tuniszt tette meg fővárosává, amelyet politikai, gazdasági és kulturális központtá alakított. Fejlesztette a piacokat (szúk) és az infrastruktúrát, valamint számos andalúziai tudóst és menekültet fogadott be, akik a hispániai reconquista elől menekültek. Megépíttette a Kasbah mecsetet és az al-Shammāʾiyya medreszét. Diplomáciai kapcsolatokat épített ki több uralkodóval, például: a Német-római Császárság uralkodójával, II. Frigyes német-római császárral, Aragóniával, Provence-al, Languedoc-al, valamint az olasz kereskedővárosokkal (Velence, Pisa, Genova), illetve a Szicíliai Királysággal, amelynek évi adót fizetett gabona és kereskedelmi szabadság fejében. Az Almohádok elnyomó valláspolitikájával szemben Jahja engedélyezte az erőszakkal áttérített zsidók számára, hogy visszatérjenek a zsidó hitre. Újra megnyitotta a zsinagógákat, és fontos szerepet biztosított számukra a kereskedelemben és a diplomáciában. Ez a vallási tolerancia politikája jelentősen hozzájárult Tunisz virágzásához.
Jahjat a középkori tunéziai állam egyik alapítójaként tartják számon. Sikeresen megszilárdította a Hafszida hatalmat egész Ifrikijában, stabil és központosított közigazgatást hozott létre, békét és jólétet biztosított, és megalapozta azt a kulturális és vallási kisugárzást, amely uralkodása után is folytatódott. 20 éves uralkodás után 1249-ben halt meg. Halála után fia, I. Muhammad követte a trónon.
A Hafszidák családfája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben az Abû Zakariyâ' Yahyâ ben `Abd al-Wâhid ben Abî Hafs (Hafsides) című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Julien, Charles-André. Histoire de l'Afrique du Nord, des origines à 1830, Payot, Paris, 1994.
- Bakkar, Farhat Muhammad Ibrahim (2017). Les migrations andalouses vers les pays d'Afrique à l'époque hafside 625–932 AH = 1222–1474 AD, Journal des sciences et des humanités, 45. doi:10.37376/1571-000-027-005.
- Ibn Khaldoun, Histoire des Berbères, partie VI.
- Deladrière, R. (1966). Les manuscrits de Muhyī Al-Dīn Ibn 'Arabī à la Grande Mosquée Al-Zaytuna de Tunis, Arabica, 13(2), 168–172. doi:10.1163/157005866x00057.
- Les Juifs en Tunisie 03 : la domination arabe 1229–1543, www.hist-chron.com. Consulté le 18/06/2021.
- Cet article est partiellement ou en totalité issu de l’article de Wikipédia en anglais intitulé « Abu Zakariya Yahya » (voir la liste des auteurs).
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2026. május 4..