I. Izjaszláv polocki fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Izjaszláv Vlagyimirovics
Izjaszláv pecsétje
Izjaszláv pecsétje

Polock fejedelme
Uralkodási ideje
989 1001
ElődjeRogvolod
UtódjaI. Vszeszláv
Életrajzi adatok
UralkodóházRurik-dinasztia
Született978/979
Kijev
Elhunyt1001
Polack
ÉdesapjaI. Vlagyimir
ÉdesanyjaRognyeda
Testvére(i)
GyermekeiVszeszláv
Brjacsiszláv
A Wikimédia Commons tartalmaz Izjaszláv Vlagyimirovics témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Izjaszláv Vlagyimirovics (oroszul Изясла́в Влади́мирович; 978/9791001) Polock fejedelme, I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem fia, a Rurikovicsok polocki ágának (az ún. Izjaszlavicsok) megalapítója.

Élete[szerkesztés]

Izjaszláv pecsétjének előlapja

Izjaszláv Rognyeda polocki hercegnő fia volt, akit Vlagyimir fejedelem a város meghódítása után erőszakkal tett a feleségévé. Életéről nagyon keveset árulnak el a források; a Nyesztor-krónika szerint 980-981 körül született Kijevben, de mivel Polock Ruszhoz csatolása feltehetően inkább 978-ban történt (nem 980-ban mint ahogyan a krónikában áll), valószínűbb, hogy Izjaszláv 978 végén vagy 979 elején született.

987-ben Rognyeda megpróbálta megölni Vlagyimirt, de kudarccal járt. A feldühödött fejedelem maga akarta leszúrni feleségét, de a zajra felfigyelt Izjaszláv és karddal a kezében anyja elé állt, hogy megvédelmezze. Vlagyimir végül egy bojár tanácsára egy Polock környéki városkába száműzte Rognyedát a fiával együtt. A várost Izjaszlavlra nevezték át.

988-ban apja parancsára egész családjával együtt megkeresztelkedett. A következő évben Vlagyimir Polock részfejedelmévé tette. Izjaszláv a lerombolt várost korábbi helyéről a Palata folyó magasabb, jobban védhető bal partján építtette újra. Az őskrónika szerint természete "csendes és szelíd és békés és irgalmas", míg a Nyikon-krónika azt állítja, hogy okos, művelt ember volt. 1001-ben, alig 22-23 évesen meghalt, két kisfiút hagyva maga után. A többi részfejedelemségtől eltérően, ahol a kijevi nagyfejedelem fiai váltották egymást a trónon, Polockot Izjaszláv fiai örökölték, és a későbbiekben is (kisebb intermezzókkal) az ő leszármazottjai kormányozták a fejedelemséget. Ez bizonyos önállósággal járt együtt de a későbbiekben Polock és Kijev, fegyveres összecsapásig fajuló konfliktusának volt a forrása is.

Izjaszláv ólomból készült függőpecsétjét 1954-ben találták meg Novgorodban, felirata a keleti szláv írásbeliség egyik első emléke. A többi Rurikovicshoz hasonlóan a háromágú szigonyjelképet (trezubec) használta, a középső ágán kereszttel.

Családja[szerkesztés]

Izjaszláv feleségének neve és kiléte nem ismert. Két fia született:

Források[szerkesztés]

  • Славянская энциклопедия. Киевская Русь – Московия: в 2 т. / Автор-составитель В. В. Богуславский. – М.: ОЛМА-ПРЕСС, 2001. – Т. 1. – 784 с. – 5000 экз. – ISBN 5-224-02249-5
  • Войтович Л. Рюриковичі. Ізяславичі полоцькі // Князівські династії Східної Європи (кінець IX – початок XVI ст.): склад, суспільна і політична роль. Історико-генеалогічне дослідження. – Львів: Інститут українознавства ім. І.Крип’якевича, 2000. – 649 с. – ISBN 966-02-1683-1 (укр.)
  • Карпов А. Ю. Владимир Святой. – М.: Молодая гвардия, 1997. – 446 с. – (Жизнь замечательных людей: Серия биографий; Вып. 738). ISBN 5-235-02274-2
  • Карпов А. Ю. Ярослав Мудрый. – М.: Молодая гвардия, 2001. – 583 с. – (Жизнь замечательных людей: Серия биографий; Вып. 1008 (808)). ISBN 5-235-02435-4
  • Рыжов К. Все монархи мира. Россия. – М.: Вече, 1998. – С. 371–372.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]