I. Faroald
| I. Faroald | |
| Spoletói Hercegség uralkodója | |
| Uralkodási ideje | |
| 570 – 591 | |
| Elődje | nem volt |
| Utódja | Ariulf |
| Született | 6. század |
| Elhunyt | 592 |
| Gyermekei | Theodelap of Spoleto |
I. Faroald (más néven Faruald ; † 591) a lombard Spoleto hercege 570 és 591 között.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
570 körül az északról érkező longobárdok megszállták Közép-Itáliát is, és visszaszorították a bizánciakat a tengerparton lévő erődített állásaikba. Nagyobb csaták nem voltak; ehelyett az országot úgynevezett farae-k, nagyobb vándorló langobardok hatoltak be, akik telepesek és felfegyverzett csapatok voltak, és mindegyikük egy-egy vezér vezetése alatt állt, aki a föld meghódítása után az elfoglalt terület hercege lett. A Spoleto felé nyomuló langobardok számára ezt a szerepet Faroald vette át, aki kezdetben az első két langobard király, Alboin és Klef hivatalos hűbérisége alatt állt, de a Klef halálát követő tízéves interregnum alatt (574–584) teljes szuverenitásban uralkodott. Ily módon folytatta a harcot Bizánc ellen, hogy kiterjessze területét.
570 körül Faroald először Nursia, Spoleto és Amiternum területeit hódította meg, könyörtelenül fellépve a katolikus papság ellen, és száműzve őket, pl. Spoletóban ariánus püspököket állított a helyükre.
Ravenna kikötővárosát, Classist, Faroald 579-ben kifosztotta. November 26-án II. Pelágiusz pápát a császár jóváhagyása nélkül szentelték fel, mivel Rómát ekkor longobárdok ostromolták, feltehetően Faroald vezetésével.
585 körül a longobárd dux Droctulft átállt a bizánciak oldalára, és a patricius Smaragdus nevében 588-ban felszabadította Classis kikötőjét a longobárdoktól. Authari király ezután hároméves békét kötött Smaragdusszal.
Faroaldnak (legalább) két fia volt, akik közül az egyik, Theudelapius, később Spoleto hercege is lett.
Amikor Faroald 591-ben meghalt, Ariulf követte őt a trónon.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Faroald I. című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Paulus diakónus: Historia Langobardorum, szerk. Ludwig Bethmann és Georg Waitz, in: Monumenta Germaniae Historica, Scriptores rerum Langobardicarum et Italicarum saec. VI–IX, Hahn, Hannover, 1878
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Wilfried Menghin: Die Langobarden, Theiss-Verlag, Stuttgart, 1985
- Jörg Jarnut: Geschichte der Langobarden, Stuttgart, 1982. ISBN 3-17-007515-2 (Storia dei Longobardi, Torino, 1995).
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Paulus Diaconus: A longobárdok története (angol)
- Ludo Moritz Hartmann: Olaszország története a középkorban, 2. kötet, 1. Lipcse 1900, 47. oldaltól (részben elavult)
- Thomas Hodgkin, Olaszország és hódítói VI. kötet, 84. oldal és az azt követő oldalak (részben elavult)
- Spoleto hercegei és márkinéi
