I. Béla magyar király
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| I. Béla | |
.jpg) | |
| I. Béla ábrázolása a Thuróczi-krónikában | |
| Ragadványneve | Bajnok Béla |
| Magyarország királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1060 – 1063. szeptember 11. | |
| Koronázása | Székesfehérvár 1060. december 6. |
| Örököse | I. Géza |
| Elődje | I. András |
| Utódja | Salamon |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Árpád-ház |
| Született | 1016 körül Dévény |
| Elhunyt | 1063. szeptember 11. (46–47 évesen) Dömös |
| Nyughelye | Szentséges Megváltó apátsági templom, Szekszárd |
| Édesapja | Vazul |
| Édesanyja | ismeretlen |
| Testvére(i) | |
| Házastársa | Piast Richeza |
| Gyermekei | I. Géza, ismeretlen |
.svg) | |
| I. Béla címere | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Béla témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. (Bajnok) Béla (1016 körül – Dömös, 1063. szeptember 11.) Árpád-házi magyar király 1060 és 1063 között. Apja az I. István király által megvakíttatott Vazul herceg, anyja egy Tátony nemzetségbeli nő. Az Árpád-ház fiatalabb ágából származott. Béla keresztelési neve Adalbert volt. 1031-ben elhagyta Magyarországot, testvéreivel, Leventével és Andrással együtt, amikor apjukat, Vazult megvakították. Béla Lengyelországban telepedett le, és feleségül vette a lengyel származású Piast Richezát, II. Mieszko lengyel fejedelem lányát.
Az időközben magyar királlyá koronázott bátyja, András meghívására tért haza. András a Magyar Királyság területének egyharmadát átfogó, úgynevezett ducatus vagy „hercegség” adminisztrációját Bélára bízta. A két testvér kapcsolata feszültté vált, amikor András saját fiát, Salamont tette meg trónörökösnek, s Bélát 1059 végén Várkony várába hívta, és arra kényszerítette, hogy nyilvánosan erősítse meg Salamon trónhoz való jogát.[1] Béla lengyel rokonainak segítségével fellázadt fivére ellen, és 1060-ban megfosztotta a tróntól. Monetáris reformot vezetett be, és elfojtotta az utolsó felkelést, amelynek célja a magyarországi pogányság helyreállítása volt. Béla halálosan megsérült, amikor a trónja összeomlott, miközben rajta ült 1063-ban. Gyermekei közül később Géza és László is trónra került.
Élete[szerkesztés]
.jpg)
Származása és száműzetése[szerkesztés]
I. Béla Géza magyar fejedelem öccsének, Mihálynak unokája volt. Apja valószínűleg Vazul volt; bár több korabeli krónika is Vazul öccsét, Szár Lászlót jelöli meg Béla és testvérei apjaként, ennek okai a korabeli politikai események is lehetnek (Vazul fellázadt I. István ellen, ezért nem szívesen ismerték volna be, hogy az Árpád-ház későbbi uralkodói az ő leszármazottai).
Béla születésének éve ismeretlen; történeti emlékeink akkor említik először, amikor testvéreivel, Endrével és Leventével külföldre menekült. Ennek okait és körülményeit ismerjük. A krónika szerint Vazul megvakítása miatt menekültek el. Krónikáink szerint Péter herceg utat akarván magának nyitni a magyar trónra, a három herceg élete ellen tört. I. István élete végső éveiben unokaöccseit nem tudta megvédeni, azt ajánlotta tehát nekik, hogy meneküljenek, s a kedvezőbb időket külföldön várják be.
A hercegek a Cseh Királyságba menekültek, ahol Ulrik herceg udvarában szíves fogadtatásban részesültek. Itt II. Mieszko bujdosó lengyel fejedelemmel találkoztak, akit – miután országát visszaszerezte – Lengyelországba kísértek. Béla jelentékeny szolgálatot tett ennek a fejedelemnek. A pomerániaiak ellen viselt háborúban a lengyel hadak élére állt, és fényes győzelmet vívott ki. Jutalmul a lengyel fejedelem leányának, Richezának kezét nyerte el.
Visszatérés Magyarországra[szerkesztés]
Géza lengyelországi tartózkodása alatt magyarok másodszor is fölkeltek Péter király ellen, és 1046-ban Béla bátyját, Endrét hívták meg a trónra. Endre visszahívta Bélát is az országba, átengedte neki az ország harmadrészét és – neki magának fia nem lévén – az örökösödésre is kilátást nyitott neki. Béla a III. Henrik német-római császár ellen viselt háborúkban fényesen kitűnt hadvezéri képességével. A német hadak visszaszorítása és a haza függetlenségének megóvása az ő érdeme. Ezt azzal is tetézte, hogy visszaszerezte az ország déli részeit, melyek a közelebbi zavarok alatt részint a horvát fejedelem kezeibe, részint görög felsőbbség alá jutottak. Időközben Endrének fia született, Salamon. Béla nem ellenezte, hogy apja Salamont már hétéves korában megkoronáztassa.
Uralkodása[szerkesztés]
A Képes krónika szerint székesfehérvári koronázásán az „Esto dominus fratrum Tuorum” ének hangzott (Gerics József szerint ez az ének az Egbert-ordóhoz tartozik, amelyet valószínűleg használtak Salamon koronázásában), és a tolmácsolástól félreértés keletkezett: Béla azt értette, hogy a „Légy ura a testvéreidnek” egyházi ének Salamonra vonatkozott, és ezzel Béla urává válna. Ellenségei azonban elhitették Endrével, hogy Béla a korona után áhítozik. Hűségét és önzetlenségét Endre Várkonyban egy, a költészet által később kiszínezett jelenetben tette próbára. Béla, nem érezvén magát biztonságban, Lengyelországba menekült, hol sógorától, II. Boleszlávtól segélyt kért, 1060-ban[forrás?] seregével Magyarországba tört. Endre a csatában elesett; Béla a csatatérről Székesfehérvárra ment, ahol 1060. december 6-án királlyá választották, és megkoronázták.[2]
Röviddel megkoronázása után, 1061-ben országgyűlést tartott Székesfehérvárott, ahova – hatalmának legitimálására – minden faluból meghívatott két-két vént. A városfalakon kívül letáborozott küldöttek közül egyesek a pogány vallás visszaállítását követelték. Nem sokkal később Vata törzsfő (aki 1046-ban vezette a róla elnevezett pogánylázadást) fia, János vezetésével lázadók érkeztek Fehérvár alá, akik elől a király hívei a városba menekültek.[3] A király három napot kért gondolkodásra; ezalatt összehívta Fehérvár alá a közeli vármegyék katonaságát, és szétzúzatta a tömeget, amely már ujjongva várta követéléseinek teljesülését. Ez volt a pogányság utolsó nyílt lázadása Magyarországon.
| „ | …uralkodása alatt a magyarok a hitet és keresztséget elhagyták, esztendeig tévelyegvén a hitben, ugy hogy sem pogányoknak sem keresztyéneknek nem látszának, azután azonban tulajdon szántokból a hithez ragaszkodának. Ez minden vásárt adásvevésre szombat napra rendele s országa területén byzanti aranyakat hozata forgásba, mellyeket igen kis ezüst dénárokkal, tudniillik negyvennel, kellett beváltani. A honnan mai napig negyven dénárt aranynak hivnak, nem mintha aranyból volnának, hanem mivel negyven dénár ér vala egy byzanti aranyat. Uralkodott pedig két esztendeig s a harmadikban mult ki e világból, és a maga Szögszárd nevű monostorában temették el. Ő ugyanis szár (kopasz) és szög (barna) szinű vala, miért is monostorát arról nevezve, a millyen testi tulajdonságú maga vala, igy parancsolá hivatni. | ” |
| – Kézai Simon: Magyarok krónikája[4] | ||
Béla a veszedelem elhárítása után sokat tett a fejlődő kereszténység és nemzeti művelődés érdekében; különösen az ipar, kereskedés és a pénzügy rendezésére, s a közjólét emelésére. Amikor 1063-ban IV. Henrik császár gyámjai előkészületeket tettek a Német-római Birodalomba menekült Salamon igényeinek támogatására, Béla megelőzte őket és Ausztriába küldte seregeit, a vállalkozás azonban sikertelen volt.
A király a várható német támadás miatt Dömösre hívott össze országgyűlést. A Képes krónika tanúsága szerint a királyra rászakadt a trónja, és súlyosan megsebesítette:
| „ | A jámbor Béla király ezután betöltve uralkodásának harmadik évét, királyi jószágán, Dömösön összezúzódott beomló trónján; teste gyógyíthatatlan betegségbe esett; az ország néminemű dolgai miatt félholtan vitték a Kanizsva patakjához; ott távozott el a világból. A Szent Megváltó monostorában temették el, melyet maga épített azon a helyen, melynek neve Szögszárd. Merthogy Béla szög színű volt és szár, azért nevezte el Szögszárdnak, a maga állapotáról, monostorát. | ” |
| – Kálti Márk: Képes krónika | ||
A sebesült uralkodót nyugatra vonuló csapatai után szállították, de Dévény környékén belehalt sérülésébe. Az általa alapított szekszárdi apátságban temették el.
Családja[szerkesztés]
.jpg)
pomerániai vitézzel (Képes krónika)
Béla felesége a lengyel fejedelmi hercegnő, Richeza (vagy más névváltozata alapján Rixa) lett. Richeza a Piast-házból származó lengyel fejedelem, II. Mieszko és felesége, az Ezzonen-házból való Richeza elsőszülött leánya volt. Házasságukra valamikor 1033 körül került sor. Nászukból hét gyermek született, három fiú és négy lány. Elsőszülött fiuk a később csak a „Magnus” jelzővel illetett I. Géza, aki 1074 és 1077 között magyar király, akit I. Andráshoz hasonlóan nem örököse, hanem testvére, a későbbi Szent László követte a magyar trónon 1077 és 1095 között. Béla harmadik fia, Lampert herceg volt, aki további életéről keveset tudunk. Négy lányuk közül Zsófia kétszer is házasodott, így weimari-isztriai őrgrófné és szász hercegnéi címet is visel, Eufémia nevű lánya I. Ottóval kötött házassága révén morvai hercegné lett, míg a „Szép Ilona” néven ismertté vált lánya horvát királyné lett Dmitar Zvonimir király feleségeként. Béla legkisebb lányának neve nem maradt fenn.
| Taksony | Ismeretlen | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Géza | Mihály | Ismeretlen | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| I. István | Ismeretlen | Vazul | László | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| I. András | Anasztázia | I. Béla | Richeza | Levente | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Salamon | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| I. Géza | I. László | Lampert | Zsófia | Eufémia | Ilona | Ismeretlen | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyar királyok (1074-től) | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Teiszler Éva: „ha a királyságot akarod, vedd a koronát, ha a hercegséget, vedd a kardot”. mki.gov.hu, 2019. december 6. [2021. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 11.)
- ↑ Benda Kálmán (főszerk.): Magyarország történeti kronológiája I. köt. (1981), 88. old.
- ↑ Kristó, Gyula. Magyarország története 895–1301. Budapest: Osiris Kiadó (2006). ISBN 963 389 506 5, 122-123. oldal
- ↑ Kézai Simon mester Magyarok krónikája
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Grandpierre K. Endre. Királygyilkosságok. Magyarok Titkos Története, 58.; 65. o. (1991). ISBN 963-7707-00-X
| Előző uralkodó: I. (Fehér) András |
|
Következő uralkodó: Salamon |
