Hylotelephium
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Pompás varjúháj (Hylotelephium spectabile)
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hylotelephium témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hylotelephium témájú médiaállományokat és Hylotelephium témájú kategóriát. |
A Hylotelephium a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe, ezen belül a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába és a fáskövirózsa-formák (Sempervivoideae) alcsaládjába tartozó nemzetség.
Ennek a növénynemzetségnek a legtöbb faját, korábban a varjúháj (Sedum) nevű nemzetségbe sorolták be; újabban azonban különálló összefoglaló taxont alkottak meg ezeknek. Ettől eltérően egyes rendszerezők és források még mindig Sedum-fajokként kezelik az áthelyezetteket.
Előfordulásuk[szerkesztés]
A Hylotelephium nevű növénynemzetség eredeti előfordulási területe az majdnem az egész Eurázsia, beleértve számos arktiszi szigetet is; ez alól kivételt képez az Ír-sziget, Portugália, a Földközi-tenger főbb szigetei, valamint Ázsia sivatagos országai és a kontinens délebbi részei. Észak-Amerikában a keleti egyharmadban őshonosak. Az ember sokukat kedveli és emiatt dísznövényként a világon sokfelé betelepítette.
Rendszerezés[szerkesztés]
Az alábbi fajokat és hibridet a következő fajcsoportokba sorolják be: Hylotelephium sect. Anacampseros Grulich (1984), Hylotelephium sect. Hylotelephium H.Ohba, Hylotelephium sect. Populisedum (A.Berger) H.Ohba (1978) és Hylotelephium sect. Sieboldiana (H.Ohba) H.Ohba (1995).
A nemzetségbe az alábbi 26 faj és 1 hibrid tartozik:
- Hylotelephium anacampseros (L.) H.Ohba
- Hylotelephium angustum (Maxim.) H.Ohba
- Hylotelephium × bergeri B.Bock
- Hylotelephium bonnafousii (Raym.-Hamet) H.Ohba
- Hylotelephium callichromum H.Ohba
- Hylotelephium cauticola (Praeger) H.Ohba
- Hylotelephium cyaneum (Rudolph) H.Ohba
- Hylotelephium erythrostictum (Miq.) H.Ohba
- Hylotelephium ewersii (Ledeb.) H.Ohba
- bablevelű varjúháj (Hylotelephium maximum) (L.) Holub
- Hylotelephium mingjinianum (S.H.Fu) H.Ohba
- Hylotelephium pallescens (Freyn) H.Ohba
- Hylotelephium pluricaule (Maxim.) H.Ohba
- Hylotelephium populifolium (Pall.) H.Ohba
- Hylotelephium sieboldii (Regel) H.Ohba
- Hylotelephium sordidum (Maxim.) H.Ohba
- pompás varjúháj (Hylotelephium spectabile) (Boreau) H.Ohba
- Hylotelephium sukaczevii (Maximova) S.B.Gontch. & A.V.Grebenjuk
- Hylotelephium tatarinowii (Maxim.) H.Ohba
- Hylotelephium telephioides (Michx.) H.Ohba
- Hylotelephium telephium (L.) H.Ohba - típusfaj
- Hylotelephium tianschanicum V.V.Byalt & Lazkov
- Hylotelephium uralense (Rupr.) V.V.Byalt
- Hylotelephium ussuriense (Kom.) H.Ohba
- Hylotelephium verticillatum (L.) H.Ohba
- Hylotelephium viride (Makino) H.Ohba
- Hylotelephium viviparum (Maxim.) H.Ohba
Források[szerkesztés]
- Hylotelephium H.Ohba Plants of the World Online
- Accepted species Plants of the World Online
- Ohba, H. 1977. The taxonomic status of Sedum telephium and its allied species (Crassulaceae). Botanical Magazine. (Shokubutsu-gaku zasshi) 90(1017): 41–56. DOI: 10.1007/BF02489468 Reference page.
- Ohba, H. 1977. Bot. Mag. (Tokyo) 90(1017): 46.
- Praeger, R.L. 1921. An account of the genus Sedum as found in cultivation. J. Roy. Hort. Soc. 156: 1-314.
- Grulich, V. 1984. Preslia 56(1): 52.
- Botanical Magazine. [Shokubutsu-gaku zasshi]. [Tokyo Botanical Society]. Tokyo 90:47. 1977
- Botanical Magazine. [Shokubutsu-gaku zasshi]. [Tokyo Botanical Society]. Tokyo 90:50. 1977
- Botanical Magazine. [Shokubutsu-gaku zasshi]. [Tokyo Botanical Society]. Tokyo 90:51. 1977
- Ohba, H. 1978. J. Fac. Sci. Univ. Tokyo, Bot. 12(4): 165.
- Ohba, H. in 't Hart, H. & Eggli, U. (eds.) 1995. Evol. Syst. Crassulaceae 155.
- Botanical Magazine. [Shokubutsu-gaku zasshi]. [Tokyo Botanical Society]. Tokyo 90:49. 1977 "cauticolum"
- Bull. Bot. Lab. N. E. Forest. Inst., Harbin 6:73. 1980
- Hylotelephium The Plant List
- Nikulin, V.Y., Gontcharova, S.B., Stephenson, R. & Gontcharov, A.A. 2016. Phylogenetic relationships between Sedum L. and related genera (Crassulaceae) based on ITS rDNA sequence comparisons. Flora 224: 218-229. DOI: 10.1016/j.flora.2016.08.003 PDF Reference page.
- Nikulin, V.Yu. & Goncharov, A.A. 2017. Molecular and phylogenetic characteristics of Sedum (Crassulaceae) and related genera based on a comparison of the nucleotide sequences of the matK gene of chloroplast DNA and the ITS of the ribosomal DNA region. Botanical Journal 102 (3): 309-328. PDF from ResearchGate In Russian, abstract in English. Reference page.
- Thiede, J. & Eggli, U. 2007. Crassulaceae in Kubitzki, K., Bayer, C. & Stevens, P.F. (Eds.) Flowering plants : Eudicots ; Berberidopsidales, Buxales, Crossosomatales, Fabales p.p., Geraniales, Gunnerales, Myrtales p.p., Proteales, Saxifragales, Vitales, Zygophyllales, Clusiaceae Alliance, Passifloraceae Alliance, Dilleniaceae, Huaceae, Picramniaceae, Sabiaceae pp. 83–119 DOI: 10.1007/978-3-540-32219-1_12 ISBN 3540322140 Crassulaceae PDF in Research Gate Reference page.
