Déli Vízikígyó csillagkép

Déli Vízikígyó csillagkép
Adatok
Latin név	Hydrus
Latin birtokos eset	Hydri
Rövidítés	Hyi
Rektaszcenzió	0h 05m – 4h 36m
Deklináció	-58° 00´ – -82° 05´
Területe	243 négyzetfok
Nagyság szerinti helyezés	61
Teljesen látható	északi 8°-tól déli 90°-ig
Legfényesebb csillag	(β Hydri)
fényessége	2,82m
Szomszédos csillagképek	Aranyhal Eridanus Ingaóra Táblahegy Oktáns Főnix Háló Tukán

A Déli Vízikígyó (latin: Hydrus) egy csillagkép.

Története, mitológia

A Déli Vízikígyó egyike volt annak a tizenkét csillagképnek, amelyet Petrus Plancius jelölt ki Pieter Dirkszoon Keyser és Frederick de Houtman holland hajósok megfigyelései alapján, és már látszik a 35 cm átmérőjű, Jodocus Hondius és Plancius által Amszterdamban 1597-ben vagy 1598-ban kiadott éggömbön. Égi atlaszban a Johann Bayer által 1603-ban kiadott Uranometriában volt látható.

Nevezik Hím/férfi vízikígyónak is.

Látnivalók

Csillagok

• α Hydri: 2,86^m fényrendű csillag, a színképosztálya F0, 71 fényévnyire van a Földtől.
• γ Hyi, kínai nyelven Foo Pih: 3,7^m fényrendű csillag, a távolsága 220 fényév.
• δ Hyi: 70 fényévnyire lévő, A2 típusú, 4,3^m magnitúdós csillag.
• π Hyi: már szabad szemmel is felismerhető, ötödrendű, vörös és narancssárga színű pár.

Mélyég-objektumok

• IC 1717

A Déli Vízikígyó csillagkép

Irodalom

• Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
• Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
• Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 ISBN 963-9090-28-X
• Csillagászati kislexikon, szerkesztő: Kisbán Gyula; Fiesta Kft., 2000, ISBN 963-8133-74-0, ISBN 963-9084-24-7
• Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004, ISBN 963-549-070-4
• Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft., Budapest, 2006, ISBN 963 9491 675

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Hydrus című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.