Hydrocynus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Hydrocynus
A halnem 5 faja. Fentről lefelé: H. vittatus, H. tanzaniae, H. forskahlii, H. brevis és H. goliath
A halnem 5 faja. Fentről lefelé: H. vittatus, H. tanzaniae, H. forskahlii, H. brevis és H. goliath
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontylazacalakúak (Characiformes)
Család: Alestidae
Fowler, 1958
Nem: Hydrocynus
Cuvier, 1816
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hydrocynus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hydrocynus témájú kategóriát.

A Hydrocynus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és az Alestidae családjába tartozó nem.

Nevük[szerkesztés]

A Hydrocynus halnemnév a görög hydr = „víz” és kyon = „kutya” szavakból van összetéve. Tehát magyarra fordítva a jelentése nem egyéb, mint „vízi kutya”.

Előfordulásuk[szerkesztés]

Az összes Hydrocynus-faj Afrikában őshonos. Habár a legtöbb faj Afrika szerte megtalálható, a Hydrocynus tanzaniae kizárólag Tanzániában fordul elő.

Megjelenésük[szerkesztés]

E halak hossza és testtömege fajonként igen változó. A hossz 24,7-133 centiméter között van, míg a testtömeg, a Hydrocynus goliath esetében 50 kilogramm is lehet. A Hydrocynus brevis oldalvonala és a pikkelyes mellúszó töve között három pikkelysor húzódik, a többi faj esetében csak 2 pikkelysor van. Mindegyik Hydrocynus-fajon van zsírúszó.

Életmódjuk[szerkesztés]

Trópusi és édesvízi ragadozó halak, amelyek a kontinens nagy folyóiban és tavaiban élnek. Többségük e vizes területek nyíltabb részein tartózkodnak, de vannak fajok amelyek a meder fenekén keresik a táplálékukat. Az oxigénben dús vizeket részesítik előnyben. Mindegyik fajnak a legfőbb tápláléka a kisebb halak, de egyesek gerincteleneket is fogyasztanak.

Szaporodásuk[szerkesztés]

Az esős évszakban ívási vándorútra indulnak a folyók felsőbb szakaszaiba.

Felhasználásuk[szerkesztés]

Az elterjedési területükön élő emberek ipari mértékben halásszák. Sok Hydrocynus-fajt a sporthorgászok is kedvelnek.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nembe az alábbi 5 faj tartozik:

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Hydrocynus FishBase
  • Paugy, D., 1990. Characidae. p. 195-236. In C. Lévêque, D. Paugy and G.G. Teugels (eds.) Faune des poissons d'eaux douces et saumâtres de l'Afrique de l'Ouest. Tome I. Coll. Faune Tropicale n° XXVIII. Musée Royal de l'Afrique Centrale, Tervuren et O.R.S.T.O.M., Paris, 384 p.
  • Paugy, D. and S.A. Schaefer, 2007. Alestidae. p. 347-411. In M.L.J. Stiassny, G.G. Teugels and C.D. Hopkins (eds.) Poissons d'eaux douces et saumâtres de basse Guinée, ouest de l'Afrique centrale/The fresh and brackish water fishes of Lower Guinea, west-central Africa. Vol. 1. Coll. Faune et Flore tropicales 42. Istitut de recherche pour le développement, Paris, France, Muséum nationale d'histoire naturelle, Paris, France and Musée royale de l'Afrique centrale, Tervuren, Belgique. 800 p.
  • Robins, C.R., R.M. Bailey, C.E. Bond, J.R. Brooker, E.A. Lachner, R.N. Lea and W.B. Scott, 1991. World fishes important to North Americans. Exclusive of species from the continental waters of the United States and Canada. Am. Fish. Soc. Spec. Publ. (21):243 p.
  • Paugy, D., 1984. Characidae. p. 140-183. In J. Daget, J.-P. Gosse and D.F.E. Thys van den Audenaerde (eds.) Check-list of the freshwater fishes of Africa (CLOFFA). ORSTOM, Paris and MRAC, Tervuren. Vol. 1.
  • Brewster, B., 1986. A review of the genus Hydrocynus Cuvier 1819 (Teleostei: Characiformes). Bull. Br. Mus. Nat. Hist. (Zool.) 50(3):163-206.