A matematikában a Hurwitz-féle zéta-függvény a zéta-függvények egyike. Formális definíciója s, q komplex argumentumokra, ha Re(s) > 1 és Re(q) > 0:

A fent megadott tartományon abszolút konvergens, és kiterjeszthető a komplex síkra úgy, hogy s≠1. A Riemann-féle zéta-függvény ennek egy speciális esete: ζ(s,1).
Hurwitz-féle zéta-függvény, ha q=1/3.
Tartományszínezéses módszerrel generálva a
Matplotlib felhasználásával. A piros szín pozitív, a kékeszöld negatív valós értékeket jelez
[1]
Hurwitz-féle zéta-függvény, ha q=24/25
Ha
, akkor a függvény definiálható, mint:

ahol az integráció
útvonala hurok a negatív tengely körül. Ezzel
analitikusan folytatható s-ben.
A Hurwitz-féle zéta-függvény ezzel a folytatással meromorf, ami minden
komplex számra definiálható, amire
. Az
helyen elsőrendű pólusa van, és reziduuma 1. A konstans term
![{\displaystyle \lim _{s\to 1}\left[\zeta (s,q)-{\frac {1}{s-1}}\right]={\frac {-\Gamma '(q)}{\Gamma (q)}}=-\psi (q)}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/1a8c060c6ab7fbd1478eaf1383071b2fae825439)
ahol
a gamma-függvény, és
a digamma-függvény.
Hurwitz-féle zéta-függvény, mint q függvénye. Itt s rögzített, s=3+4i
Helmut Hasse konvergens Newton-sor reprezentációt definiált minden valós q > 0 és minden s ≠ 1 esetére 1930-ban:[2]

A sor egyenletesen konvergál az s-sík kompakt halmazain egy egészfüggvényhez. A belső összeg érthető, mint
n-edik hátradifferenciálja; azaz,

ahol Δ az előredifferenciál operátor. Tehát

Integrál reprezentáció[szerkesztés]
A függvény integrálreprezentációja Mellin-transzformációval kapható:

ha
és
Hurwitz képlete:
![{\displaystyle \zeta (1-s,x)={\frac {1}{2s}}\left[e^{-i\pi s/2}\beta (x;s)+e^{i\pi s/2}\beta (1-x;s)\right]}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/c9a1e030d79f6183aff28e9ba3ca37f7542d9c26)
ahol

a zéta egy reprezentációja, ami érvényes
and s > 1. Itt
a polilogaritmus.
A függvényegyenlet kapcsolatot teremt a jobb és a bal félsíkon felvett értékek között. Egész
esetén
![{\displaystyle \zeta \left(1-s,{\frac {m}{n}}\right)={\frac {2\Gamma (s)}{(2\pi n)^{s}}}\sum _{k=1}^{n}\left[\cos \left({\frac {\pi s}{2}}-{\frac {2\pi km}{n}}\right)\;\zeta \left(s,{\frac {k}{n}}\right)\right]}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/d97fbd137bd7db75bd592f40b491f05088d6423d)
fennáll minden s értékre.
A zéta függvényt a második argumentumában vett parciális deriválás eltolja:

Emiatt a Taylor-sornak különböző árnyékformája van:

Alternatívan,

ahol
.[3]
Közeli rokon a Stark–Keiper formula:
![{\displaystyle \zeta (s,N)=\sum _{k=0}^{\infty }\left[N+{\frac {s-1}{k+1}}\right]{s+k-1 \choose s-1}(-1)^{k}\zeta (s+k,N)}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/33981b5543442afe64445bbcc5f1a43218472cf9)
ami egész N-ekre és tetszőleges s-re teljesül. Lásd még Faulhaber képletét hasonló kapcsolatért egészek hatványainak véges összegével.
A Laurent-sorkifejtés használható a Stieltjes-konstansok definiálásához:

Speciálisan
és
.
Fourier-transzformált[szerkesztés]
A Hurwitz-féle zéta-függvény s szerinti diszkrét Fourier-transzformáltja a Legendre-féle khi-függvény.
Kapcsolat a Bernoulli-polinomokkal[szerkesztés]
A fent definiált
függvény a Bernoulli-polinomok általánosítása:
![{\displaystyle B_{n}(x)=-\Re \left[(-i)^{n}\beta (x;n)\right]}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/1e88ef2c665eb0a20269db94ff13e5ad251f82c9)
ahol
a z komplex szám valós része. Alternatívan

Speciálisan
esetén:

Kapcsolat a Jacobi-féle théta-függvénnyel[szerkesztés]
Ha
a Jacobi-féle théta-függvény, akkor
![{\displaystyle \int _{0}^{\infty }\left[\vartheta (z,it)-1\right]t^{s/2}{\frac {dt}{t}}=\pi ^{-(1-s)/2}\Gamma \left({\frac {1-s}{2}}\right)\left[\zeta (1-s,z)+\zeta (1-s,1-z)\right]}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/579ff6df25898771ec2dc9cd8c1ace8d78d4f162)
teljesül minden
és komplex, de nem egész z esetén. Ha z=n egész, az összefüggés egyszerűsíthető:
![{\displaystyle \int _{0}^{\infty }\left[\vartheta (n,it)-1\right]t^{s/2}{\frac {dt}{t}}=2\ \pi ^{-(1-s)/2}\ \Gamma \left({\frac {1-s}{2}}\right)\zeta (1-s)=2\ \pi ^{-s/2}\ \Gamma \left({\frac {s}{2}}\right)\zeta (s).}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/35ef39a7c3c15f9564e6990488890a249e9dd921)
ahol ζ a Riemann-féle zéta-függvény. Jegyezzük meg, hogy ez utóbbi forma függvényegyenlet a Riemann-féle zéta-függvényre, és ez Riemanntól származik. A különbség annak tulajdonítható, hogy a Jacobi-féle théta-függvény határértéke a Dirac-delta z-ben, ha
.
Kapcsolat a Dirichlet-féle L-függvényekkel[szerkesztés]
Racionális argumentumokra a Hurwitz-féle zéta-függvény kifejezhető Dirichlet-féle L-függvények lineáris kombinációjaként, és fordítva: A Hurwitz-féle zéta-függvény egyenlő a ζ(s) Riemann-féle zéta-függvénnyel ha q = 1, ha q = 1/2 akkor (2s−1)ζ(s),[4] és ha q = n/k ahol k > 2, (n,k) > 1 és 0 < n < k, akkor[5]

és az összeg végigfut az összes Dirichlet-karakteren mod k. Megfordítva, tekintsük a következő lineáris kombinációt:[4]

Teljesül még a multiplikációs tétel:

ahol a hasznos általánosítás az eloszlás reláció[6]

(Ez utóbbi akkor teljesül, ha q természetes szám, és 1 − qa nem.)
Ha q = 1, akkor éppen a Riemann-féle zéta-függvényt kapjuk vissza. Ha q = 1/2, akkor a Riemann-féle zéta-függvény és egy egyszerű függvény szorzatát kapjuk, ami nehézzé teszi a nullhelyek keresését. Ha 0<q<1 és q≠1/2, akkor minden pozitív &epsilon-hoz van gyök az 1<Re(s)<1+&epsilon sávban. Ezt Davenport és Heilbronn bizonyította transzcendens esetre,[7] és Cassels algebrai irracionális esetre.[4][8]
A Hurwitz-féle zéta-függvénnyel több azonosság is levezethető a racionális számokra.[9] Az
Euler-polinomok együtthatói:

és

Továbbá
![{\displaystyle \zeta \left(s,{\frac {2p-1}{2q}}\right)=2(2q)^{s-1}\sum _{k=1}^{q}\left[C_{s}\left({\frac {k}{q}}\right)\cos \left({\frac {(2p-1)\pi k}{q}}\right)+S_{s}\left({\frac {k}{q}}\right)\sin \left({\frac {(2p-1)\pi k}{q}}\right)\right]}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/7ac4d1c422f93bd76554ea0986c83b501485ef28)
ami teljesül, ha
. Itt
és
a
Legendre-féle khi-függvény segítségével vannak definiálva

és

A ν egész értékeire ezek kifejezhetők az Euler-polinomokkal. Ezek a relációkl megkaphatók a függvényegyenlet alkalmazásával a fenti Hurwitz-formulára.
Speciális esetek, általánosítások[szerkesztés]
A Hurwitz-féle zéta-függvény pozitív egész m-mel kapcsolódik a poligamma függvényhez:

Negatív egész −n számokra az értékek a Bernoulli-polinomokhoz kapcsolódnak:[10]

A Barnes-féle zéta-függvény a Hurwitz-féle zéta-függvény általánosítása.
A Lerch-transzcendens a Hurwitz-féle zéta-függvény általánosítása:

így

Hipergeometrikus függvény
ahol 
Meijer-féle G-függvény

A Hurwitz-féle zéta-függvény több különböző tudományterületen felbukkan. Legtöbbször a számelmélet használja, itt jól kidolgozott elmélete van. Fraktálok, dinamikai rendszerek esetén is megjelenik. Az alkalmazott statisztikában kapcsolódik a Zipf-törvény, és a Zipf–Mandelbrot-törvény. A részecskefizikában Julian Schwinger egy képletében is megjelenik, hogy pontos eredményt adjon egy Dirac-elektron párképződésére uniform elektromos mezőben.
- ↑ http://nbviewer.ipython.org/github/empet/Math/blob/master/DomainColoring.ipynb
- ↑ Hasse, Helmut (1930), "Ein Summierungsverfahren für die Riemannsche ζ-Reihe", Mathematische Zeitschrift 32 (1): 458–464, doi:10.1007/BF01194645, <https://eudml.org/doc/168238>
- ↑ Vepstas, Linas (2007). "An efficient algorithm for accelerating the convergence of oscillatory series, useful for computing the polylogarithm and Hurwitz zeta functions". arXiv:math/0702243.
- ↑ a b c Davenport (1967) p.73
- ↑ Lowry, David: Hurwitz Zeta is a sum of Dirichlet L functions, and vice-versa. mixedmath. (Hozzáférés: 2013. február 8.)
- ↑ Modular Units, Grundlehren der Mathematischen Wissenschaften. Springer-Verlag, 13. o. (1981). ISBN 0-387-90517-0
- ↑ Davenport, H. & Heilbronn, H. (1936), "On the zeros of certain Dirichlet series", Journal of the London Mathematical Society 11 (3): 181–185, DOI 10.1112/jlms/s1-11.3.181
- ↑ Cassels, J. W. S. (1961), "Footnote to a note of Davenport and Heilbronn", Journal of the London Mathematical Society 36 (1): 177–184, DOI 10.1112/jlms/s1-36.1.177
- ↑ Given by Cvijović, Djurdje & Klinowski, Jacek (1999), "Values of the Legendre chi and Hurwitz zeta functions at rational arguments", Mathematics of Computation 68 (228): 1623–1630, DOI 10.1090/S0025-5718-99-01091-1
- ↑ Apostol (1976) p.264
- Sablon:Dlmf
- * Apostol, Tom M. (1976), Introduction to analytic number theory, Undergraduate Texts in Mathematics, New York-Heidelberg: Springer-Verlag, ISBN 978-0-387-90163-3 (12. fejezet)
- Milton Abramowitz and Irene A. Stegun, Handbook of Mathematical Functions, (1964) Dover Publications, New York. ISBN 0-486-61272-4. (See Paragraph 6.4.10 for relationship to polygamma function.)
- Davenport, Harold. Multiplicative number theory, Lectures in advanced mathematics. Chicago: Markham (1967)
- (1998) „Derivatives of the Hurwitz Zeta Function for Rational Arguments”. Journal of Computational and Applied Mathematics 100, 201–206. o. [2010. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/S0377-0427(98)00193-9. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
- The Bernoulli Operator, the Gauss–Kuzmin–Wirsing Operator, and the Riemann Zeta
- (2010) „Hyperharmonic series involving Hurwitz zeta function”. Journal of Number Theory 130, 360–369. o. DOI:10.1016/j.jnt.2009.08.005.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hurwitz zeta function című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.