Hunter S. Thompson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hunter S. Thompson
Hst-by-rsexton-longbeach-5-1989-0.jpg
Született 1937. július 18.
Louisville, Kentucky, USA
Elhunyt 2005. február 20. (67 évesen)
Woody Creek, Colorado, USA
Állampolgársága amerikai
Foglalkozása
Iskolái

Hunter S. Thompson az IMDb-n
Hunter S. Thompson PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunter S. Thompson témájú médiaállományokat.

Hunter Stockton Thompson (Louisville, Kentucky, 1937. július 18.Woody Creek, Colorado, 2005. február 20.) amerikai író és újságíró, a gonzó újságírás kiemelkedő alakja. Írásaiból több filmfeldolgozás is készült, legismertebb az 1998-as Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas), amit Terry Gilliam rendezett Johnny Depp és Benicio del Toro főszereplésével.

Élete[szerkesztés]

Louisville-ben született 1937-ben, apja Jack Robert Thompson (1893-1952) világháborús veterán, anyja Virginia Ray Davison (1908-1998) könyvtárosként dolgozott a Louisville Public Library-ben. 14 éves volt, amikor apja váratlanul meghalt. Anyja alkoholista lett, és egyedül nevelte őt és két öccsét. Az iskolában problémás gyerek volt, de kiváló sportoló. Karrierjét sportújságíróként kezdte a floridai Eglin légibázison, ahol pilóta volt. Eközben esti kurzusokat látogatott a Floridai Állami Egyetemen, és a The Command Courrier sportrovatának lett szerkesztője. 1958-ban leszerelt a légierőtől, ahol amúgy is kezelhetetlenként tartották számon, és rövidesen New Yorkba költözött, ahol belevetette magát a beatmozgalom furcsán hedonista világába, és a The Times-nak dolgozott irodai mindenesként. Képes volt többször írógéppel lemásolni F.S. Fitzgerald A nagy Gatsby-jét és Hemingway-től a Búcsú a fegyverektől-t, hogy begyakorolja az írók stílusát. Innen engedetlensége miatt kirúgták. Következő munkahelyéről is hamar elküldték, mert tönkretette az irodai cukorka automatát és belekötött egy étteremtulajdonosba, aki a lap egyik állandó hirdetője volt. Ezután Puerto Rico-ba költözött, hogy az El Sportivo-nak írjon. A lap hamar tönkrement, de Thompson az országban maradt. Az itteni élményei inspirálták a Rumnapló című regényét, ami sokkal később, 1998-ban jelent csak meg. Ekkoriban írta a Prince Jellyfish-t is, ami máig kiadatlan regénye maradt.

1965-ben Carey McWilliams, a The Nation szerkesztője felkérte, hogy írjon cikket a a Hell’s Angels motoros bandáról. A cikk megjelenése után rengeteg kiadó megkereste, hogy írjon egy egész könyvet. Thompson egy éven át kísérte a motorosokat, így született meg a Hell’s Angels – Vad rege az Angyalokról c. könyv, tudtukon kívül. A tagok később részesedést követeltek a könyv utáni jogdíjakból.

A Hell's Angels könyv meghozta az igazi sikert, több neves magazin és napilap is megvette a cikkeit, publikálhatott például a The New York Times, a Harper’s, vagy a Pageant hasábjain is. Az 1960-as évek végén két fontos cikke is megjelent a Times-ban a hippi- és beat mozgalmakról, ezek után egy egész kötetet tervezett az Amerikai Álom haláláról. Chicagóba költözött, ahol tanúja volt az egyik legbrutálisabb összecsapásnak tüntetők és rendőrök között, amit Martin Luther King április 4-i beszéde robbantotta ki. Ez óriási hatással volt Thompson politikai szemléletére. 1970-ben heccből indult az aspeni seriffválasztáson, ahol többek között a drogok legalizálását ígérte. Itt használta először a híres gonzó öklöt, mint védjegyét. Ugyanebben az évben írta híressé vált cikkét a Scanlan’s Monthly magazinnak a Kentucky Derby-ről (The Kentucky Derby Decadent and Depraved), amit az első igazi gonzó cikkeként tartanak számon. Ennél dolgozott együtt először a brit grafikussal, Ralph Steadman-nel, aki későbbi műveit is illusztrálta.

Nem sokkal a cikk megjelenése után ismerkedett meg a chicagói politikai aktivista és ügyvéd Oscar Zeta Acosta-val, mert a mexikói származású tévés újságíró, Rubén Salazar meggyilkolásáról akart vele interjút készíteni a Rolling Stone-nak. Ehelyett azonban együtt utaztak Las Vegasba, a Mint 400 sivatagi motorversenyre tudósítani. Ezek az élmények inspirálták leghíresebb regényét, a Félelem és reszketés Las Vegasban. Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában-t.

1973-ban a Rolling Stone számára írt cikksorozatot Richard Nixon elnökválasztási kampányáról, ennek gyűjteménye a Fear and Loathing on the Campaign Trail ’72. A 80-as évek végén főleg a San Francisco Examiner-nek írt kritikákat, cikkei minősége napról napra változott. 1983-94-ig megjelentették a legfontosabb cikkeit négy kötetben Gonzo Papers I.-IV. címmel. 1998-ban jelent meg a Rumnapló is, 2003-ban A félelem birodalma, 2004-ben pedig az utolsó könyve, a Hey Rube. Karrierjét sportújságíróként fejezte be, de a halála előtti években már ez is nehézséget okozott számára. Mivel ezt felismerte, 2005 február 20-án woody creek-i otthonában főbe lőtte magát. Fél évvel Thompson halála után Johnny Depp 3 millió dollárért öntetett egy ágyút, hogy Aspen közelében (Woody Creekben) kilőhesse az író hamvait. Az eseményen Thompson 300 ismerőse vett részt .

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

Színdarabok[szerkesztés]

  • GONZO: A Brutal Chrysalis

Róla vagy a műveiből készült filmek[szerkesztés]

  • 1978 – Fear and Loathing on the Road to Hollywood
  • 1980 – Ahol a bölény dübörg (Where the Buffalo Roam)
  • 1988 – Hunter S. Thompson: The Crazy Never Die
  • 1998 – Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas)
  • 2003 – Breakfast With Hunter
  • 2004 – Come on Down: Searching for the American Dream
  • 2005 – When I Die
  • 2006 – Buy the Ticket & Take the Ride: Hunter S. Thompson on Film
  • 2006 – Free Lisl: Fear and Loathing in Denver
  • 2006 – Blasted!!! The Gonzo Patriots of Hunter S. Thompson
  • 2008 – Gonzo: The Life and Work of Dr. Hunter S. Thompson
  • 2012 – Rumnapló (The Rum Diary)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunter S. Thompson témájú médiaállományokat.