Hunter S. Thompson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hunter S. Thompson
Hunter S. Thompson graffiti 1.jpg
Született 1937. július 18.
Louisville, Kentucky, USA
Elhunyt 2005. február 20. (67 évesen)
Woody Creek, Colorado, USA
Foglalkozása újságíró
szerző
regényíró
tudósító
esszéíró
író
önéletrajzíró
Iskolái Columbia Egyetem
Florida Állami Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunter S. Thompson témájú médiaállományokat.

Hunter Stockton Thompson (Louisville, Kentucky, 1937. július 18.Woody Creek, Colorado, 2005. február 20.) amerikai író és újságíró, a gonzó újságírás kiemelkedő alakja. Írásaiból több filmfeldolgozás is készült, legismertebb az 1998-as Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas), amit Terry Gilliam rendezett Johnny Depp és Benicio del Toro főszereplésével.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Louisville-ben született 1937-ben, apja Jack Robert Thompson (1893-1952) világháborús veterán, anyja Virginia Ray Davison (1908-1998) könyvtárosként dolgozott a Louisville Public Library-ben. 14 éves volt, amikor apja váratlanul meghalt. Anyja alkoholista lett, és egyedül nevelte őt és két öccsét. Az iskolában problémás gyerek volt, de kiváló sportoló. Karrierjét sportújságíróként kezdte a floridai Eglin légibázison, ahol pilóta volt. Eközben esti kurzusokat látogatott a Floridai Állami Egyetemen, és a The Command Courrier sportrovatának lett szerkesztője. 1958-ban leszerelt a légierőtől, ahol amúgy is kezelhetetlenként tartották számon, és rövidesen New Yorkba költözött, ahol belevetette magát a beatmozgalom furcsán hedonista világába, és a The Times-nak dolgozott irodai mindenesként. Képes volt többször írógéppel lemásolni F.S. Fitzgerald A nagy Gatsby-jét és Hemingway-től a Búcsú a fegyverektől-t, hogy begyakorolja az írók stílusát. Innen engedetlensége miatt kirúgták. Következő munkahelyéről is hamar elküldték, mert tönkretette az irodai cukorka automatát és belekötött egy étteremtulajdonosba, aki a lap egyik állandó hirdetője volt. Ezután Puerto Rico-ba költözött, hogy az El Sportivo-nak írjon. A lap hamar tönkrement, de Thompson az országban maradt. Az itteni élményei inspirálták a Rumnapló című regényét, ami sokkal később, 1998-ban jelent csak meg. Ekkoriban írta a Prince Jellyfish-t is, ami máig kiadatlan regénye maradt.

1965-ben Carey McWilliams, a The Nation szerkesztője felkérte, hogy írjon cikket a a Hell’s Angels motoros bandáról. A cikk megjelenése után rengeteg kiadó megkereste, hogy írjon egy egész könyvet. Thompson egy éven át kísérte a motorosokat, így született meg a Hell’s Angels – Vad rege az Angyalokról c. könyv, tudtukon kívül. A tagok később részesedést követeltek a könyv utáni jogdíjakból.

A Hell's Angels könyv meghozta az igazi sikert, több neves magazin és napilap is megvette a cikkeit, publikálhatott például a The New York Times, a Harper’s, vagy a Pageant hasábjain is. Az 1960-as évek végén két fontos cikke is megjelent a Times-ban a hippi- és beat mozgalmakról, ezek után egy egész kötetet tervezett az Amerikai Álom haláláról. Chicagóba költözött, ahol tanúja volt az egyik legbrutálisabb összecsapásnak tüntetők és rendőrök között, amit Martin Luther King április 4-i beszéde robbantotta ki. Ez óriási hatással volt Thompson politikai szemléletére. 1970-ben heccből indult az aspeni seriffválasztáson, ahol többek között a drogok legalizálását ígérte. Itt használta először a híres gonzó öklöt, mint védjegyét. Ugyanebben az évben írta híressé vált cikkét a Scanlan’s Monthly magazinnak a Kentucky Derby-ről (The Kentucky Derby Decadent and Depraved), amit az első igazi gonzó cikkeként tartanak számon. Ennél dolgozott együtt először a brit grafikussal, Ralph Steadman-nel, aki későbbi műveit is illusztrálta.

Nem sokkal a cikk megjelenése után ismerkedett meg a chicagói politikai aktivista és ügyvéd Oscar Zeta Acosta-val, mert a mexikói származású tévés újságíró, Rubén Salazar meggyilkolásáról akart vele interjút készíteni a Rolling Stone-nak. Ehelyett azonban együtt utaztak Las Vegasba, a Mint 400 sivatagi motorversenyre tudósítani. Ezek az élmények inspirálták leghíresebb regényét, a Félelem és reszketés Las Vegasban. Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában-t.

1973-ban a Rolling Stone számára írt cikksorozatot Richard Nixon elnökválasztási kampányáról, ennek gyűjteménye a Fear and Loathing on the Campaign Trail ’72. A 80-as évek végén főleg a San Francisco Examiner-nek írt kritikákat, cikkei minősége napról napra változott. 1983-94-ig megjelentették a legfontosabb cikkeit négy kötetben Gonzo Papers I.-IV. címmel. 1998-ban jelent meg a Rumnapló is, 2003-ban A félelem birodalma, 2004-ben pedig az utolsó könyve, a Hey Rube. Karrierjét sportújságíróként fejezte be, de a halála előtti években már ez is nehézséget okozott számára. Mivel ezt felismerte, 2005 február 20-án woody creek-i otthonában főbe lőtte magát.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színdarabok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • GONZO: A Brutal Chrysalis

Róla vagy a műveiből készült filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1978 – Fear and Loathing on the Road to Hollywood
  • 1980 – Ahol a bölény dübörg (Where the Buffalo Roam)
  • 1988 – Hunter S. Thompson: The Crazy Never Die
  • 1998 – Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas)
  • 2003 – Breakfast With Hunter
  • 2004 – Come on Down: Searching for the American Dream
  • 2005 – When I Die
  • 2006 – Buy the Ticket & Take the Ride: Hunter S. Thompson on Film
  • 2006 – Free Lisl: Fear and Loathing in Denver
  • 2006 – Blasted!!! The Gonzo Patriots of Hunter S. Thompson
  • 2008 – Gonzo: The Life and Work of Dr. Hunter S. Thompson
  • 2012 – Rumnapló (The Rum Diary)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunter S. Thompson témájú médiaállományokat.