Huj kínaiak
| Huj kínaiak | |
 | |
| Idős huj férfi | |
| Vallások | |
| iszlám | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Huj kínaiak témájú médiaállományokat. |
A huj () kínaiak népcsoportja Kína egyik legnagyobb vallási-etnikai-kulturális kisebbsége, amely túlnyomórészt kínaiul beszélő iszlám hívőkből áll. Nem kötődnek egy régióhoz, Kína-szerte elterjedtek, de főként az északnyugati tartományokban és a Kínai-alföldön élnek. A 2020-as népszámlálás szerint Kínában körülbelül 11,3 millió huj () élt. Kínán kívül a Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Mianmarban és Thaiföldön élnek a huj kínaiakhoz sorolható kisebb csoportok.
A huj ()okat a Kínai Népköztársaság kormánya hivatalosan 1954-ben ismerte el etnikai csoportként.[1] A kormány a huj () népet úgy határozta meg, hogy magában foglalja az összes történelmileg muszlim közösséget, amelyek nem tartoznak Kína többi etnikai csoportjához; ezért különböznek más muszlim csoportoktól, például az ujguroktól.[2]
A huj ()ok túlnyomórészt kínai nyelven beszélnek,[3] miközben használnak néhány arab és perzsa kifejezést.[4] Ez az etnikai csoport egyedülálló a kínai kisebbségek között azzal, hogy nem kapcsolódnak nem-kínai nyelvhez.[2] Őseik túlnyomórészt han kínaiak voltak, akik legkésőbb a Ming-dinasztia idején (14–16. század) felvették az iszlám vallást.
A huj ()ok erős kapcsolatban állnak az iszlám kultúrával.[5] Követik az iszlám étkezési törvényeket, és elutasítják a sertéshús fogyasztását, ami a Kínában leggyakrabban fogyasztott hús, ezért fejlesztették ki a sajátos kínai konyhájukat, a huj konyhaművészetet. A huj ()ok hagyományos viseletéhez tartozik a fehér fejfedő (taqiyah), amelyet a férfiak egy része visel, és a női fejkendő, hasonlóan számos más iszlám kultúra szokásaihoz.
A kínai huj () népcsoport a Kínában elismert soktucatnyi nemzeti kisebbség között a második legnépesebb. Tartoznak hozzájuk olyan kis muszlim vallású csoportok is, Hajnan () szigetén, Jünnan () tartományban és Tibetben, amelyek nem kínai nyelven beszélnek. Ugyanakkor több más jelentős nemzeti kisebbség is van Kínában, amelyek eredetileg az iszlám követői, de nem tartoznak a huj () kínaiak körébe, mint az ujgurok, kazakok, kirgizek, üzbégek, tatárok.
Egy 2004-es genetikai kutatás (mitokondriális DNS) eredményei szerint a huj ()ok csak 6,7%-ban mutatnak nyugat-eurázsiai, míg 93,3%-ban kelet-ázsiai jegyeket.[6][7]
Történetük
[szerkesztés]A huj () kínaiak története egészen a Tang-dinasztia koráig vezethető vissza, amikor a kínai állam rendkívül nyitott volt és sokoldalú külkapcsolatokat ápolt többek között a közép-ázsiai régióval.[8] A selyemúton érkező kulturális hatások között nagy jelentőségű volt az Arab-félszigeten frissen kialakult iszlám befolyása. A huj () etnogenezisben nagy szerepet játszottak a selyemúton érkező muszlim, nagyrészt perzsa kereskedők, akiknek egy része le is telepedett, akár távol a nyugati határoktól, a nagy kínai tengerparti kereskedelmi központokban is. Ezek a muszlim bevándorlók, főleg házasságok révén, gyorsan asszimilálódtak.[9]
A muszlimokat már a határokon történt megjelenésüktől kezdve nagy számban verbuválták a kínai hadseregbe, katonaként és parancsnoki posztokra egyaránt.[10] A Tang-dinasztia idején egy alkalommal az arabok és a kínaiak 3000–3000 katona cseréjéről kötöttek megállapodást.[11] 756-ban másik 3000 arab harcost vetettek be az An Lu-san () vezette lázadás leverésére.[12]
A mongol Jüan ()-dinasztia idején a meghódított kínaiakkal szemben bizalmatlan, de „munkaerőhiánnyal” küzdő mongolok nagy számban alkalmaztak török és iráni származású közép-ázsiai letelepedőket kézművesként és tisztviselőként egyaránt. A huj ()ok adták a mongol-kínai állam második legfontosabb rétegét a mongolok után, a kínaiak előtt.[13][14] Ezek a bevándorlók esetenként nesztoriánus keresztények voltak, akik később áttértek az iszlámra. A Jüan ()-dinasztia hadserege is nagyrészt muszlimokból állt, akiket aztán az ország stratégiailag fontos vidékein, a központi síkságon, de a déli határ mentén is, letelepítettek, és így nagy mértékben hozzájárultak a huj () lakosság arányának növekedéséhez.[15]
A Ming-dinasztia létrejöttekor huj () tábornokok és katonák szerepet játszottak a mongolok kiűzésében, majd Jünnan () meghódításában.[16] Később harcoltak a császár oldalán a dél-kínai bennszülöttek ellen, utána pedig letelepedtek a déli tartományokban.
A huj ()okra a Csing ()-diansztia idején hanhuj () néven hivatkoztak, hogy megkülönböztessék őket a török muszlimoktól, akiket csanhuj ()-ként emlegettek.[17] A Kínai Köztársaság kormánya a huj ()okat a han kínaiak egyik ágaként, kínai nemzetiségűekként, nem pedig különálló etnikai csoportként ismerte el.
A huj ()okat a Kínai Népköztársaság kormánya hivatalosan 1954-ben ismerte el etnikai csoportként.[18]
A hujok saját autonóm területe a Ninghszia-Huj_Autonóm_Terület a Sárga-folyó felső folyása mentén, a kínai lösz-fennsíkon, itt azonban csak egy kisebbségük lakik. Nagyobb részük szerte az országban él, a nagyobb városokban mindenfelé megtalálható a muszlim negyed mecsettel és halal éttermekkel.[19] A legrégebbi mecsetek kínai stílusú épületek, mint a hsziani nagymecset, az újabbak a közel-keleti stílust követik.
-
A hsziani nagymecset minarete -
Huj () kínaiak egy mecset előtt (2007) -
Mecset és muszlim étterem Kínában -
Egy pekingi mecset a tucatnyi közül, a lakótömbök árnyékában
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 中国民族. www.gov.cn. (Hozzáférés: 2024. november 6.)
- ↑ a b Lipman
- ↑ Gladney
- ↑ Dillon]
- ↑ Gladney 20. o.
- ↑ (2007) „HLA class I polymorphism in Mongolian and Hui ethnic groups from Northern China”. Human Immunology 68 (5), 439–448. o. DOI:10.1016/j.humimm.2007.01.020. PMID 17462512.
- ↑ (2004) „Different matrilineal contributions to genetic structure of ethnic groups in the silk road region in china”. Molecular Biology and Evolution 21 (12), 2265–80. o. DOI:10.1093/molbev/msh238. PMID 15317881.
- ↑ Dunlop 116. o.
- ↑ Lipman 24. o.
- ↑ Hastings, Selbie & Gray 1916, 893. o.
- ↑ Keim 1951, 121. o.
- ↑ Science and Civilisation in China: Volume 5, Chemistry and Chemical Technology, Part 4, Spagyrical Discovery and Invention: Apparatus, Theories and Gifts, illustrated, Cambridge University Press, 416. o. (1980. január 15.). ISBN 0-521-08573-X
- ↑ Lipman 31. o.
- ↑ Dillon 19–21. o.
- ↑ ISLAM IN CHINA: Mengenal Islam di Negeri Leluhur (indonéz nyelven). LKIS PELANGI AKSARA, 12–1. o. (2014. május 13.). ISBN 9786021491300
- ↑ Dillon 34. o.
- ↑ Ma, Rong (2008). „Types of the Ethnic Relationships in Modern China”. Department of Sociology Institute of Sociology and Anthropology of Peking University 28 (1), 1–23. o. ISSN 1004-8804.
- ↑ 中国民族. www.gov.cn. (Hozzáférés: 2024. november 6.)
- ↑ Dunlop 117. o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hui people című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Magid, Alvin: Handle with care: China's policy for multiculturalism and minority nationalities = Asian Perspective, 22. vol. Spring 1998. no. 1. 5-34. p.
- Vajda Gyula: Nemzet, nemzetiségek, nemzetiségi politika Kínában
- ↑ Dillon: Dillon, Michael. China's Muslim Hui Community: Migration, Settlement and Sects. Taylor & Francis (2013. december 16.). ISBN 978-1-136-80940-8
- ↑ Dunlop: Fuchsia Dunlop: A kínai konyha kultúrtörténete. Budapest: Cser Kiadó. 2025. ISBN 978-963-278-802-9
- ↑ Gladney: Gladney, Dru C.. Dislocating China: reflections on Muslims, minorities and other subaltern subjects. C. Hurst Co. Publishers (2004). ISBN 1-85065-324-0
- ↑ Lipman: Lipman, Jonathan Neaman. Familiar strangers: A History of Muslims in Northwest China. University of Washington Press (1998). ISBN 978-962-209-468-0
