Ugrás a tartalomhoz

Northumberland hercege

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hugh Percy, Northumberland 2. hercege szócikkből átirányítva)
Northumberland hercege
Duke of Northumberland
A címer leírása
A címer leírása
OrszágNagy-Britannia
Nemzetiségangol
Alapítva
  • 1551
  • 1683
  • 1766. október 22.
Alapító
Kihalt
  • 1553
  • 1716
  • létező cím
FejeRalph Percy (1956–)
Rangherceg
Rezidencia
  • Alnwick kastély
  • Syon ház
A Wikimédia Commons tartalmaz Northumberland hercege témájú médiaállományokat.

A Northumberland hercege cím három alkalommal jött létre az angol és a brit történelemben, kétszer az angol főnemességben, egyszer pedig a nagy-britanniai főnemességben. A cím jelenlegi viselője Ralph Percy, Northumberland 12. hercege, Northumberland 13. grófja, Percy 12. grófja, Beverley 9. grófja, Percy 11. bárója, Warkworth 13. bárója és Lovaine 10. bárója.

A szócikk speciális jelölései

A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a (Anglia 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet az angol peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.

A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.

Northumberland hercege

[szerkesztés]

Northumberland hercege, első létrehozás (1551)

[szerkesztés]
John Dudley, Warwick grófja és Northumberland hercege. Táblakép a kenti Penshurst Place-ben[1]
John Dudley címere a Térdszalagrenddel övezve
John Dudley Warwick grófja (1547), majd Northumberland hercege (1551) KG PC

John Dudley (1504–1553. augusztus 22.) Edmund Dudley, VII. Henrik tanácsosa és Elizabeth Grey, Lisle 6. bárónő fia volt. Apját 1510-ben árulás miatt kivégezték, de John 1512-ben parlamenti határozattal visszanyerte jogait. Ifjúkorától a királyi udvarban nevelkedett, 1523-ban a suffolki herceg franciaországi hadjáratában szolgált, és ott lovaggá ütötték. 1533-ban a Tower fegyvertárának felügyelője lett, 1536-ban Staffordshire sheriffje, majd 1537-ben a király testőrségének parancsnoka. 1540-ben Klevei Anna angol királyné udvarmesterévé nevezték ki, 1542-ben a skót határvidék főparancsnoka és Anglia tengernagya lett, Boulogne 1544-es ostromában kitüntette magát. 1546-ban nagykövetként járt Párizsban, majd 1547-ben, VIII. Henrik halálakor, az ifjú VI. Eduárd tanácsosa, a nevében kinevezett egyik végrendeleti végrehajtó lett.

1547. február 15-én Warwick grófjává, egyben Anglia főkamarássá emelték, a skót határ védelmét irányító hadjáratban a Pinkie melletti csatában[m 1] döntő szerepet játszott. 1549-ben leverte a Robert Kett vezette norfolki parasztfelkelést, majd még ugyanabban az évben letartóztatta a kiskorú király gyámját, Somerset hercegét, és a királyi tanács vezetőjeként átvette a kormányzást. 1551. október 11-én Northumberland hercegévé nevezték ki, és ettől kezdve ő volt a Tudor-állam legbefolyásosabb embere. Az ő nevéhez fűződik több politikai per, valamint a királyi tanács és a hadsereg átszervezése.

A király halála után Dudley vezette az úgynevezett „Jane Grey-tróntervet”, amely VI. Eduárd örökösének Jane Greyt nevezte meg, kizárva Máriát (a későbbi I. Mária angol királynő) és Erzsébetet (a későbbi I. Erzsébet angol királynő). 1553. július 12-én hadseregével elindult, hogy megakadályozza Mária trónra lépését, de katonái hamar elpártoltak tőle, július 20-án Cambridge-ben kénytelen volt Mária királynőnek behódolni. Letartóztatták, a Towerbe vitték, augusztus 18-án felségárulásért elítélték, és 1553. augusztus 22-én Tower Hillen lefejezték. A vesztőhelyen visszatért a katolikus hitre, és az angol vallási zűrzavart a pápaságtól való elszakadásnak tulajdonította. Minden címét és vagyonát elkobozták.

Dudley kortársai közül többen elismerték tehetségét, katonai és szervezőkészségét, mások, például John Knox , kegyetlen, önző hatalomtechnikusnak tartották. A Cambridge-i Egyetem kancellárjaként irodalmi és nevelési kérdésekben is befolyása volt. Halálával lezárult a Dudley-család politikai felemelkedésének első korszaka; fiai közül Ambrose Dudley később Warwick 3. grófja, Robert Dudley pedig Leicester 1. grófja lett, akik Erzsébet királynő uralkodása alatt növelték a család befolyását.[2]

Northumberland hercege, második létrehozás (1683)

[szerkesztés]

George FitzRoy, Northumberland hercege
Hercegi címere mutatja királyi, de törvénytelen származását
George FitzRoy, Northumberland grófja (1674), majd Northumberland hercege (1678) KG PC

George FitzRoy (1665. október 28. – 1716. június 28.) III. Károly brit király és szeretője, Barbara Palmer harmadik törvénytelen fia volt. 1665 decemberében született Oxfordban. Apja kegyéből már gyermekkorában számos címet kapott: 1674. október 1-jén Northumberland grófja (al– vagy mellékcímek: Pontefract bárója és Falmouth vikomtja) lett, majd 1683. április 6-án Northumberland hercegévé emelték. 1684-ben a Térdszalagrend lovagjává avatták.

Fiatalon titkos diplomáciai szolgálatban járt Velencében, majd visszatérve Franciaország oldalán önkéntesként harcolt Luxembourg 1684-es ostrománál. Úgy jellemezték, mint az uralkodó gyerekei közül a legtehetségesebb, kiváló megjelenésű és kiművelt lovast. 1686-ban a Horse Guards 2. lovasezredének ezredese lett, majd 1688 decemberében a királyi belső tanácsossá nevezték ki. 1701-ben Windsori kastély felügyelője, 1703-tól a Royal Regiment of Horse ezredese, később ismét a Horse Guards parancsnoka (1712).

1709-ben altábornagyi rangot kapott, 1712-ben Berkshire, 1714-ben Surrey hadnagya[m 2], ugyanebben az évben bekerült a titkos tanácsba is. Anglia főpohárnoki tisztségét is ellátta. Főbb birtokai közé tartozott a a berkshire-i Frogmore House.

I. György trónra lépése után megfosztották katonai és polgári tisztségeitől. Bár George FitzRoy nem vett részt semmiféle jakobita összeesküvésben, a királyi családdal való vérségi kapcsolata (III. Károly törvénytelen fiaként) és a tory–jakobita arisztokrácia köreihez fűződő kapcsolatai miatt I. György és a whig kormány nem tekintették megbízhatónak. 1686-ban házasságot kötött Catherine Wheatley-vel, egy bracknelli baromfikereskedő, Robert Wheatley lányával, Charlecote birtokosának özvegyével. 1716. június 28-án hunyt el Epsomban, utód nélkül.[3]

Northumberland hercege, harmadik létrehozás (1766)

[szerkesztés]

A Percy-k története a tizenegyedik gróftól az első hercegig

[szerkesztés]

Josceline Percy, Northumberland 11. grófja halálával a Percy-vérvonal férfiága kihalt. Egyetlen leánya, Elizabeth Percy, Percy 2. bárónője örökölte a hatalmas családi birtokokat és vagyont, köztük Alnwick és Warkworth kastélyait. 1682-ben feleségül ment Charles Seymourhoz, Somerset 6. hercegéhez, így a birtokok a Seymour családhoz kerültek, a Northumberland grófi cím megszűnt. Házasságukból született Algernon Seymour, aki később Somerset 7. hercegként apja örökébe lépett, és anyja révén a Percy-vagyon örököse, Percy 3. bárója lett.

A Percy vagyon kiválásának kezdeményezője maga Algernon Seymour volt. Célja az volt, hogy a Percy-vonal ha nőági úton is, de név szerint tovább élhessen, miközben a Somerset-cím és a családi hercegi rang visszaszálljon a Seymour-család idősebb ágára. Ezért 1740 körül Algernon egyetlen lánya, Elizabeth Seymour és Hugh Smithson, Stanwick 4. baronetje összeházasodott.

Hugh Smithsont Algernon Seymour személyesen választotta, mert ismerte és megbízott benne. Családja birtokai Stanwick St John környékén feküdtek, közel a Percy-földekhez. Hugh jól ismerte Northumberland viszonyait. Seymour nem akarta, hogy leánya egy nagy, önálló hatalmú főnemeshez menjen, inkább egy helyi, vagyonos, megbízható férfit keresett, aki képes a birtokok kezelésére és a Percy név továbbvitelére. Ezért esett a választás a baronetre. A házasságba Elizabethnek, a kor szokásainak megfelelően, semmi beleszólása sem volt.

Kilenc évvel a házasságkötés után, 1749. október 2-án II. György király Algernon Seymourt Northumberland grófjává (al– vagy mellékcím: Warkworth bárója) tette, különleges öröklési renddel. Férfi örökös hiányában a cím Elizabeth Seymourr férjére, Hugh Smithsonra (1715–1786), valamint azok férfiági leszármazottaira szállt. Algernon Seymour 1750-ben meghalt, így Hugh Smithson lett Northumberland grófja. Smithson 1766-ban királyi engedéllyel vezetéknevét Percy-re módosította és elnyerte a Northumberland hercege címet.

Northumberland Percy hercegei

[szerkesztés]

Hugh Percy Stanwick 4. baronetje, majd Northumberland 2. grófja, majd Northumberland 1. hercege KG PC
Joshua Reynolds olajfestménye Hugh Percy-ről, Northumberland grófjáról, majd első hercegéről

Hugh Percy (1714/1715 – 1786. június 6.) Langdale Smithson fia, Hugh Smithson, Stanwick 3. baronet unokája volt, akinek címét 1733-ban örökölte. Az oxfordi Christ Church College-ban tanult, majd 1738-ban Yorkshire főispánja lett. 1740 és 1750 között tory képviselőként ült a parlamentben Middlesex megye képviselőjeként. 1740. július 16-án feleségül vette Elizabeth Seymourt, Algernon Seymournak, Somerset 7. hercegének lányát, aki saját jogán viselte a Percy bárónő címet, a régi Percy birtokok örököse volt. A házasság révén Hugh Smithson 1750-ben, apósának halála után, a Northumberland 2. grófja lett, és még ugyanabban az évben, parlamenti törvény alapján, felvette a Percy nevet és címert.

A következő évtizedekben jelentős közéleti és udvari szerepet vállalt: 1753-tól III. György király és Sarolta királyné kamarása[m 3] volt, 1755-től Northumberland hadnagya[m 2] és viceadmirálisa[m 4], 1756-ban a Térdszalagrend lovagja, 1762-ben titkos tanácsos és Sarolta királyné főkamarása. 1763 és 1765 között Írország főkormányzójaként szolgált. 1766. október 22-én Northumberland 1. hercegévé és Percy 1. grófjává emelték, majd 1784-ben Lovaine bárói címet is kapott, külön öröklési renddel második fia, Algernon javára. 1778 és 1780 között a király főlovászmestere volt.

Hugh Percy művészet- és tudománypártolóként is kiemelkedett: 1736-ban a Királyi Társaság (Royal Society) tagjává választották, 1753-tól a British Museum kurátora volt, Canaletto és Robert Adam mecénása, utóbbi tervezte a Syon House és a Northumberland House belső tereit. Alnwick kastélyát átalakíttatta, és James Wyatt-tal dolgoztatott a felújításokon. A Northumberland-birtokok jövedelmét uralma alatt jelentősen növelte, a mezőgazdaság és a bányászat fejlesztésével.

Elizabeth, Northumberland hercegnéje, aki irodalmi körökben is ismert volt, 1776. december 5-én halt meg. Hugh Percy 1786. június 6-án hunyt el a Syon House-ban, és a Westminsteri apátság Szent Miklós-kápolnájában temették el. Két törvényes fia született: Hugh Percy, Northumberland 2. hercege, valamint Algernon Percy, Beverley 1. grófja. Volt továbbá egy természetes, de törvénytelen fia, James Smithson[m 5], a Smithsonian Intézet alapítója.[4][5][6]

Hugh Percy, Percy 3. bárója, Northumberland 2. hercege KG PC
Thomas Phillips festménye 1800-ból Hugh Percy-ről

Hugh Percy (1742. augusztus 14. - 1817. július 10.) az Eton College-ban tanult, majd 1759-ben fiatalon belépett a brit hadseregbe, ahol részt vett a hétéves háborúban, többek között a bergen-i[m 6] és a minden-i csatában[m 7]. 1762-ben a Grenadier Guards[m 8] tisztje lett, később ezredesként a király szárnysegédje. 1763 és 1776 között Westminster tory képviselője volt, és bár politikailag ellenezte az amerikai gyarmatok elleni háborút, 1774-ben brigadérosként Bostonba küldték.

Az amerikai függetlenségi háború idején 1775-ben a lexingtoni[m 9] és Bostoni hadjárat – 1774–1776|concordi csatákban vezette az erősítést, és ügyes visszavonulása megmentette a brit hadsereget a teljes vereségtől. Elítélte a katonai fegyelem brutális formáit, katonáival emberségesen bánt, ami ritkaságszámba ment. 1776-ban részt vett a Fort Washington elleni támadásban[m 10], de összeütközésbe került William Howe tábornokkal, és 1777-ben lemondott parancsnokságáról, majd hazatért.

Első felesége Anne Stuart volt, John Stuartnak, Bute 3. grófjának lánya, akitől 1779-ben válással elvált, majd még ugyanabban az évben feleségül vette Frances Julia Burrellt. Hat leányuk és három fiuk született, közülük két fiú és három leány élte túl apját. 1786-ban örökölte a hercegi címet, 1788-ban a Térdszalagrend lovagja lett, és tagja volt a Királyi Társaságnak és a Régiségtani Társaságnak (Fellow of the Society of Antiquaries).

Percy politikai befolyását inkább a háttérből gyakorolta, miközben kiváló földbirtokosként tartották számon. Csökkentette a bérleti díjakat a háborúk utáni években, rendszeresen vendégül látta bérlőit és a helyi polgárokat Alnwick kastélyában. 1793-ban tábornoki rangot kapott, és a Percy Yeomanry ezred parancsnoka lett. 1817. július 10-én halt meg, feltehetően köszvény okozta szövődményekben.[4][7][8]

Hugh Percy, Northumberland 3. hercege KG PC
Fájl:Thomas Phillips (1785-1847) - Hugh Percy, Third Duke of Northumberland - 10 - Fitzwilliam Museum.jpg
Thomas Phillips olajfestméánye a harmadik hercegről 1803-ból

Hugh Percy (1785. április 20. – 1847. február 11-én) az Eton College-ban, majd a Cambridge-i St John’s College-ában tanult, ahol 1805-ben művészeti–, 1809-ben jogi doktor fokozatot szerzett. 1806-ban Buckingham, majd Launceston képviselője volt a parlamentben, 1807 és 1812 között pedig Northumberland megye képviselőjeként ült a whig párt padsoraiban. 1812-ben apja életében, apja alcímét használva, Percy báró címen a Lordok Házába került, majd 1817-ben örökölte a hercegi címet.

1817. április 29-én feleségül vette Charlotte Florentia Clive-ot, aki később Viktória királynő nevelőnője lett. Gyermekük nem született. A herceg 1819-ben a Térdszalagrend lovagja, 1825-ben titkos tanácsos lett, és 1829–1830 között Írország főkormányzójaként szolgált. Hivatali ideje alatt fogadták el a katolikus emancipációról szóló törvényt, és Robert Peel szerint „ő volt a legjobb kormányzó, aki valaha Írország ügyeit vezette”.

Northumberland 3. hercege emellett a tudomány és a művészet támogatója volt. 1823-tól a Royal Society és a Society of Antiquaries tagja, 1839-től 1847-ig a British Museum királyi kurátora, 1840-től haláláig pedig a Cambridge-i Egyetem kancellárja volt. Támogatta az egyházi építkezéseket, többek között a „Waterloo templomok” programját[m 11] is, és kezdeményezte az anglikán Church Building Society létrehozását. 1825-ben ő képviselte Nagy-Britanniát X. Károly francia király koronázásán Párizsban, ahová saját költségén látványos küldöttséget vezetett.

A herceg 1847. február 11-én hunyt el Alnwickban, és a Westminster-apátság Northumberland-kriptájában temették el. Mivel házassága gyermektelen volt, címét öccse, Algernon Percy, Prudhoe 1. bárója örökölte.[4][9][10]

Algernon Percy, Northumberland 4. hercege KG PC
Algernon Percy, Northumberland 4. hercege
Algernon Percy, Northumberland 4. hercege[12]
A Prudhoe kastély ma már romos középkori angol vár, amely a Tyne folyó déli partján található a northumberlandi Prudhoe-ban
A Prudhoe kastély ma már romos középkori angol vár, amely a Tyne folyó déli partján található a northumberlandi Prudhoe-ban
A Prudhoe-oroszlánok két vörös gránit szobor, amelyek Egyiptomból, III. Amenhotep fáraó núbiai Soleb templomából származnak, i. e. XIV. századból. Algernon Percy, Prudhoe báró 1826–1829 közötti egyiptomi útján szerezte meg őket.

Algernon Percy (1797. december 15. – 1865. február 12.) az Eton College-ban, majd a Cambridge-i St John’s College-ában tanult. Tizenkét évesen csatlakozott a Brit Királyi Haditengerészethez. A napóleoni háborúk idején a Földközi-tengeren szolgált, részt vett Toulon blokádjában és Genova elfoglalásában. 1815-ben kapitányi rangot kapott. 1816-ban, mindössze 23 évesen, Prudhoe bárójává emelte az uralkodó.

A XIX. század első felében sokat utazott és széles körű tudományos tevékenységet folytatott. 1826 és 1829 között Egyiptomban, Núbiában és a Levantében járt, ahol antik tárgyakat gyűjtött, többek között a ma a British Museumban őrzött Prudhoe-oroszlánokat. 1834-ben John Herschel társaságában a Jóreménység fokánál figyelte a déli égbolt csillagait, 1841-ben az Oxfordi Egyetem díszdoktora lett. Tudományos pártfogóként fedezte Edward William Lane monumentális arab szótárának (Arabic Lexicon) kiadását, és a költségeket évtizedeken át saját vagyonából állta.

1842. augusztus 25-én feleségül vette Eleanor Grosvenort, Richard Grosvenor, Westminster 2. márkijának lányát, gyermekük nem született. Bátyja halála után, 1847-ben örökölte a Northumberland hercegi címet. Az 1850-es években a Royal Institution[m 12] és a Royal United Services Institute[m 13] elnöke, valamint a British Museum kurátora volt. 1852-ben Lord Derby(wd) kormányában az Admiralitás első lordja lett, és a gőzhajtású hadihajók fejlesztésének támogatója volt. 1853-ban a Térdszalagrend lovagjává avatták.

A herceg birtokán több templomot és parókiát, munkáslakásokat, iskolákat építtetett és hajósotthonokat[m 14] alapított, valamint új utak és hidak építéséát finanszírozott Northumberlandben. Különösen fontos szerepet játszott a Royal National Lifeboat Institution[m 15] átszervezésében és a modern, automatikusan visszaforduló mentőcsónakok bevezetésében. 1862-ben tartalékos admirálisi rangot kapott.

Algernon Percy 1865. február 12-én hunyt el Alnwick kastélyában. Halála után, mivel nem maradt utódja, a hercegi címet unokatestvére, George Percy, Beverley 2. grófja örökölte, a Prudhoe báróság pedig kihalt.[4][13][14]

Algernon Percy, Lovaine 2. bárója, Beverley 1. grófja
Algernon Percy (1749/50 január 21. – 1830 október 21.) Northumberland 1. hercege, Hugh Percy és Elizabeth Seymour, Percy bárónő második fia volt. Az Eton College-ban tanult, majd 1774-ben Northumberland megye képviselőjeként bekerült a parlamentbe, ahol tory párti politikusként tizenkét évig szolgált. 1786-ban, apja halála után örökölte a Lovaine bárói címet, amelyet kifejezetten számára hoztak létre külön öröklési renddel, majd 1790. november 2-án Beverley 1. grófjává emelték. 1775. június 8-án feleségül vette Susan Isabella Burrellt, házasságukból több gyermek született. Algernon Percy a Society of Antiquaries tagja (F.S.A.) volt, kortársai udvarias és művelt emberként jellemezték. Élete utolsó éveit Franciaországban töltötte, és 1830. október 21-én hunyt el Le Mans-ban, nyolcvan éves korában.[15][16]

George Percy, Beverley 2. grófja, Northumberland 5. hercege PC
Az ötödik herceg 1860 körül

George Percy (1778. június 22. – 1867. augusztus 22.) az Eton College-ban, majd a Cambridge-i St John’s College-ában tanult, ahol 1799-ben szerzett művészeti diplomát. Ugyanebben az évben a tory párt képviseletében Bere Alston választókerületének parlamenti képviselője lett, és 1830-ig a Commons tagja maradt. 1804 és 1806 között a Kincstár egyik lordja (Lord of the Treasury), majd 1807–1812 között az Indiai Ügyek Bizottságának tagja volt.

1821-ben IV. György király, majd 1830-ban IV. Vilmos király kamarása[m 3] lett. Apja halála után, 1830-ban örökölte a Beverley grófja címet, és a Lordok Házába került. 1842-ben titkos tanácsossá nevezték ki, és 1842–1846 között a királyi testőrség kapitánya volt Robert Peel kormányában. Tudományos érdeklődését mutatja, hogy 1861-től haláláig a British Museum kurátoraként tevékenykedett.

George Percy 1865 februárjában, 86 évesen örökölte unokatestvérétől, Algernon Percytől a Northumberland hercegi címet. Felesége Louisa Harcourt Stuart-Wortley volt, házasságukból több gyermek született. A herceg 89 éves korában halt meg.[4][17]

Algernon George Percy, Northumberland 6. hercege KG PC
Northumberland hatodik hercegének portréja. Forrás: Frederick Hollyer fényképei, 3. kötet

Algernon George Percy (1810. május 2. – 1899. január 2-án) az Eton College-ban tanult, majd a Grenadier Guards[m 8] tisztjeként szolgált, kapitányi rangban 1837-ben vonult nyugdíjba. Politikusként a konzervatív párt tagjaként 1831–1832 között Bere Alston, majd 1852 és 1865 között North Northumberland képviselője volt a parlamentben. 1858–1859 között az Admiralitás lordja (Lord of the Admiralty), majd 1859-ben a Kereskedelmi Tanács alelnöke és titkos tanácsos.

1867-ben örökölte apjától a Northumberland hercegi címet, és bekerült a Lordok Házába. 1878 és 1880 között a Lord Privy Seal[m 16] tisztségét töltötte be Benjamin Disraeli kormányában, 1877-től haláláig pedig Northumberland hadnagya[m 2]. 1885-ben a Térdszalagrend lovagjává avatták. Szabadkőművesként 1869–1886 között Northumberland tartományi nagymestere, emellett a Royal Archaeological Institute elnöke és a Society of Antiquaries tagja is.

Louisa Drummondot vett feleségül 1845. május 26-án, akitől több gyermeke született. Alnwick kastélyát Anthony Salvin építésszel neogótikus stílusban átalakíttatta, és gyarapította a hercegi festménygyűjteményt. A herceg 1899. január 2-án hunyt el 88 éves korában.[4][18]

Henry George Percy, Northumberland 7. hercege KG PC
A herceg még Percy grófjaként, a Lifeboat Saturday mozgalom helyi végrehajtó bizottságának tagja, 1895-ben. Fényképész: Samuel Walker, London, Regent Street[19]

Henry George Percy (1846. május 29. – 1918. május 14.) az Eton College után az oxfordi Christ Church College-ban tanult. 1868-ban a konzervatív párt képviseletében North Northumberland parlamenti képviselője lett, és 1885-ig ült az alsóházban. 1874-ben a királyi háztartás pénztárnoka és titkos tanácsos lett Benjamin Disraeli kormányában.

Még apja életében, Lovaine bárói címen a Lordok Házába hívták, majd 1899-ben apja halálával örökölte a Northumberland hercegi címet. 1899-ben a Térdszalagrend lovagjává avatták, 1900-ban a Királyi Társaság (Royal Society) tagja, ugyanebben az évben a British Museum kurátora lett. 1904-ben Northumberland hadnagyává[m 2] nevezték ki, és 1911-ben a királyi koronázás alkalmával a Lord High Steward tisztségét viselte. 1913 és 1918 között a Durham Egyetem kancellárja volt.

Feleségül 1868-ban vette el Edith Campbellt, Argyll 8. hercegének, George John Douglas Campbellnek és Elizabeth Sutherland-Leveson-Gowernek lányát. Henry George Percy 1918. május 14-én hunyt el 71 éves korában.[4][20]

Alan Ian Percy, Northumberland 8. hercege KG CBE MVO
László Fülöp Elek fesménye a nyolcadik hercegről

Alan Ian Percy (1880. április 17., megh. 1930. augusztus 23.) a családi hagyományoknak megfelelően az Eton College-ban, majd az oxfordi Christ Church College-ban tanult. 1900-ban csatlakozott a Grenadier Guards-hoz[m 8], részt vett a második búr háborúban, ahol megkapta a Queen’s South Africa Medal kitüntetést. 1910–1911-ben a kanadai főkormányzó szárnysegédje volt, majd az első világháborúban szolgált, 1918-ban ideiglenes és tiszteletbeli alezredesi rangot kapott.

1918-ban örökölte a hercegi címet. 1919-ben a Brit Birodalom Rendjének parancsnokává és a Royal Victorian Order tagjává (M.V.O.) nevezték ki, 1925-ben pedig a Térdszalagrend lovagja lett. Northumberland hadnagyaként[m 2] szolgált, és 1929–1930 között a Durham Egyetem kancellárja volt.

Politikailag konzervatív, keményvonalas-tory volt, a Lordok Háza jogainak határozott védelmezője. Szerkesztőként és mecénásként támogatta a National Review folyóiratot, valamint a Patriot című radikálisan jobboldali hetilapot. 1921-től a Boswell Publishing Company, majd 1924-től a Morning Post tulajdonosa volt. Irodalmi érdeklődését mutatja két műve: a The Shadow on the Moor (1931)[21], egy Northumberlandben játszódó kísértettörténet, és a La Salamandre (1934)[22], amely már halála után jelent meg.

1911. október 18-án feleségül vette Helen Magdalan Gordon-Lennoxot, Richmond 7. hercegének lányát. Hat gyermekük született. A herceg 1930. augusztus 23-án halt meg 50 éves korában.[4][23]

Henry George Alan Percy, Northumberland 9. hercege

Henry George Alan Percy (1912. július 15. – 1940. május 21.) az Eton College-ban tanult. Tizennyolc évesen örökölte a Northumberland hercegi címet. Fiatal korától közéleti és katonai pályára készült. 1935-ben a Lord Privy Seal[m 16] parlamenti magántitkára volt, 1936-ban pedig a légügyi államtitkár (Secretary of State for Air) mellett szolgált. A második világháborúban hadnagyként szolgált a Grenadier Guards[m 8] 3. zászlóaljában. 1940. május 21-én, a Brit Expedíciós Haderő dunkerque-i visszavonulása idején a belgiumi Pecq-nél esett el, miközben ellentámadást vezetett a Schelde folyón átkelő náci csapatok ellen.[4][24]

Hugh Algernon Percy, Northumberland 10. hercege KG GCVO[m 17] PC
A második világháború elején elesett kilencedik herceg
A második világháború elején elesett kilencedik herceg
Öccse, a tizedik herceg Allan Warren fotóján
Öccse, a tizedik herceg Allan Warren fotóján

Hugh Algernon Percy (1914. április 6. – 1988. október 11.) a családi hagyományt követve az Eton College-ban, majd az oxfordi Christ Church College-ban tanult. 1936-ban hadnagyi rangban csatlakozott a Northumberland Hussars önkéntes ezredhez. Bátyja halála után, huszonhat évesen örökölte a Northumberland hercegi címet. Még ugyanebben az évben a Királyi Tüzérséghez helyezték át, ahol Krétán és az észak-afrikai hadjáratban szolgált.

1944-ben debütált a Lordok Házában a konzervatív párt tagjaként. Winston Churchill átmeneti kormányában a felsőházi pártfegyelmi biztosaként (whip) szolgált. 1956-tól Northumberland hadnagya[m 2]. 1959-ben megkata a Térdszalagrendet. A Lord Steward of the Household[m 18] címet 1973-tól haláláig viselte. 1963-ban, a Newcastle-i Egyetem megalakulásakor, annak első kancellárja lett.

1946. június 12-én a Westminster-apátságban feleségül vette Elizabeth Diana Montagu Douglas Scottot, Buccleuch 8. hercegének lányát. Házasságuk szimbolikusan lezárta a Percy- és Douglas-család középkori viszályait, amelyek az 1388-as otterburni csatáig[m 19] nyúltak vissza.

Hugh Percy a Royal Society és az Agrártudományi és az Orvosi Kutatási Tanács elnökségének tagja volt. 1981-ben a Viktória renddel[m 17] tüntették ki. 1988. október 11-én hunyt el szívrohamban a család londoni otthonában, a Syon House-ban.[4][25]

Henry Alan Walter Richard Percy, Northumberland 11. hercege
A tizenegyedik herceg Allan Warren fotóján

Henry Percy (1953. július 1. – 1995. október 31.) a családi hagyományt követve az Eton College-ban, majd az oxfordi Christ Church College-ban tanult. 1988-ban örökölte a Northumberland hercegi címet. A Royal Society of Arts tagjává (F.R.S.A.) választották 1989-ben. A közéletben és a sajtóban excentrikus életmódjáról ismerték: filmkészítéssel is kísérletezett, különösen rajongott a művészetekért és a természetért. Több híres nővel – köztük Naomi Campbell édesanyjával, Valerie Campbell-lel és Barbara Carrera-val – volt kapcsolata. Az egyik birtokán, Syon House parkjában több száz fát ültetett, főként ritka és díszfajokat – köztük tölgyet, cédrust, hársat és egzotikus fafajtákat –, részben a birtok történeti kertjeinek helyreállítása, részben pedig egy új, tájképi park kialakítása céljából. Henry Percy azonban súlyos egészségügyi problémákkal küzdött, krónikus fáradtság szindrómát diagnosztizáltak nála, és magánélete zaklatottá vált. 1995. október 31-én, 42 éves korában halt meg szívmegállásban, aminek hátterében amfetamin-túladagolás állt.[4][26]

Ralph George Algernon Percy, Northumberland 12. hercege
A tizenkettedik herceg Allan Warren fotóján

Ralph George Algernon Percy (1956. november 16. – ) a családi hagyományt követve az Eton College-ban, majd az oxfordi Christ Church College-ban tanult. Ez utóbbi helyen modern történelem, majd a Reading Egyetemen földbirtok-gazdálkodási tanulmányokat folytatott. Pályafutását az Arundel-kastély birtokirodájában kezdte, majd hét év után visszatért Northumberlandbe, ahol bátyja, Henry, Northumberland 11. hercege megbízásából az alnwicki birtokot irányította.

1995. október 31-én, bátyja halála után örökölte a hercegi címet. Ezzel ő lett a Northumberland Estates vezetője, amely mintegy 400 km2 földet kezel Angliában és Skóciában, köztük az alnwicki, warkworthi, prudhoe-i és albury-i birtokokat, valamint a londoni Syon House-t. A birtok közel száz bérlővel dolgozik, 50 km2 és 10 km2 erdőt közvetlenül a hercegi igazgatás kezel. A 2000-es évektől több gazdasági és kulturális döntése országos visszhangot váltott ki. Ilyen volt a Raffaello Sanzio Szegfűs madonna festményének 2003-as eladása a londoni National Gallerynek 22 millió fontért, miközben a kaliforniai Getty Museum 35 millió fontot kínált érte[27], vagy a korábbi, 2014-es műkincseladás, amellyel az alnwicki birtok 2012-es áradáskárát fedezte. Támogatója a megújuló energiának – például vízerőművet létesített –, de ellenezte a Northumberland területére tervezett szélerőműveket. A Northumberland Estates becsült értéke 315 millió font volt 2011-ben.[28]

1979. július 21-én feleségül vette Isobel Jane Richardet (Jane Miller Richard), John Walter Maxwell Miller Richard és Mary Angela Scott lányát. Négy gyermekük született, köztük George Percy, Percy grófja, aki a Percy családi vagyonkezelés modernizálásában is részt vesz. Ralph Percy ma is az alnwicki kastélyban él, és aktív szerepet játszik a megye közéletében.[4][29]

A Percy hercegek és legfontosabb családtagjaik családfája

[szerkesztés]

  • ...a Northumberland grófok családfája
  • Hugh Percy (1715–1786), Stanwick 4. baronetje, Northumberland 2. grófja Northumberland 1. hercege ∞ Elisabeth Seymour (1716-1776), Percy 2. bárónője
    • Hugh Percy (1742–1817), Percy 3. bárója, Northumberland 2. hercege ∞¹ Anne Stuart (1745–1780) ∞² Frances Julia Burrell (1752–1820)
    • Algernon Percy (1750–1830), Lovaine 2. bárója, Beverley 1. grófja ∞ Isabella Susan Burrell (1750–1812)
      • Charlotte Percy (1776–1862) ∞ George Ashburnham (1760–1830), Ashburnham 3. grófja
      • George Percy (1778–1867), Beverley 2. grófja Northumberland 5. hercege ∞ Louisa Harcourt Stuart-Wortley (1781–1848)
        • Algernon Percy (1810–1899), Northumberland 6. hercege ∞ Louisa Drummond (~1814–1890)
          • Henry Percy (1846–1918), Northumberland 7. hercege ∞ Edith Campbell (1849–1913)
            • Alan Percy (1880–1930), Northumberland 8. hercege ∞ Helen Magdalen Gordon-Lennox (1886–1965)
              • Henry Percy (1912–1940), Northumberland 9. hercege
              • Hugh Percy (1914–1988), Northumberland 10. hercege ∞ Elizabeth Diana Montagu Douglas Scott (1922–2012)
                • Henry Percy (1953–1995), Northumberland 11. hercege
                • Ralph Percy (1956–), Northumberland 12. hercege ∞ Isobel Jane Richard (1958– )
                  • Catherine Sarah Percy (1982–)
                  • (1) George Dominic Percy (1984–), Percy grófja
                  • Melissa Jane Percy (1987–)
                  • (2) Max Ralph Percy (1990–)
                • (3) James William Eustace Percy (1965–)
                  • (4) Thomas Hugh Percy (2001–)
                  • (5) Samuel James Edward Percy (2008–)
              • Elizabeth Douglas-Hamilton (1916–2008) ∞ Douglas Douglas-Hamilton (1903–1973), Hamilton 14. hercege
              • Diana Percy (1917–1978) ∞ John Egerton (1915–2000), Sutherland 6. hercege
            • Eustace Sutherland Campbell Percy, Newcastle 1. Percy bárója (1887–1958)
      • Hugh Percy (1784–1856), Rochester püspöke (1827), Carlisle püspöke (1827–1856)
    • ○ James Smithson (1765–1829)[m 5]

Forrás:Entitree

Címer

[szerkesztés]
A hercegi címer
Pajzs
Négyelt pajzs, a negyedei maguk is négyelt
  • 1. és 4. negyed: modern Percy, Lucy és régi Percy
    • 1. és 4. negyed: modern Percy és Lucy
      • 1. és 4. negyed: arany alapon fölágaskodó azúr oroszlán (modern Percy)
      • 2. és 3. negyed: vörös mezőben három egymás mellett, sorban elhelyezett ezüst csuka (Lucy)
    • 2. és 3. negyed: kék (azure) mezőben öt, egymáshoz illesztett arany rombusz a (régi Percy)
  • 2. és 3. negyed: ismét négyelt: Drummond és Drummond címerbővítmény
    • 1.és 4. megyed: aranysárga mezőben három vörös hullámos pólya (Drummond)
    • 2. és 3. negyed: arany mezőben vörös, kivágott oroszlánfej, körülötte vörös, liliomokkal díszített kettős szegély (Drummond címerbővítmény)
Sisakdísz

Vörös, hermelines bélésű bársony süvegen áll egy, kinyújtott farkú, kék oroszlán

Tartók

Jobbról (dexter) egy kék, ágaskodó oroszlán balról (sinister) egy arany, ágaskodó, előre tekintő oroszlán , arany hercegi koronával ékesítve, nyakában ezüst és kék váltakozó sávokból álló gallérral

Jelmondat

Esperance en Dieu — magyarul: „Reményünk Istenben.”

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A Pinkie-i csata 1547. szeptember 10-én zajlott le az angol és skót seregek között, és a skót függetlenségi háborúk egyik fontos ütközete volt. Az angol seregeket Edward Seymour, Somerset 1. hercege vezette, a skót seregeket James Hamilton, Arran 2. grófja irányította. Az angolok erős tüzérséget és hajóhadat is bevetettek, amelyeket a Firth of Forth partján helyeztek el, és ezzel jelentős előnyt szereztek. A skótok hadserege nagyrészt gyalogosokból és lovasokból állt, de nem volt megfelelően felszerelve az angol tüzérséggel és a modern haditechnológiával szemben. A csata az angolok elsöprő győzelmével zárult, több ezer skót katona halt meg, és ez volt az utolsó olyan nagyobb összecsapás, amelyben az angolok modern tüzérségi és tengeri támogatással legyőzték a skót hadsereget. A vereség hosszú távon meggyengítette Skócia ellenálló képességét az angol befolyással szemben, bár az angolok nem tudták teljesen ráerőszakolni akaratukat Skóciára, és a skót-francia szövetség továbbra is erős maradt. Forrás: The Battle of Pinkie Cleugh (angol nyelven). Historic UK. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  2. 1 2 3 4 5 6 A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
  3. 1 2 A Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek voltak az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosítottak az uralkodóhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban ellátandó teendők végrehajtásában.
    • Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú volt, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. Általában nemesi származású, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be.
    • Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amelyet általában hercegek, grófok vagy más magas rangú nemesek viseltek. Bár hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, státuszuk és rangjuk magasabb volt. A pozíció birtokosai közvetlen hozzáféréssel rendelkeztek az uralkodóhoz, így jelentős politikai befolyást élveztek.
  4. ↑ Az angol helyettes admirális (Vice-Admiral) tisztség a parti vizek és kikötők védelméért felelt. A helyettes admirális egy alárendelt tisztség volt, amely a megyei védelmet koordinálta, különösen a spanyol inváziós fenyegetés idején.
  5. 1 2 James Smithson (1765–1829) angol természettudós és mineralógus volt, aki Hugh Percynek, Northumberland 1. hercegének törvénytelen fia. Eredeti neve James Lewis Macie volt, és az oxfordi Pembroke College-ban tanult, ahol 1786-ban diplomázott. 1787-ben a Királyi Társaság (Royal Society) tagjává választották, kutatásai elsősorban a kémiára, az ásványtanra és a kristálytanra irányultak. Nevét később Smithsonra változtatta, apja születéskori családnevét vette fel. Soha nem házasodott meg, és életét tudományos vizsgálatoknak, valamint utazásoknak szentelte Európa-szerte. 1829-ben halt meg Genovában, és végrendeletében teljes vagyonát az Egyesült Államokra hagyta „az emberiség javára és a tudás gyarapítására”. E hagyatékból jött létre 1846-ban a Smithsonian Intézet, amely ma az Egyesült Államok legnagyobb tudományos és kulturális intézményrendszere.
  6. ↑ A bergen-i csatát 1759. április 13-án vívták a hétéves háború idején a németországi Hessen melletti Bergennél (ma Bergen an der Main). Ferdinánd braunschweig-wolfenbütteli herceg porosz–brit szövetségi serege csapott össze a francia hadsereggel, amelyet Victor François de Broglie, Broglie 2. herceg vezetett. A franciák győzelmet arattak, ami megakadályozta a szövetségeseket abban, hogy előrenyomuljanak Nyugat-Németországban.
  7. ↑ A mindeni csatát 1759. augusztus 1-jén vívták a hétéves háború részeként, Westfáliában. A szövetséges hadsereg – brit, porosz, hannoveri és hesseni csapatok – Ferdinánd braunschweig-wolfenbütteli herceg(wd) vezetésével győzelmet arattak a francia erők felett, amelyeket Louis Georges Érasme de Contades(wd) marsall irányított. A diadal megakadályozta, hogy a franciák elfoglalják Hannover területét, és megerősítette Nagy-Britannia helyzetét a háborúban, hozzájárulva ahhoz, hogy a britek a tengeren és gyarmataikon is döntő fölénybe kerüljenek.
  8. 1 2 3 4 A Grenadier Guards az Egyesült Királyság legrégebbi és egyik legismertebb gyalogos gárdaezrede, amely 1656-ban alakult II. Károly angol király száműzetése alatt Flandriában. Az ezred a brit hadsereg öt gárdaezrede közül az első, és a Household Division (Királyi Ház Osztag) része, amely a királyi család hivatalos őrségét látja el. A Grenadier Guards jelképe a kézigránát, amely az ezred nevét és az egykori gránátvető katonai specializációját szimbolizálja. Az ezred tagjai rendszeresen részt vesznek a brit királyi ceremóniákon, például a Trooping the Colour és a koronázási szertartások során. A Grenadier Guards jelentős harci tapasztalattal rendelkezik, számos konfliktusban részt vettek, többek között a napóleoni háborúkban, a krími háborúban, az első és a második világháborúban. A Grenadier Guards számos csatában kitüntette magát, például a waterlooi csatában, ahol kulcsszerepet játszottak a brit győzelem elérésében. Az ezredben szolgáló katonák ikonikus medvebőr sapkát viselnek a ceremoniális eseményeken, amely a napóleoni háborúk során elért győzelmekre emlékeztet. A Grenadier Guards mai napig aktív egység, amely a modern katonai műveletek mellett a hagyományos királyi ceremóniákban is meghatározó szerepet játszik.
  9. ↑ A lexingtoni csatát 1775. április 19-én vívták Massachusettsben, és ezzel kezdődött az amerikai függetlenségi háború. A brit csapatok Thomas Gage tábornok parancsára indultak, hogy lefoglalják a gyarmati fegyverraktárakat Concordban, de Lexingtonnál szembekerültek a helyi milíciával. A rövid összecsapásban nyolc gyarmati katona meghalt, és ez a harc vált az amerikai forradalom első fegyveres összetűzésévé.
  10. ↑ A Fort Washington-i csatát 1776. november 16-án vívták a New York-i Manhattan szigetén. A brit és hesseni csapatok, William Howe tábornok vezetésével, bekerítették és legyőzték az amerikai védőket, akiket Robert Magaw őrnagy irányított. A brit győzelem súlyos veszteséget jelentett George Washington hadseregének, több mint 2800 amerikai katonát ejtettek foglyul.
  11. ↑ A „Waterloo templomok” kifejezés az 1818-as Church Building Act alapján indított anglikán templomépítési programra utal. A törvényt a napóleoni háborúk befejezése után, a Waterloo-i győzelem emlékére fogadták el, és célja az volt, hogy új templomokat építsenek az iparosodó, gyorsan növekvő brit városokban. A programot a Church Building Society (Templomépítő Társaság) szervezte, amelynek létrehozását éppen Northumberland 3. hercege javasolta 1818-ban, a londoni Freemasons’ Hallban tartott ülésen.
  12. ↑ A Royal Institution (teljes nevén Royal Institution of Great Britain) 1799-ben alakult londoni tudományos társaság, amelynek célja a tudományos kutatás és ismeretterjesztés előmozdítása. Itt tartották Michael Faraday híres előadásait, és számos fontos felfedezés – például az elektromágneses indukció – is innen származik.
  13. ↑ A Royal United Services Institute (röviden RUSI) 1831-ben jött létre, szintén Londonban, Wellington hercegének kezdeményezésére. Ez a világ legrégebbi védelmi és biztonságpolitikai kutatóintézete, amely a hadtudomány, a stratégia és a nemzetbiztonság kérdéseivel foglalkozik.
  14. ↑ A „hajósotthonok” alatt tengerészek és halászok számára létrehozott szállókat és menedékhelyeket kell érteni. Ilyenek épültek Tynemouthban, Percy Mainben és North Shieldsben, hogy a szolgálatból visszatérő vagy idős tengerészek biztonságos, megfizethető lakhelyhez jussanak. Az ilyen intézményeket angolul Sailors’ Home-nak nevezték, és korai elődei voltak a modern tengerészjóléti központoknak.
  15. ↑ A Royal National Lifeboat Institution magyarul Királyi Nemzeti Mentőcsónak Szolgálat vagy Brit Királyi Életmentő Szolgálat. Ez az Egyesült Királyság part menti életmentő szervezete, amelyet 1824-ben alapítottak, és önkéntes legénységgel működtet mentőcsónakokat a brit és ír partokon. Algernon Percy elnökként 1854-ben szervezte újjá, ekkor kapta mai nevét és vezette be a korszerű, automatikusan visszaforduló mentőcsónakokat.
  16. 1 2 A Lord Privy Seal magyar megfelelője a „titkos pecsét őre” vagy „titkos pecsét ura” lehet. Ez egy régi skót kormányzati tisztség. Eredetileg a királyi privát pecsét őrzéséért és annak használatáért volt felelős, a pecsétet a királyi dokumentumok hitelesítésére használták.
  17. 1 2 A Királyi Viktória-rend (Royal Victorian Order) brit kitüntetés, amelyet 1896-ban alapított Viktória királynő. Az uralkodó személyesen adományozza, és a rend különösen a királyi családnak nyújtott személyes szolgálatok elismerésére szolgál. A rendnek öt fokozata van, valamint egy külön érdemérem.
    A Királyi viktoriánus érem nem tesz valakit a Rend tagjává, de a kitüntetés a Rendhez kapcsolódik.
  18. ↑ A Lord Steward of the Household (az Udvar Főintendánsa) magas rangú tisztség a brit királyi udvarban. Felelős volt a királyi háztartás gazdasági és adminisztratív ügyeiért, beleértve a királyi rezidenciák üzemeltetését és az udvari személyzet felügyeletét. A poszt tényleges hatásköre a XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdett fokozatosan csökkenni. A szerep inkább ceremoniális, szinte kizárólag szimbolikus, főleg állami ceremóniákon.
  19. ↑ Az otterburni csata 1388. augusztus 5–6-án zajlott Észak-Umberlandban, az angol–skót határ közelében. A skót sereget James Douglas, Douglas 2. grófja, az angolt pedig Henry Percy, Northumberland grófjának fia vezette. A skótok győzelmet arattak, Douglast azonban a harcban megölték, Percy-t viszont elfogták. A vereség súlyos presztízsveszteséget jelentett az angol határnemesség számára.
  20. ↑ A címerbővítmény, bár ugyanúgy néz ki, mint a címer, attól különbözik. Azért nevezik címerbővítménynek, mert nem öröklés, hanem királyi kitüntetés révén vált a család teljes címerének részévé.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ The Saying of John Late Duke of Northumberland Upon the Scaffold, 1553 (angol nyelven). Harvard Library, 71–72. o. (1975)
  2. ↑ John Dudley, 1st Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 18.)
  3. ↑ George FitzRoy, 1st Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 18.)
  4. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Northumberland, Duke of (GB, 1766). Cracroft’s Peerage. (Hozzáférés: 2025. október 5.)
  5. ↑ Hugh Percy, 1st Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)
  6. ↑ Percy, Hugh (1715-1786). Dictionary of National Biography, 1885-1900. Smith, Elder & Co., 1904. (Hozzáférés: 2025. augusztus 17.)
  7. ↑ General Hugh Percy, 2nd Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)
  8. ↑ Percy, Hugh (1742-1817). Dictionary of National Biography, 1885-1900. Smith, Elder & Co., 1904. (Hozzáférés: 2025. augusztus 17.)
  9. ↑ Hugh Percy, 3rd Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)
  10. ↑ Percy, Hugh (1785-1847). Dictionary of National Biography, 1885-1900. Smith, Elder & Co., 1904. (Hozzáférés: 2025. augusztus 17.)
  11. The Illustrated London News. Volume 46 (angol nyelven). Illustrated London News & Sketch Ltd, 177. o. (1964)
  12. ↑ The Illustrated London News. Volume 46 (angol nyelven). Illustrated London News & Sketch Ltd, 177. o. (1964)
  13. ↑ Algernon Percy, 4th Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)
  14. ↑ Percy, Algernon (1792-1865). Dictionary of National Biography, 1885-1900. Smith, Elder & Co., 1904. (Hozzáférés: 2025. augusztus 17.)
  15. ↑ Algernon Percy, 1st Earl of Beverley. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)
  16. ↑ Earl of Beverley (GB, 1790). Cracroft’s Peerage. (Hozzáférés: 2025. október 18.)
  17. ↑ George Percy, 5th Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)
  18. ↑ Algernon George Percy, 6th Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)
  19. ↑ (1895. augusztus 3.) „Northern Gossip” (angol nyelven), Newcastle upon Tyne 1 (32), 11. o. (Hozzáférés: 2025. október 18.)
  20. ↑ Henry George Percy, 7th Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)
  21. ↑ The Shadow on the Moor – Az árnyék a lápon Forrás Percy, Alan Ian. The Shadow on the Moor. Edinburgh
    W. Blackwood, 69. o. (1931)
  22. ↑ Percy, Alan Ian. La Salamandre. The Story of a Vivandière (angol nyelven). W. Blackwood & Sons (1934)
  23. ↑ Alan Ian Percy, 8th Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)
  24. ↑ Henry George Alan Percy, 9th Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)
  25. ↑ Hugh Algernon Percy, 10th Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)
  26. ↑ Henry Alan Walter Richard Percy, 11th Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)
  27. ↑ The National Gallery purchases Raphael’s Madonna of the pinks: What we know (angol nyelven). The Art Newspaper, 2005. március 1. (Hozzáférés: 2025. október 18.)
  28. ↑ “Royal wedding: William and Kate’s inner circle” (angol nyelven). The Telegraph, 2011. április 29. (Hozzáférés: 2025. október 18.)Regisztráció után ingyenesen hozzáférhető
  29. ↑ Ralph George Algernon Percy, 12th Duke of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. október 27.)

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Cokayne: Cokayne, G. E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.
Alan Sutton Publishing (1910–1959) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Baron Percy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Josceline Percy, 11th Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Algernon Seymour, 7th Duke of Somerset című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Elizabeth Percy, Duchess of Northumberland (1716–1776) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hugh Percy, 1st Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hugh Percy, 2nd Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hugh Percy, 3rd Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Algernon Percy, 4th Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a George Percy, 5th Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Algernon Percy, 6th Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy, 7th Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alan Percy, 8th Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a George Percy, 9th Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hugh Percy, 10th Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy, 11th Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ralph Percy, 12th Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Algernon Percy, 1st Earl of Beverley című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Northumberland_hercege&oldid=28924944#hugh1742”