Hszienpejek
A hszienpejek (kínaiul: 鮮卑 pinjin átírással: Xiānbēi) protomongol[1] ókori nomád népcsoport volt, amely egykor az eurázsiai sztyeppe keleti részén élt a mai Mongólia, Belső-Mongólia és Északkelet-Kína területén. Eredetileg a tunghuk ( )tól származtak, akik – miután az i. e. 3. század végén vereséget szenvedtek a hsziungnuk ( )tól – kettészakadtak vuhuanok ( )ra és hszienpej ( )ekre. Sokáig más nomád népek és a kínai Han-dinasztia vazallusai voltak és csak akkor figyeltek fel rájuk a történetírók, amikor i. sz. 87-ben megölték Juliu ( ) hsziungnu ( ) sanjü ( )t (királyt). A szintén nomád hsziungnu ( )któl eltérően a hszienpej ( )ek nem szerveződtek olyan szövetségbe, hogy komolyan veszélyeztessék a kínai határvidéket.
A Három királyság korának végén súlyos vereségeket szenvedtek nomád szomszédaiktól és délebbre vándoroltak és letelepedtek a Han-dinasztia területén, amelynek vazallusaivá szegődtek. Fejedelmeik (mint a Muzsung ( ), Topa ( ), Tuan ( ) nemzetségek vezetői) hercegi címeket kaptak a császártól. Egyike voltak a Csin ( )-dinasztia "Öt barbár" vazallusának, és amikor 304-ben, a dinasztia válsága idején a vazallusok fellázadtak, a hszienpej ( )ek a császárt támogatták (szemben a hsziungnu ( )kkal, csié ( )kkel, ti ( )kkel és csiang ( )okkal).[2][3]
A lázadás következtében a ti ( ) nép által vezetett Korai Csin ( ) birodalom meghódította egész Észak-Kínát, de az állam, miután 383-ban a Fej ( )-folyónál súlyos vereséget szenvedett a Keleti Csin ( )-dinasztiától, rövidesen szétesett. A hszienpej ( ) törzsfők számos új dinasztiát alapítottak és idővel egyikük, Északi Vej ( ) egyeduralkodóvá vált Kína északi részén. Ezek az államok hol ellenezték, hol támogatták népük elkínaiasodását, mindenesetre a hszienpejek ( ) a Tang-dinasztia idejére beleolvadtak a kínai lakosságba.[4][5][6][7][8]
Nevük etimológiája
[szerkesztés]Egyes nyelvészek óvatos rekonstrukciója szerint a hszienpej ( )ek önmegnevezése szerpi lehetett, az alapján, hogy a korabeli kínai írnokok a nevük két írásjele közül a 鮮-t a középperzsa szér (oroszlán), a 卑-t pedig az idegen szavak pi szótagjának (mint pl. a szankszrit गोपी, gopí – jelentése fejőlány – esetében) átírására használták.[9] A mongol nyelvekben a *szer vagy *szir szótag taréjt, sörtét, kiugró, kinyúló dolgot jelöl, talán a hszienpej ( )ek lovaikra utalva. (Hasonló módon a türk jabaku népnév is csimbókos sörényű lóra vezethető vissza.)[10]
Viszont a Kései Han könyve és Vej ( ) könyve kínai krónikák szerint, mielőtt a nép neve lett volna, a Hszienpej ( ) (大鮮卑山) a ma Hszingan ( ) néven ismert belső-mongóliai hegység elnevezése volt.[11][12][13]
Történetük
[szerkesztés]Eredetük
[szerkesztés]A hszienpej ( )eket már a Hadakozó fejedelemségek korának (i. e. 5 – i. e. 3. század) irodalmában is megemlítik, mint pl. A nagy hívás c. költeményben, a Csu ( ) elégiái gyűjteményben („dereka karcsú, nyaka hosszú, mint egy hszienpej ( ) nőnek”) vagy A fejedelemségek történeté-ben.[14][15]
I. e. 208 körül a hsziungnu ( )k királya, Motu ( ) sanjü ( ) legyőzte a „keleti barbárokat” a tunghu ( )kat, akik aztán kettészakadtak vuhuan ( )okra és hszienpej ( )ekre.[16] A Kései Han könyve szerint a két nép nyelve és szokásai egyformák.[17]
Első jelentős kapcsolatuk a kínaiakkal i. sz. 41-ben és 45-ben volt, amikor a hsziungnu ( )kkal és vuhuan ( )okkal közösen zsákmányszerző portyákat indítottak a Han-dinasztia területére.[18]
49-ben Csi Tung ( ) kormányzó jutalmat ajánlva minden hsziugnu ( ) fejért, a szomszédaik ellen fordította Pianhe hszienpej ( ) törzsfőt.[18] 54-ben Jücsoupen ( ) és Mantou törzsfők adót fizettek Kuang-vu ( ) császárnak.[19]
58-ban Pianhe megtámadta és megölte a vuhuan ( )ok főnökét, Hszincsipen ( )t.[20]
85-ben a hszienpej ( )ek szövetséget kötöttek a tingling ( ) és déli hsziungnu ( ) törzsekkel.[18]
87-ben a hszienpej ( )ek megtámadták és megölték Juliu ( )t, a hsziugnu ( )k királyát, a holttestét megnyúzták és a bőrét trófeaként magukkal vitték.[21]
A hszienpej ( ) konföderáció
[szerkesztés]A hsziungnu ( )k bukása után i. sz. 93 körül a hszienpej ( )ek megszervezték saját konföderációjukat és rendszeresen portyáztak kínai területen. 155 körül legyőzték és alávetették az északi hsziugnu ( )kat. 166-ra Tansihuaj ( ) vezetésével legyőzték a vuszun ( )okat a mai Ili tartományban. Az általuk ellenőrzött terület ekkor állítólag az Usszuri folyótól a Kaszpi-tengerig terjedt. Tansihuaj ( ) három részre osztotta a birodalmat, mindegyiket húsz klán uralta. Szövetséget kötött a déli hsziungnu ( )kkal és több alkalommal is betört a Han-dinasztia területére (a mai Senhszi ( ) és Kanszu ( ) tartományokba), de a kínaiak 158-ban és 177-ben is visszaverték támadását. Egyes források szerint a Japán-beli Va királyságát is fosztogathatták.[22][23][24]
177-ben a kínaiak és Tute, a déli hsziugnu ( )k királya hadjáratot indított a hszienpej ( )ek ellen, de súlyos vereséget szenvedtek és csak a katonák negyede tért vissza.[25] Az ebben az évben állított emlékmű szerint a hszienpej ( )ek elfoglalták a hsziungnu ( )k minden korábbi földjét és 100 ezer harcost tudtak kiállítani. A kínai dezertőrök átadták nekik a jó fémmegmunkálás technológiáját és fegyvereik ezáltal állítólag élesebbek voltak, mint a hsziugnu ( )kéi. Egy 185-ben emelt emlékmű szerint a hszienpej ( )ek majdnem minden évben portyáztak a Han-dinasztia területén.[26]
A három királyság kora
[szerkesztés]A hszienpej ( )ek laza konföderációja nem volt olyan szervezett, mint a korábbi hsziugnu ( ) állam, de Tansihuaj ( ) idején agresszívan terjeszkedett.[28] Ő azonban 182-ben meghalt és fiából, Holian ( )ból hiányoztak apja képességei; 186-ban meg is ölték egy portya során.[29] Őt öccse, Kujtou ( ) követte, de Holian ( ) fia, Csienman ( ) fellázadt ellene és a hszienpej ( ) konföderáció felbomlott. 190-re három részre szakadtak: Kujtou ( ) Belső-Mongóliát uralta, Kopineng ( ) Észak-Sanhszi ( )t, Szuli ( ) és Micsia ( ) pedig Észak-Liaotung ( )ot. Időközben a Han-dinasztia is felbomlott és a helyén megalakult királyságok közül az északinak, Cao Vej ( )nek, a déli hszienpej ( ) törzsek adót fizettek.
A törzsek délebbre húzódtak és Cao Vej ( ) (illetve a belőle létreejövő Csin ( )-dinasztia) északi határán telepedtek le. 258-ben a Topa ( ) klán letelepedett a határvidéken.[2] A többi későbbi nagy klán is itt találta meg a helyét, a Muzsung ( )ok és a Tuan ( )ok a kínai császár vazallusává váltak. A Muzsung ( )ok egyik ága nyugatra vándorolva és az ottani csiang ( ) néppel elkeveredve megalapította Tujühun ( ) királyságát.[18]
A hszienpej ( )ek utoljára 279-ben támadták meg Liang tartományt, de visszaverték őket.[22]
A tizenhat királyság és Északi Vej
[szerkesztés]A 3. században a hszienpej ( ) konföderáció tovább fragmentálódott, új törzsek, klánszövetségek jöttek létre. Valamikor 308-330 között a híres harcos, Mugulü megalapította a zsuanzsuan ( ) törzset.[30]
Miután a Topa ( ), Muzsung ( ) és Tuan ( ) törzsek alávetették magukat a Csin ( )-dinasztiának, vezetőik magas címeket kaptak a császártól: a Topa ( ) törzsfő Taj ( ), a Muzsung ( ) Liaotung ( ), a Tuan ( ) Liaohszi ( ) hercege lett. A három törzs a császár oldalán állt, amikor az "Öt barbár" (az alávetett vazallus etnikai csoportok, főleg a hsziugnu ( )k és csié ( )k) fellázadt és Észak-Kínában megdöntötte a Csin ( )-dinasztia uralmát. A kínai hivatalnokok, katonák, polgárok tömegesen menekültek délre (ahol a császárnak sikerült fenntartania hatalmát), illetve északra a szövetséges hszienpej ( ) fejedelemségekbe.
A hszienpej ( )ek ezt követően legyőzték a ti ( ) nép által dominált Korai Csin ( ) dinasztiát, meghódították Észak-Kína jelentős részét és több nagy dinasztikus államot hoztak létre. Ezek voltak a Korai Jen ( ) (281–370), Nyugati Jen ( ) (384–394), Kései Jen ( ) (384–407), Déli Jen ( ) (398–410), Nyugati Csin ( ) (385–430) és Déli Liang (397–414). Az 5. század elején valamennyit meghódította a Topa ( ) törzs állama, az Északi Vej ( ) (386–535), amely első volt az Észak-Kínát két évszázadig domináló Északi dinasztiák sorában.[31][32][33]
Asszimiláció
[szerkesztés]Az Északi Vej ( )ben az 5. század végén uralkodó Hsziaoven ( ) császár tudatos elkínaiasító politikát indított el, amit utódai is folytattak. A hszienpej ( ) hagyományokat háttérbe szorították. A császári család a nevét Topá ( )ról Jüan ( )ra változtatta és szorgalmazta a déli hanok arisztokrata családjaival (akik közül számos nemzetség különböző okokból északra menekült) való házasodást. A császár kínaiasította a hszienpej ( ) klánok többségének nevét, vagy legalábbis nevüket két szótagra rövidítette. A Topa ( )-hercegnők több mint fele han férjet kapott.[34] Maga Hsziaoven császár és han családokba házasította ki lányait.[35][36][37][38][39]
Az Északi Vej ( ) egy 534-es nomád felkelést követően Keleti Vej ( )re (534–550) és Nyugati Vej ( )re (535–556) vált szét.[40] Az előbbiből lett aztán az Északi Csi ( ) dinasztia(550-577), míg az utóbbiból az Északi Csou ( ) (557-581). A Déli dinasztiákat eközben a Jangcén túlra tolták. 581-ben Északi Csou ( ) főminisztere, Jang Csien ( ) megalapított a Szuj ( )-dinasztiát (581–618). Fia, Jang ( ) császár meghódította az utolsó déli dinasztiát, Csen ( )t (557–589) ezzel újraegyesítve Kínát. 618-ban parasztfelkelések megdöntötték a Szuj ( )-dinasztiát és az egyik herceg, Li Yüan ( ) megalapította a Tang-dinasztiát (618–907). A Szuj ( )- és Tang-dinasztiák alapítói már han etnikumúak voltak.[41][42] Ekkorra a Kínában letelepülő hszienpej ( ) nép is gyakorlatilag elkeveredett a han etnikumúakkal és teljesen elkínaiasodott. Az északi sztyeppén maradt hszienpej ( )eket később a mongolok hódították meg.
Nyugaton a hszienpej ( )ek alapította Tujühun ( ) királyságot a Tibeti Birodalom annektálta 670-ben. A Muzsung ( )-klán követőivel együtt keletre, Kínába menekült. A ma Csinghaj ( ) és Kanszu ( ) tartományokban élő mongor etnikumot az ők leszármazottaiknak tekintik.[43] Egyes feltételezések szerint a tunguz nyelvet beszélő hszipo ( ) etnikum is a hszienpej ( )ek leszármazottja.[44][45]
Művészet
[szerkesztés]A hszienpej ( )ek művészete nomád életmódjukat jelenítette meg és elsősorban a fémtárgyakra, ember- és állatfigurákra koncentrált. A stílust és témát illetően számos külső befolyás érte. Egyedi nomád motívumaik jellegzetes leveles fejdíszeikben, geometrizált állatábrázolásaikban, állatalakos függőikben, áttört díszítésű fémtárgyaikban érhető tetten.[46]
Leveles fejdíszek
[szerkesztés]A leveles fejdíszek nagyon jellemzőek a hszienpej ( ) kultúrára. Elsősorban a Muzsung ( )ok sírjaiból kerültek elő. Díszítő stílusuk baktriai kapcsolatokra utal. Ezek az aranyból készült fejfedődíszek általában fa vagy agancs alakban készültek, rajta vékony aranylevelek lógtak. A kínaiak pujaó ( )nak ("lépésre himbálózónak") hívták, mert járás, mozgás közben a levelek ide-oda inogtak. Három fő típusát különböztetik meg: a "bimbózó fát" (huasu ( )) amit a fejfedő homlokrészéhez erősítettek, egy vagy két ága van, kör vagy csepp alakú levelekkel; a "bimbózó tetőt" (tinghua ( )), amely a fejtetőre került, fára vagy állatra emlékeztet, számos levélfüggővel; és a ritka "bimbózó indát" (huaman), amely leveles aranyhuzalokkal átszőtt aranyszalagokból állt.[47] A fejdísz eredete, viselésének körülmények nem ismertek, de a későbbi korokban a császári udvarok hölgyei viseltek hasonló fejdíszeket.[46][47]
Állatfigurák
[szerkesztés]Másik jellegzetességei a hszienpej ( ) művészetnek a – főleg fémtárgyaikon megjelenő – állatalakok. A kuporgó állatalakokat geometrizált, absztrakt, sokszorosan ismételt módon ábrázolták, de megjelenítették a zsákmányejtést vagy az egymás közti harcot is. Főleg juhokat, szarvasokat, lovakat jelenítettek meg. A figurák jellemzően négyszögletes táblácskán, plaketten, függőn jelentek meg és a hátteret áttört motívumokkal díszítették. A táblácskákat viaszveszejtős módszerrel készítették vagy fémlemezből kalapálták.[48][49]
Lovak
[szerkesztés]A nomád hszienpej ( )ek életében alapvető fontosságúak voltak a lovak, így nem meglepő hogy művészetüknek gyakori szereplői és alanyai is. Lószerszámukat nagy gonddal díszítették; az egyik sírban például egy lókoponya alatt csengőket, csatokat, díszítményeket, egy nyerget és egy kengyelt találtak.[50] Visszatérő motívum a szárnyas ló; egyes feltételezések szerint mitológiájuk egyik mennyei alakja vette fel ezt az alakot.[48]
Emberalakok
[szerkesztés]A legtöbb hszienpej ( ) emberfigurát sírokban találták. Többnyire katonákat és zenészeket ábrázolnak, vagyis valószínűleg az volt a feladatuk, hogy védjék és szórakoztassák az elhunytat. Ruházatukból következtetni lehet társadalmi státuszukra: a magas rangú hszienpej ( )ek hosszú ujjú köntösöket hordtak, alatta inggel, míg a közemberek nadrágban és övvel összefogott tunikában jártak.[51]
Buddhista hatások
[szerkesztés]A hszienpej ( )ek kezdettől fogva kapcsolatban álltak a kínaiakkal, dinasztiáik megalapítása után pedig kínai hivatalnokok segítettek működtetni az államaikat. Hatásukra sokan buddhistává váltak, ami jól követhető a Buddha-ábrázolások megjelenésével művészetükben. A két kultúra szintézisének szép példái a Buddha-képes leveles fejdíszek. A buddhizmus általánossá válását bizonyítják az Északi Vej ( ) idején létrehozott Jünkang ( )-barlangok.[46]
Nyelv
[szerkesztés]A hszienpej ( )ek feltehetően mongol vagy paramongol nyelveket beszéltek. Elődeikről, a tunghu ( )król is úgy vélik hogy a mongol nyelvek elődeit beszélték; utódaik, a tabgacsok és kitajok pedig paramongol nyelvűek voltak. Feltételezik, hogy erős türk hatások is érték őket.[52] Mivel azonban heterogén, több nomád népet magába olvasztó szövetséget hoztak létre, a nép egy számottevő része más nyelveket is beszélhetett.[53] [54][55]
Antropológia
[szerkesztés]A hszienpej ( ) törzsszövetség indoeurópai eredetű sztyeppei klánokat is magába fogadott, így előfordultak közöttük nyugati antorpológiai jellegzetességek, mint a kék szem, a szőke haj vagy a fehér bőr. Visszatérő korabeli jelzőjük a "fehér". A Csin ( ) könyve krónika szerint Cao Vej ( ) államában a hszienpej ( )eket fehér törzsként ismerték. A Korai Jen ( ) uralkodócsaládját, a Muzsung ( ) klánt ellenségeik fehér rabszolgákként emlegették. A Muzsung ( )okat a kínaiak is bőrszínük alapján mondták fehérnek. Amikor 324-ben a Csin ( )-dinasztia császára, Ming (akinek anyja egy barbár ágyas volt) lázadókkal találkozott, azok sárga szakálla miatt hszienpej ( )nek hitték őt.[56] A Tang-dinasztia korában élő Csang Csi ( ) költő "sárga fejűeknek" nevezte a hszienpejeket. A Szung ( )-korabeli Szu Si ( ) költő egy régi festmény alapján vörös hajú és kék szemű hszienpej ( )ről írt verset.[57] Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a kínai források által említett "sárga haj" a valóságban barna is lehetett és néha nem csak hszienpej ( )ekre, hanem csie ( ) etnikumúakra is használták jelzőként. Többségük valószínűleg nem tért el külsőre az többi északkelet-ázsiai néptől.[53] A belső-ázsiai hszienpej ( ) sírokban talált koponyák nagyon hasonlítanak a mai kelet-ázsiaiakra és jellemzőik megfeleltethetőek a mongoloknak, hanoknak vagy mandzsuknak.[58]
Genetika
[szerkesztés]Egy 2006-os vizsgálatban 20 Topa ( ) sírokban talált csontváz genetikai elemzését közölték; eszerint mitokondriális DNS-ük megfelel az északkelet-ázsiaiakénak. DNS-ük leginkább a mai észak-kínai orocson etnikumra hasonlított.[59]
Egy 2007-es publikációban 17 Muzsung ( ) sírban talált egyén mitokondirális DNS-ének adatait adták meg; haplocsoportjaik a mai kelet-ázsiai és egyes szibériai populációkra hasonlítanak, de jelentősen eltérnek a Topa ( ) hszienpej ( ) és hun (hsziugnu ( )?) DNS-től.[60]
Egy 2018-as vizsgálatban megállapították hogy a hszienpej ( )ek és zsuanzsuan ( )ok között egyaránt előfordult a C2b1a1b Y-kromoszómás haplocsoport.[61]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kradin N. N. (2011). „Heterarchy and hierarchy among the ancient Mongolian nomads”. Social Evolution & History 10, 188. o.
- ↑ a b de Crespigny 2017, 502. o.
- ↑ Theobald, Ulrich: Xianbei 鮮卑. Chinaknowledge.de . (Hozzáférés: 2022. január 24.)
- ↑ The Sixteen States of the Five Barbarian Peoples 五胡十六國. Chinaknowledge.de
- ↑ Gernet, Jacques. A History of Chinese Civilization. Cambridge University Press, 186–87. o. (1996). ISBN 9780521497817
- ↑ Medieval Chinese Society and the Local "community". University of California Press, 120–21. o. (1985). ISBN 9780520053700
- ↑ Van Der Veer, Peter. Contexts of Cosmopolitanism, Conceiving Cosmopolitanism: Theory, Context and Practice. Oxford University Press, 200–01. o. (2002). ISBN 9780199252282
- ↑ Dardess, John W.. Governing China: 150–1850. Hackett, 9. o. (2010). ISBN 9781603844475
- ↑ Toh, Hoong Teik (2005. szeptember 11.). „The -yu Ending in Xiongnu, Xianbei, and Gaoju Onomastica. Appendix I: the ethnicon Xianbei”. Sino-Platonic Papers No. 146, 10–12. o.
- ↑ Golden, Peter B. “The Stateless Nomads of Central Eurasia” Archiválva 2022. február 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, in Empires and Exchanges in Eurasian Late Antiquity Edited by DiCosmo, Maas. p. 347-348. doi: https://doi.org/10.1017/9781316146040.024
- ↑ Hou Hanshu vol. 90.
- ↑ Weishu vol. 1
- ↑ Tseng, Chin Yin (2012), The Making of the Tuoba Northern Wei: Constructing Material Cultural Expressions in the Northern Wei Pingcheng Period (398–494 CE), University of Oxford, p. 1
- ↑ Guoyu, "Jinyu 8"
- ↑ Zhang, Zhengming. (2019) A History Of Chu (Volume 1) Honolulu: Enrich Professional Publishing. p. 42-46
- ↑ Xu Elina-Qian, Historical Development of the Pre-Dynastic Khitan, University of Helsinki, 2005. p. 164
- ↑ (1996. szeptember 11.) „A-Gan Revisited — The Tuoba's Cultural and Political Heritage”. Journal of Asian History 30 (1), 46–78. o.
- ↑ a b c d Xianbei 鮮卑. Chinaknowledge.de
- ↑ de Crespigny 2007, 1016. o.
- ↑ de Crespigny 2007, 899. o.
- ↑ de Crespigny 2007, 991. o.
- ↑ a b Grousset, Rene. The Empire of the Steppes. Rutgers University Press, 53–54. o. (1970). ISBN 978-0-8135-1304-1
- ↑ "Nomads in Central Asia." N. Ishjamts. In: History of civilizations of Central Asia, Volume II. The development of sedentary and nomadic civilizations: 700 B.C. to A.D. 250. Harmatta, János, ed., 1994. Paris: UNESCO Publishing, pp. 155–156.
- ↑ SGZ 30. 837–838, note. 1.
- ↑ Cosmo 2009, 107. o.
- ↑ Twitchett 2008, 445. o.
- ↑ Six Dynasties Civilization (angol nyelven). Yale University Press, 223. o. (2007. január 1.). ISBN 978-0-300-07404-8
- ↑ de Crespigny 2017, 401. o.
- ↑ de Crespigny 2007, 320. o.
- ↑ Grousset (1970), pp. 61, 585, n. 91.
- ↑ Ma, Changshou [馬長壽] (1962). Wuhuan yu Xianbei [Wuhuan and Xianbei] 烏桓與鮮卑. Shanghai [上海], Shanghai ren min chu ban she [Shanghai People's Press] 上海人民出版社.
- ↑ Liu, Xueyao [劉學銚] (1994). Xianbei shi lun [the Xianbei History] 鮮卑史論. Taipei [台北], Nan tian shu ju [Nantian Press] 南天書局.
- ↑ Wang, Zhongluo [王仲荦] (2007). Wei jin nan bei chao shi [History of Wei, Jin, Southern and Northern Dynasties] 魏晋南北朝史. Beijing [北京], Zhonghua shu ju [China Press] 中华书局.
- ↑ Tang, Qiaomei (May 2016), Divorce and the Divorced Woman in Early Medieval China (First through Sixth Century), Cambridge, Massachusetts: Harvard University, pp. 151, 152, 153, <https://nrs.harvard.edu/urn-3:HUL.InstRepos:33493331>
- ↑ Papers on Far Eastern History. Australian National University, Department of Far Eastern History., 86. o. (1983)
- ↑ Women in Early Medieval China. Rowman & Littlefield, 97. o. (2018. szeptember 11.). ISBN 978-1538117972
- ↑ Women in Imperial China. Rowman & Littlefield, 72. o. (2016. szeptember 11.). ISBN 978-1442271661
- ↑ 9. Crime and Punishment The Case of Liu Hui in the Wei Shu, Early Medieval China: A Sourcebook, illustrated, Columbia University Press, 156–165. o. (2014. szeptember 11.). ISBN 978-0231531009
- ↑ Papers on Far Eastern History, Volumes 27–30. Australian National University, Department of Far Eastern History., 86, 87, 88. o. (1983. szeptember 11.)
- ↑ Holcombe, Charles. A History of East Asia: From the Origins of Civilization to the Twenty-First Century. Cambridge University Press, 68. o. (2011). ISBN 978-0-521-73164-5
- ↑ Chen, Yinke [陳寅恪], 1943, Tang dai zheng zhi shi shu lun gao [Manuscript of Discussions on the Political History of the Tang dynasty] 唐代政治史述論稿. Chongqing [重慶], Shang wu [商務].
- ↑ Chen, Yinke [陳寅恪] and Tang, Zhenchang [唐振常], 1997, Tang dai zheng zhi shi shu lun gao [Manuscript of Discussions on the Political History of the Tang dynasty] 唐代政治史述論稿. Shanghai [上海], Shanghai gu ji chu ban she [Shanghai Ancient Literature Press] 上海古籍出版社.
- ↑ Lü, Jianfu [呂建福], 2002. Tu zu shi [The Tu History] 土族史. Beijing [北京], Zhongguo she hui ke xue chu ban she [Chinese Social Sciences Press] 中囯社会科学出版社.
- ↑ Liaoning Provincial Nationalities Research Institute 辽宁省民族硏究所 (1986). Xibo zu shi lun kao [Examination on the History of the Xibo Nationality] 锡伯族史论考. Shenyang, Liaoning Nationalities Press
- ↑ Ji Nan [嵇南] and Wu Keyao [吳克尧] (1990). Xibo zu [Xibo Nationality] 锡伯族. Beijing, Nationalities Press.
- ↑ a b c Watt, James C.Y. China: Dawn of a Golden Age, 200–750 AD. Comp. An Jiayao, Angela F. Howard, Boris I. Marshak, Su Bai, and Zhao Feng. New York: Metropolitan Museum of Art, 2004. Print.
- ↑ a b Laursen, Sarah (2011), Leaves That Sway: Gold Xianbei Cap Ornaments from Northeast China, UPenn Repository, <https://repository.upenn.edu/edissertations/304>
- ↑ a b Nomadic Art of the Eastern Eurasian Steppes: The Eugene V. Thaw and Other New York Collections. Yale University Press (2002). ISBN 0-300-09688-7
- ↑ Psarras, Sophia-Karin (2003). „Han and Xiongnu: A Reexamination of Cultural and Political Relations (I)”. Monumenta Serica 51, 55–236. o. DOI:10.1080/02549948.2003.11731391.
- ↑ Dien, Albert E. (1986). „The Stirrup and Its Effect on Chinese Military History”. Ars Orientalis 16, 33–56. o.
- ↑ Dien, Albert E.. Six Dynasties Civilization. New Haven, CT: Yale UP (2007). ISBN 978-0-300-07404-8
- ↑ Janhunen 2006, 405–6. o.
- ↑ a b Holcombe, Charles (2013). „The Xianbei in Chinese History”. Early Medieval China 2013 (19), 1–38 [pp. 4–5]. o. DOI:10.1179/1529910413Z.0000000006.
- ↑ Shimunek, Andrew. "Early Serbi-Mongolic-Tungusic lexical contact: Jurchen numerals from the 室韦 Shirwi (Shih-wei) in North China". Philology of the Grasslands: Essays in Mongolic, Turkic, and Tungusic Studies, Edited by Ákos Bertalan Apatóczky et al. (Leiden: Brill). Retrieved 22 September 2019.
- ↑ Xu Elina-Qian (2005). Historical Development of the Pre-Dynastic Khitan. University of Helsinki. p. 173-179
- ↑ Linguistic Mysteries of Ethnonyms in Inner Asia. Lexington Books (2018. szeptember 11.). ISBN 978-1498535281
- ↑ Linguistic Mysteries of Ethnonyms in Inner Asia. Lexington Books, 104–105. o. (2018. szeptember 11.). ISBN 978-1498535281
- ↑ Tumen, D.: Anthropology of Archaeological Populations from Northeast Asia pp. 23–50, 2011. [2013. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Yu et al. 2006, 6242, 6244–6245. o.
- ↑ Wang al. 2007, 404. o.
- ↑ Li et al. 2018, 1. o.
Irodalom
[szerkesztés]- Cosmo, Nicola di (2009), Military Culture in Imperial China, Harvard University Press
- de Crespigny, Rafe (2007), A Biographical Dictionary of Later Han to the Three Kingdoms, Brill
- de Crespigny, Rafe (2010), Imperial Warlord, Brill
- de Crespigny, Rafe (2017), Fire Over Luoyang: A History of the Later Han Dynasty, 23–220 AD, Brill
- Holcombe, Charles (2014), The Xianbei in Chinese History
- (2018. augusztus 1.) „The genome of an ancient Rouran individual reveals an important paternal lineage in the Donghu population”. American Journal of Physical Anthropology 166 (4), 895–905. o, Kiadó: American Association of Physical Anthropologists. DOI:10.1002/ajpa.23491. PMID 29681138.
- Twitchett, Denis (2008), The Cambridge History of China: Volume 1, Cambridge University Press
- Janhunen. The Mongolic Languages. Routledge, 393. o. (2006. január 27.). ISBN 978-1-135-79690-7
- (2007. november 1.) „Molecular genetic analysis of remains from Lamadong cemetery, Liaoning, China”. American Journal of Physical Anthropology 134 (3), 404–411. o, Kiadó: American Association of Physical Anthropologists. DOI:10.1002/ajpa.20685. PMID 17632796.
- (2006. október 20.) „Genetic analysis on Tuoba Xianbei remains excavated from Qilang Mountain Cemetery in Qahar Right Wing Middle Banner of Inner Mongolia”. The FEBS Journal 580 (26), 6242–6246. o, Kiadó: Wiley. DOI:10.1016/j.febslet.2006.10.030. PMID 17070809.
- (2014. április 6.) „Genetic analyses of Xianbei populations about 1,500–1,800 years old”. Russian Journal of Genetics 50 (3), 308–314. o, Kiadó: Springer. DOI:10.1134/S1022795414030119. ISSN 1022-7954. PMID 17070809.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Xianbei című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.