Ugrás a tartalomhoz

Hrenkó Pál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hrenkó Pál
Született1929. június 2.[1]
Nyíregyháza[1]
Elhunyt2001. október 29. (72 évesen)[2][3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • térképész
  • tudománytörténész
  • topográfus
  • középiskolai tanár
SírhelyeFarkasréti temető[3]

Hrenkó Pál (Nyíregyháza, 1929. június 2.2001. október 29.) magyar térképész, térképtörténész.

Életútja

[szerkesztés]

Hrenkó András kertész, vincellér, erdőőr és Széll Ilona gyermekeként született. 1948-ban érettségizett a Községi Gr. Széchenyi István Kereskedelmi Középiskolában. 1951–52-ben sorkatonai szolgálata alatt térképésztiszti iskolát végzett, ahol katonai topográfiát tanult. 1962 és 1967 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán földrajz szakos tanári és kartográfusi diplomát szerzett.

1950-től hivatásos katona volt. 1951-ben a Honvéd Térképészeti Intézetének a munkatársa, 1952 és 1956 között térképésztisztje, geodétája és topográfusa, 1956 és 1959 között ellenőrző tiszt, 1959 és 1981 között a Technikai Ellenőrző Osztály főtisztje volt, osztályvezető-helyettes, alezredesi rangban. 1981-ben vonult nyugdíjba. Kutatási területe a térképellenőrzés, helytörténet, térképtörténet (vízrajz, kataszteri felmérés, kartográfiai ábrázolás, hadtörténet) volt.

1948-tól a Magyar Földrajzi Társaság tagja, 1970-től a Magyar Tájékozódási Futó-szövetség (MTFSZ) elnökségi tagja, 1972 és 1989 között a MÉM Földrajznév-bizottság helynévtári munkabizottságának a tagja volt.

A magyarországi tájfutás számára 1970-től szolgáltatott térképeket 1:10 000 méretarányban, a domborzatot meglehetős pontossággal ábrázoló térképsorozat formájában.[4] Skerletz Ivánnal közösen dolgozták ki a Honvédelmi Minisztérium és az MTFSZ együttműködési megállapodását, amely mintegy két évtizeden át biztosította a tájfutás létalapját, a korszerű térképeket. Nevéhez fűződik ennek a megállapodásnak a tájfutás számára nagyon előnyös kihasználása, kidolgozta a tájfutás térképkiadásának rendszerét, majd a térképek évi négy alkalommal történő nyomtatását rendkívül gyorsan, önköltségi áron, a kornak megfelelő legjobb minőségben.[4]

Szakirodalmi munkássága is jelentős, folyamatosan, 1959-től publikált a Geodézia és Kartográfia, illetve a Hidrológiai Tájékoztató című lapokban, szakmai és ismeretterjesztő térképtörténeti előadásokat tartott az ország számos pontján.

Művei

[szerkesztés]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Térképészet Kiváló Dolgozója (1976)
  • Szocialista Kultúráért (1978)
  • Lázár deák-emlékérem (1990)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]