Hrastovac (Gerzence)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hrastovac
Hrastovac bejárata
Hrastovac bejárata
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Belovár-Bilogora
Község Gerzence
Jogállás falu
Irányítószám 43280
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség 479 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 115 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hrastovac (Horvátország)
Hrastovac
Hrastovac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 33′ 00″, k. h. 16° 59′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 33′ 00″, k. h. 16° 59′ 20″

Hrastovac (németül: Eichendorf) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 40, közúton 50 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re délkeletre, a gerzencei tórendszer keleti oldalán, a 26-os számú főút mentén, Gerzence és Uljanik között fekszik.

Története[szerkesztés]

A település a 19. század elején erdőirtással keletkezett. Helyén korábban évszázadokig tölgyerdő volt. Nevét is erről (hrast = tölgy) kapta. A második katonai felmérés térképén bukkan fel először „Rastovac” néven. A térképen jól láthatók a szabályosan kiosztott telkek és a katonás renben sorakozó házak. A település a Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Hrasztovecz” néven szerepel. [2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Hrasztovecz” néven 17 házzal, 92 katolikus vallású lakossal találjuk. [3]

1865-ben a terület birtokosa Tikery báró Baranya, Somogy és Tolna megyékből dunai svábokat telepített ide. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország, azon belül Pozsega vármegye Daruvári járásának része lett. A településnek 1857-ben 241, 1910-ben 739 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 97%-a német, 2%-a magyar, 1%-a cseh anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Evangélikus templomát 1929-ben építették. A falu 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A sváb lakosságot a II. világháború idején a partizánok elűzték, utódaik a világ minden táján szóródtak szét. Helyükre horvátok települtek. Az evangélikus templomot a háború után birkaistállóként használták, később az épületet motellé építették át. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 86%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 479 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
241 583 588 712 708 739 841 776 1.170 1.017 895 687 570 521 539 479

Nevezetességei[szerkesztés]

A település egyetlen szakrális épülete a temetőkápolna.

Gazdaság[szerkesztés]

A településen két kisebb üzlet, tejüzem és a „Nada” textilüzem működik.

Oktatás[szerkesztés]

Négyoszályos iskola működik a faluban.

Sport[szerkesztés]

A településnek labdarúgópályája, röplabdapályája, kispályás labdarúgópályaja van.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]