Ugrás a tartalomhoz

Hosszúlábú denevér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hosszúlábú denevér
Röptében
Röptében
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)
Alcsalád: Myotinae
Nem: Myotis
Alnem: Leuconoe
Faj: M. capaccinii
Tudományos név
Myotis capaccinii
Bonaparte, 1837
Szinonimák
  • Myotis blasii Kolenati, 1860
  • Myotis bureschi Heinrich, 1936
  • Myotis dasypus de Selys Longchamps, 1841
  • Myotis majori Ninni, 1878
  • Myotis megapodius Temminck, 1840
  • Myotis pellucens Crespon, 1844
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hosszúlábú denevér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúlábú denevér témájú médiaállományokat és Hosszúlábú denevér témájú kategóriát.

A hosszúlábú denevér vagy hosszúlábú egérfülű-denevér (Myotis capaccinii) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Melegkedvelő faj, a Földközi-tenger térségében helyettesíti a vízi denevért. Spanyolországban, Olaszországban és a Balkánon, Dél-Franciaországban, Svájc déli területein, Észak-Afrikában, Turkesztánban, Iránban, és az Amu-Darja alsó folyásánál található meg. Magyarországhoz legközelebb az al-dunai barlangokban és Horvátország déli részein fordul elő.[1]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 4,5 - 5,3 centiméter, farokhossza 3,5 - 3,8 centiméter, magassága 1 - 1,2 centiméter, alkarhossza 3,9 - 4,4 centiméter és testtömege 8 - 12 gramm. Nagyon hasonlít a vízi denevérre, de valamivel nagyobb, lába hosszabb, rajta a szőrzet erősebb, különösen a hátsó lábak között feszülő farokvitorlán, amelyen az utolsó farokcsigolya túlnyúlik. Lágy szerkezetű szőrzete egérszürke színű, ez tipikusan, csak erre a fajra jellemző.[1]

Életmódja

[szerkesztés]

Éjszakai életmódot él, tápláléka rovarokból áll. Téli álmát barlangokban alussza.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 89. oldal. ISBN 963-9079-58-8

Források

[szerkesztés]