Hosszúfarkú sáfránymadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Hosszúfarkú sáfránymadár
Long-tailed Minivet - Bhutan S4E9727 (17026706092).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Tüskésfarúfélék (Campephagidae)
Nem: Pericrocotus
Faj: P. ethologus
Tudományos név
Pericrocotus ethologus
(Bangs & Phillips, 1914)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú sáfránymadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú sáfránymadár témájú kategóriát.

A hosszúfarkú sáfránymadár (Pericrocotus ethologus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tüskésfarúfélék (Campephagidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Outram Bangs és John Charles Phillips amerikai ornitológusok írták le 1914-ben, a Pericrocotus brevirostris alfajaként Pericrocotus brevirostris ethologus néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Pericrocotus ethologus annamensis Robinson & Kloss, 1923
  • Pericrocotus ethologus ethologus Bangs & J. C. Phillips, 1914
  • Pericrocotus ethologus favillaceus Bangs & J. C. Phillips, 1914
  • Pericrocotus ethologus laetus Mayr, 1940
  • Pericrocotus ethologus mariae Ripley, 1952
  • Pericrocotus ethologus ripponi E. C. S. Baker, 1924
  • Pericrocotus ethologus yvettae Bangs, 1921[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Dél- és Délkelet-Ázsiában, Afganisztán, Banglades, Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Thaiföld és Vietnám területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint szántóföldek és másodlagos erdők. Vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 21 centiméter.[5]

A hím
és a tojó

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 10.)

További információk[szerkesztés]