Hosszú hadjárat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hosszúhadjárat
Dátum 1443. július 22.1444. január 25.
Helyszín Szerbia, Bulgária területén
Harcoló felek
Coa Hungary Country History Vladislaus I (1440–1444).svg Magyar Királyság; Coat of arms of Poland-official.png Lengyel Királyság;Havasalföld címere.PNG Havasalföld  Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Coa Hungary Family Hunyadi János (extended) big.svg Hunyadi János magyar kormányzó
Coa Hungary Country History Vladislaus I (1440–1444).svg I. (Jagelló) Ulászló
Flag of the Kayihan Khanate (c. 1326).svg II. Murád török szultán
Haderő
kb. 35 000 fő  nincs adat

A hosszú hadjárat más néven balkáni hadjárat egy Hunyadi János és I. Ulászló által vezetett török elleni hadjárat volt a Balkánon 1443. július 22. és 1444. január 25. között.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hunyadi János, aki Luxemburgi Zsigmond szolgálatában állt, úri udvarokban nevelkedhetett. Zsigmond 1433-ban figyelt fel rá, lovagjai közé emelte. Hunyadi, királya mellett harcolt az itáliai és csehországi hadjáratok során, így tapasztalt, jól képzett katonává vált. A Zsigmond halálát követő hatalmi harcok során emelkedett a bárók soraiba, I. Ulászló támogatásában viselt tevékeny szerepéért az uralkodótól jutalmul kapta az erdélyi vajdaságot, a temesiispánságot és a nándorfehérvári kapitányságot is. Az 1440-es évekre az ország egyik leghatalmasabb bárójává vált, az ország haderejének jelentős részét irányítása alatt tartva. Hunyadi seregei eredményesen vették fel a harcot a a betörő török hadakkal szemben, 1442 során megsemmisítette Mezid bég visszavonuló seregét, a Törcsvári-szoros előterében pedig vereséget mért a ruméliai beglerbég főerejére. Hunyadi János a törökkel folytatott harcok során méltán vált népszerűvé mind a bárók, mind pedig a kis-, és középnemesség soraiban. Végül Hunyadi győzelmei sarkallták I. Ulászlót a "hosszú hadjárat"-nak is nevezett támadó hadmozdulat elindítására, melyben a báró hadaival az egyesített magyar, lengyel és délszláv sereg főerejét képezte.

A hadjárat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Budáról induló keresztény sereg, magyar és lengyel bandériumokból (ezekben nehéz- és könnyűlovasok szolgáltak), cseh és német gyalogos és lovas zsoldosokból, néhány ezer önkéntesből, 3000 szekérből, 10 000 később csatlakozó havasalföldi könnyűlovasból és gyalogosból, összesen mintegy 35 000 emberből állt.

Az első összecsapás Krusevác vára mellett történt, ahol Hunyadi nagyobb török sereget vert szét, és elfoglalta a várat. 1443. november 2-án Hunyadi legyőzte Kászim ruméliai beglerbég kétszeres túlerőben lévő seregét. A csatában legalább 2000 török esett el. December elején Szófiából is kiszorították a törököket. A lakosság a keresztény sereget fölszabadítóként fogadta. Közben II. Murád szultán (1421-51) az ázsiai török sereggel átkelt a Boszporuszon, Hunyadi ennek ellenére folytatta a hadjáratot. A Halil nagyvezír december 12-én a Szlatica (Zlatica)-hágó mellett ütközött meg Hunyadival, és súlyos vereséget szenvedett.

A keresztény sereg a Balkán-hegységben már nehezen nyomult előre, és belátva, hogy nagyobb sikert már nem érhet el - megkezdte a visszavonulást. A szultán a megfogyatkozott keresztény csapatok után küldte seregét. Kászim beglerbég csapatai december 24-én érték utol a keresztény utóvédet, amely Hunyadi vezetésével szétverte a török sereget, majd csatlakozott a főerőkhöz. 1444. január 2-án: a Kunovica-hágónál a törökök megkísérelték az egész keresztény sereg megsemmisítését, de Hunyadi szétverte Turahán bég seregét. A keresztény sereg január 25-én érkezett vissza Nándorfehérvárra. A hadjárat Szerbia és Bulgária nagy részének fölszabadítása ellenére részleges sikert hozott, Drinápolyt bevenni, s a törököt Európából nem sikerült kiszorítani.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a török sereg Kis-Ázsiában is le volt kötve, és tartani lehetett a keresztény hatalmak török ellenes összefogásától, a szultán békét kért a magyar királytól. Az 1444 nyarán megkötött béke (a szultán Drinápolyban, Ulászló Nagyváradon írta alá) komoly eredményt hozott: a török kiürítette Szerbiát.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]