Hosszú-mezői 2. sz. üreg
| Hosszú-mezői 2. sz. üreg | |
 | |
| A Hosszú-mezői 2. sz. üreg bejárata | |
| Hossz | 0,8 m |
| Mélység | ? m |
| Magasság | ? m |
| Függőleges kiterjedés | ? m |
| Tengerszint feletti magasság | 170 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Tihany |
| Földrajzi táj | Balaton-felvidék |
| Típus | elsődlegesen hidrotermális |
| Barlangkataszteri szám | 4463-516 |
A Hosszú-mezői 2. sz. üreg a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található egyik üreg. Nem barlang.
Leírás[szerkesztés]
A szarkádi Hosszú-mező ÉNy-i részének egyik gejzírkúpjában van. Megtekintéséhez a Belső-tót a Szarkáddal összekötő szekérúton haladva, a hosszú-mezői D-i út elágazásáig kell menni. A Hosszú-mezőre két, egymástól 50–60 m-re lévő, nagyjából párhuzamos út vezet. Innen kb. 50 m-t kell megtenni DK felé és balról található a két barlangromot tartalmazó forráskúp. A Hosszú-mezői 2. sz. üreg a kúp DK-i oldalában helyezkedik el. A Hosszú-mezői 1. sz. üreg a kúp ÉK-i tövében van.
A barlangméretet meg nem haladó üreg 80×80 cm-es bejárata DK felé néz. Az ezt követő fülke szintén 80 cm hosszú, mennyezetén látható egy oldásos üstforma, alját kifelé lejtő törmelék képezi. A fülke jobb belső végétől 2,5 m-ig bemért (de tovább is folytatódó) keskeny, magas csatorna vezet vízszintesen befelé. Az üreget magába foglaló gejzirit az alsó részeken kevésbé kovás forrásmészkő, felfelé egyre inkább kovásabb. Úgy tűnik, parazita forrás alakította ki. Nem valószínű, hogy eredményesen feltárható lenne.
Előfordul az üreg az irodalmában Hosszú-mező 2. ürege (Eszterhás 1983), Hosszú-mezői 2.sz. üreg (Eszterhás 1989) és Hosszú-mezői 2. üreg (Eszterhás 1987) neveken is. 2001-ben volt először Hosszú-mezői 2. sz. üregnek nevezve az üreg az irodalmában.
Kutatástörténet[szerkesztés]
1983-ban történt az üreg első, írott említése. Ekkor Eszterhás István említette meg, bár valószínűleg régebben ismert üreg. 1983-ban Eszterhás István és Jákói István mérték fel az üreget, majd Eszterhás István a felmérés alapján elkészítette az üreg alaprajz térképét. Kordos László 1984-ben megjelent könyvének országos barlanglistájában nem szerepel az üreg neve. 1987-ben Eszterhás István írta le részletesen az üreget.
Az Eszterhás István által 1989-ben írt, Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratban az olvasható, hogy a Bakony hegységben, a 4463-as barlangkataszteri területen, Tihanyban létezett Hosszú-mezői 2.sz. üreg gejziritben alakult ki. Az ismeretlen méretű barlang le van fejtve. A listában meg van említve az a Magyarországon, nem karsztkőzetben kialakult, létrehozott 220 objektum (203 barlang és 17 mesterséges üreg), amelyek 1989. év végéig váltak ismertté. Magyarországon 40 barlang keletkezett gejziritben. Az összeállítás szerint Kordos László 1984-ben kiadott barlanglistájában fel van sorolva 119 olyan barlang is, amelyek nem karsztkőzetben jöttek létre.
Az Eszterhás István által 1993-ban írt, Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című kéziratban meg van említve, hogy a Bakony hegységben, a 4463-as barlangkataszteri területen, Tihanyban helyezkedett el a Hosszú-mezői 2. sz. üreg. A gejziritben keletkezett barlang le van fejtve. Az összeállításban fel van sorolva az a Magyarországon, nem karsztkőzetben kialakult, létrehozott 520 objektum (478 barlang és 42 mesterséges üreg), amelyek 1993 végéig ismertté váltak. Magyarországon 40 barlang, illetve mesterségesen létrehozott, barlangnak nevezett üreg alakult ki, lett kialakítva gejziritben. A Bakony hegységben 123 barlang jött létre nem karsztkőzetben. A 2001. november 12-én készült, Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a Hosszú-mezői 2. sz. üreg. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 7 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak az üreggel.
Irodalom[szerkesztés]
- Eszterhás István: Jelentés a Tihanyi-félsziget szpeleográfiai terepbejárásáról. In: Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1983. Kézirat. 38., 40. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Jelentés a Tihanyi-félsziget szpeleográfiai terepbejárásáról. In: Zentai Ferenc szerk.: Alba Regia Barlangkutató Csoport. MKBT Beszámoló, 1983. 62. old.
- Eszterhás István: Lista a Bakony barlangjairól. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 1984. (3. köt.) 13–30. old. (Nincs benne említve az üreg.)
- Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. A Bakony Természettudományi Kutatásának Eredményei, 18. (1987.) 19., 40., 54., 61., 64., 69. old.
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája. In: Sivó Zsuzsanna – Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1989. Kézirat. 147., 148., 153. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1993. Kézirat. 42., 43., 49. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. (Nem említi a rombarlangot.)
- Szenti Tamás – Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke. Kézirat, 2001. november 12. 87. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
További irodalom[szerkesztés]
- Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat. Isztimér, 1984. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat.)
- Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
