Hospice
A hospice a súlyos betegségük végstádiumában levő, elsősorban daganatos betegek humánus, összetett ellátását jelenti multidiszciplináris csoport segítségével. Az ellátás célja a betegek életminőségének javítása: testi és lelki szenvedéseik enyhítése, fizikai és szellemi aktivitásuk támogatása, valamint a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek viselésében. Az ellátásban orvosok, ápolók, gyógytornászok, pszichológusok/mentálhigiénés szakemberek, szociális munkások, lelkészek, dietetikusok és képzett önkéntes segítők vesznek részt. A munkacsoport tagjai így komplex (testi, lelki, szociális, és spirituális) támaszt tudnak nyújtani. A hospice ellátás történhet fekvőbeteg intézményekben (szervezetileg önálló hospice otthonban vagy egy kórház részét képező palliatív osztályon, esetleg kiképzett mobil csoport segítségével, általános osztályokon), ambuláns formában (ún. nappali kórházban), vagy a beteg otthonában (házi szakellátás formájában). A hospice keretén belül a palliatív ellátás (terminális palliatív medicina) a terminális állapotú betegek fájdalmának és egyéb tüneteinek enyhítésére irányuló támogató kezelések összessége, amely magában foglalja a hospice szellemiségét és a magas színvonalú orvosi szakértelmet az egészségügyi rendszeren belül.
2002-ben a WHO így definiálta a palliatív ellátást: „A palliatív ellátás olyan megközelítés, amely az életet megrövidítő betegség kísérő problémáitól szenvedő páciens és családja életminőségét javítja azáltal, hogy megelőzi és csillapítja a szenvedést a fájdalom, a fizikai, pszichoszociális és spirituális problémák meghatározásával, kifogástalan értékelésével és kezelésével. A palliatív gondozás:
- csillapítja a fájdalmat és az egyéb kínzó tüneteket;
- az életet és a halált normális folyamatnak tartja;
- nem tesz semmit a halál megrövidítése és meghosszabbítása érdekében;
- integrálja a betegellátásba a pszichológiai és spirituális tényezőket;
- támogató rendszert kínál, hogy a beteg a lehető legaktívabban élhessen a haláláig;
- támogató rendszert kínál a család számára a betegség ideje alatt és a gyász időszakában;
- team-munkát alkalmaz, amely a beteg és családja szükségleteire irányul, beleértve a gyász-tanácsadást, ha az javasolt;
- kiemeli az életminőséget, és ugyanakkor pozitívan viszonyul a betegség folyamatához;
- alkalmazható a betegség korai stádiumában, az életet meghosszabbító terápiákkal – mint a kemoterápia és radioterápia – együtt, és magában foglalja azokat a szükséges vizsgálatokat is, amelyek szükségesek a kínzó klinikai komplikációk jobb megértéséhez és kezeléséhez."
A hospice és palliatív ellátás a terminális időszakra vonatkozik, mely néhány hónaptól akár csak napokra terjed és az agonális időszakkal fejeződik be. A betegek akkor kerülhetnek hospice gondozásba, amikor már kuratív kezelésben nem részesülhetnek.
A világ 100 országában több mint 8000 hospice működik. Magyarországon a Nemzeti Egészségbiztosítási Adatkezelő és a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület adatai alapján 2018-ban 91 betegellátó intézmény és otthoni szolgálat végzett hospice tevékenységet az alábbi szervezeti megoszlásban: – 20 fekvőbeteg-ellátó intézmény (osztály) (319 ágy) – 64 otthoni ellátást végző csoport (85 telephely) – 3 hospice mobil team (kórházi támogató csoport) – 4 palliatív járóbeteg ellátás
A hospice ellátók összesített listáját lásd: https://hospice.hu/hospice-ok. A területileg illetékes intézményt vagy otthoni szolgálatot a https://hospice.hu/ellatas-kereso segítségével lehet megtalálni.
Történeti áttekintés
[szerkesztés]A modern hospice-mozgalom kialakulása a 20. század közepére tehető, bár a súlyos betegek életvégi gondozása már jóval korábban is ismert volt. A korai ispotályok és zarándokházok elsősorban az utazók, idősek és haldoklók ellátását szolgálták, de a hospice mai formája ennél szervezettebb, egészségügyi és pszichoszociális szemléletre épülő ellátási modell.[1]
A korszerű hospice gondozás megszületése Dame Cicely Saunders brit orvos, ápoló és szociális munkás nevéhez köthető. Saunders az 1950-es évektől foglalkozott a daganatos betegek fájdalmának és szenvedésének összetett természetével, és megalkotta a „total pain” (teljes fájdalom) fogalmát.[2] Ennek a szemléletnek a megvalósításaként 1967-ben Londonban megnyílt a St. Christopher’s Hospice, a világ első olyan intézménye, ahol multidiszciplináris csapat dolgozott az életvégi ellátás magas színvonalán, és a beteg méltóságának megőrzése központi szerepet kapott.[3] Az intézet egyben fontos képzési központtá vált, és jelentős hatást gyakorolt a palliatív medicina későbbi fejlődésére.
A hospice-mozgalom az 1970-es évektől kezdve gyorsan terjedt Európában, Észak-Amerikában és a Nemzetközösség országaiban. Az Egyesült Államokban 1974-ben indult el az első önkéntes hospice program, majd az 1980-as évekre kialakult az otthoni, ambuláns és fekvőbeteg formák ma is ismert rendszere.[4] Eközben a palliatív ellátás önálló szakterületként jelent meg az orvosi és ápolási képzésben is.
A WHO 1990-től több állásfoglalást adott ki a palliatív ellátás fejlesztéséről, hangsúlyozva, hogy az életvégi gondozás az egészségügyi rendszerek szerves része kell legyen.[5] A nemzetközi szakmai szervezetek – köztük az European Association for Palliative Care (EAPC) – iránymutatásai hozzájárultak a betegellátás etikai, szervezési és klinikai alapelveinek egységesítéséhez.[6]
A közép- és kelet-európai országokban a hospice ellátás a rendszerváltást követően vált szervezettebbé. Az 1990-es években több civil és egyházi kezdeményezés indított otthoni ápolási és fájdalomcsillapítási programokat, amelyek később intézményes formát öltöttek. A 2000-es évekre a legtöbb szolgáltatás már rendelkezett saját szakmai protokollokkal és országos együttműködési hálózatokkal.[7]
A 21. század elejére a hospice ellátás a fejlett egészségügyi rendszerek fontos, egyre inkább specializált részévé vált. Ma a világ számos országában működnek fekvőbeteg hospice központok, mobil palliatív csoportok és otthoni szolgálatok, amelyek a betegek és családtagjaik életvégi támogatását testi, lelki, szociális és spirituális szükségleteik figyelembevételével biztosítják.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Clark, D.: History of the Hospice Movement. In: Oxford Textbook of Palliative Medicine, Oxford University Press, 2015.
- ↑ Saunders, C.: The Evolution of Palliative Care. Journal of the Royal Society of Medicine, 2001.
- ↑ St. Christopher’s Hospice – Official History. https://www.stchristophers.org.uk/about/history
- ↑ National Hospice and Palliative Care Organization: History of Hospice Care. https://www.nhpco.org
- ↑ World Health Organization: Cancer Pain Relief and Palliative Care. WHO Technical Report Series 804, 1990.
- ↑ EAPC – European Association for Palliative Care: Policy and Guidelines. https://www.eapcnet.eu
- ↑ Clark, D.; Wright, M.: The Development of Palliative Care in Eastern Europe and Asia. Palliative Medicine, 2007.
- ↑ Worldwide Hospice Palliative Care Alliance: Global Atlas of Palliative Care, 2020.