Horváth János (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Horváth János
Horváth János az Európa Pont rendezvényén (2012)
Horváth János az Európa Pont rendezvényén (2012)
A Magyar Köztársaság/Magyarország országgyűlési képviselője
Hivatali idő
1998. június 18. 2014. május 5.
A Magyar Köztársaság nemzetgyűlési képviselője
Hivatali idő
1945. november 29. 1947. augusztus 29.

Született 1921. november 7.
Cece
Elhunyt2019. november 25. (98 évesen)
Budapest
Párt FKGP
(1942–1947, 1956)
Fidesz
(1998–2019)
Választókerület nagy-budapesti lista
(1945–1947)
országos lista
(1998–2010), Fejér megyei lista
(2010–2014)

Foglalkozás közgazdász, politikus
Iskolái

Díjak Magyar Érdemrend nagykeresztje (2011)

Horváth János (Cece, 1921. november 7.Budapest, 2019. november 25.[1]) magyar közgazdász, politikus. 1945 és 1947 között nemzetgyűlési, majd 1998 és 2014 között országgyűlési képviselő. 1947-ben koholt vádak alapján elítélték, 1951-ben szabadult. Az 1956-os forradalom leverése után Amerikába távozott, az Indianapolis, Indianában lévő Butler Egyetem professzora volt. 1997-ben tért haza. 2003 és 2014 között a legidősebb képviselő és ebből adódóan az Országgyűlés korelnöke is volt.

Pályafutása[szerkesztés]

Édesapja halála után Budapestre került, ahol a Pannónia utcai polgári iskolába járt.[2] 1933-ban cserkész lett.[3] Középiskolába a Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Fiúiskolába került, ahol Szerb Antal is tanította.[2] Itt bekapcsolódott a református ifjúsági mozgalmakba, és az egyik Soli Deo Gloria kollégium elnökévé választották.[3] Társaival képezték magukat, járták a vidéket, hatással voltak rájuk a népi írók és különösen Szabó Dezső.[2]

1956 előtt[szerkesztés]

1940-ben érettségizett a Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskolában, Budapesten. Ekkor felvételt nyert a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Karára, ahol 1946-ban diplomázott. Tanulmányait munka mellett végezte el, a Nostra Általános Közraktár Vállalatnál volt könyvelő, majd főkönyvelő. 1945 és 1947 között a könyvelési részleg vezetője volt.

1944-ben részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomban, emiatt a Gestapo letartóztatta. Halálraítélték, de a börtönből sikerült megszöknie. 1945-ben a budapesti törvényhatósági bizottság tagjává választották. Ugyanebben az évben az FKGP színeiben (amelynek 1942 óta tagja volt), megválasztották nemzetgyűlési képviselőnek. Parlamenti működése alatt a miniszterelnök munkatársa, a Magyar Parasztszövetség gazdaságpolitikai igazgatója és az agrárszövetkezeti központ igazgatója is volt. Ugyanebben az időszakban a párt XIII. kerületi elnöke is. 1947. január 16-án a Magyar Közösség-ügyben koholt vádak alapján letartóztatták, majd ugyanebben az évben négyévi kényszermunkára ítélték. Parlamenti és törvényhatósági mandátumaitól megfosztották. 1951-ben szabadult. 1954-ig a Siemens Röntgengyárban, majd 1956-ig a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban munkás, illetve műszerész volt.

1956 után[szerkesztés]

Az 1956-os forradalom kitörésekor az Országos Gazdasági Újjáépítési Tanács ügyvezető elnöke lett. Emellett újra az FKGP XIII. kerületi szervezetének elnökévé választották. A forradalom leverése után emigrálni kényszerült. Előbb Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács egyik szervezője, majd New Yorkban a Kossuth Alapítvány egyik létrehozója lett.

1958 és 1966 között hallgatott közgazdaságtant a Columbia Egyetemen, ahol meg is szerezte közgazdaság-tudományi doktorátusát. Amerikai tanulmányainak befejezése után az egyetem oktatója, majd 1968-tól a Butler Egyetem közgazdászprofesszora lett.[4] Kutatási területe az infláció, a munkanélküliség, az agrárszféra és a növekedés témakörét ölelték fel.

A rendszerváltás után többször hazalátogatott, 1997-ben költözött végleg Magyarországra. A Corvinus Egyetem vendégprofesszora volt. 1992-ben a Republikánus Párt jelöltje volt Indiana 10. számú választókerületében. 1998-ban, Orbán Viktor kérésére elvállalta a Fidesz gazdaságpolitikai bizottságának vezetését. A pártba is belépett. Az 1998-as országgyűlési választásokon a Fidesz országos listájáról bejutva 51 év után újra parlamenti mandátumot szerzett, ahogy 2002-ben és 2006-ban is. Varga László 2003-ban bekövetkezett halála után az Országgyűlés legidősebb tagja, s mint ilyen, korelnöke lett. 2010-ben a párt Fejér megyei területi listájáról jutott a parlamentbe, ahol 2006-tól volt a külügyi és határon túli magyarok bizottságának tagja. A 2014-es országgyűlési választáson már nem indult.

2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Két és fél héttel a 98. születésnapja után hunyt el Budapesten, 2019. november 25-én, hétfő hajnalban.

Cecén helyezték örök nyugalomra református rítus szerint, 2019. december 19-én. A temetésen megjelent többek között Áder János köztársasági elnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Kocsis Máté.[5]

Családja[szerkesztés]

Nős, második házasságában élt. Felesége nyugdíjas számítástechnikus. Első házasságából egy lánygyermeke született. Három unokája van.

Díjai[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • Theory of Institutional Inflation
  • Chinese technology transfer to the Third World. A grants economy analysis; Praeger, New York–Washington–London, 1976 (Praeger special studies in international economics and development)
  • Industrial Concentration
  • A demokrácia fellegvárának építői. Csicsery-Rónay István, Horváth János, Török Bálint írásaiból; Századvég, Bp., 2002
  • Tiltott történelmünk, 1945-1947; szerk. Horváth János; Századvég, Bp., 2006
  • The legacy of the 1956 Hungarian revolution. With significant documents. Five participants forty years later; többekkel; szerk. Nagy Károly, Peter Pastor, ill. Szalay Lajos; Magyar Öregdiák Szövetség Bessenyei György Kör, New Brunswick, 2010
  • Nagy idők tanúja. Emlékkönyv Horváth János kilencvenedik születésnapjára; szerk., dokumentumvál., bibliográfia Farkas Judit Antónia; Polgári Magyarországért Alapítvány–Fidesz Magyar Polgári Szövetség Országgyűlési Képviselőcsoport, Bp., 2011
  • Élő történelem. Horváth Jánossal, a parlamenti képviselők doyenével beszélget Spangel Péter; Kairosz, Bp., 2012 (Magyarnak lenni)
  • Az élet sava-borsa. Horváth János életregénye; riporter Zsiros Mária, Menyhárt Ferenc; L'Harmattan, Bp., 2018
  • Két pogány közt, törhetetlenül. Horváth János és az ország háza; riporter Csúri Ákos; Cvikker Média, Bp., 2018

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. www.napi.hu: Meghalt Horváth János volt fideszes képviselő. Napi.hu. (Hozzáférés: 2019. november 25.)
  2. a b c Szilvay Gergely, Rajcsányi Gellért: Horváth János a múltról és a jövőről: Csak tudásra és jóakaratra van szükség (magyar nyelven). Mandiner, 2014. január 28. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  3. a b Elhunyt Fejér megye díszpolgára, Horváth János (magyar nyelven). FEOL, 2019. november 26. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  4. Embassy of Hungary Washington, D.C. – UPCOMING EVENT: Hungary's Journey to Democracy - November 7 at 6:00 PM (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs and Trade, Government of Hungary, 2013. november 4. [2017. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 26.)
  5. Áder: Horváth János formálni akart, a világot és benne önmagát. hirtv.hu, 2019. december 19. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
  6. Elhunyt Fejér megye díszpolgára, Horváth János feol.hu
  7. Meghalt Horváth János origo.hu
  8. Halálra ítélték, meghurcolták – nem tört meg a kilencvenhét éves hős pecsma.hu

Források[szerkesztés]