Horváth Gyula (politikus)
| Horváth Gyula | |
 | |
| Horváth Gyula (Vasárnapi Ujság, Ellinger fényképe után) | |
| Született |
1843. január 24. Orbaitelek |
| Elhunyt |
1897. augusztus 19. (54 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | publicista, politikus, kormánybiztos, országgyűlési képviselő |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagyváradi és teleki Horváth Gyula (Orbaitelek, Háromszék vármegye, 1843. január 24. – Budapest, 1897. augusztus 19.) magyar publicista, politikus, kormánybiztos, országgyűlési képviselő. Horváth Károly királybíró és Béldi Jozefa fia.
Élete[szerkesztés]
Iskoláit Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és a brassói szász gimnáziumban végezte. 1852-ben testvérét, Horváth Károlyt forradalmi szándék gyanúja miatt kivégezték. 1859-ben a heidelbergi egyetemen bölcselethallgató volt. 1860-ban az olasz légió tagja lett és Garibaldi többször kitüntette. 1861-ben nagyobb külföldi utazást tett; meglátogatta Görögország fővárosát is. Később hazatért szülőföldjére és gazdálkodni kezdett. Fiatalon nősült, elvette báró Splényi Bertát.
1866-ban Küküllő vármegyében telepedett le és a megyei életben élénken részt vett; a református iskolák főfelügyelőjévé választották; az erdélyi egyházközség zsinati tagjainak sorába emelte.
1872-ben országgyűlési képviselővé választották és a balközéphez csatlakozott, melyből Ghyczy Kálmánnal kilépve, mandátumát letette, de 1875-ben újra megválasztották és a Szabadelvű Párthoz csatlakozott. 1876-ban a ház jegyzőjévé választották, mely állásról azonban 1881-ben lemondott. 1879-ben a szegedi nagy árvíz alatt kifejtett tevékenységéért királyi elismerésben részesült.
Nemsokára a szegedi biztosi tanács tagjává nevezték ki, és itt 1879-ben és 1880-ban a kárfelvételi és kisajátítási bizottságokban működött elnökként. A könyöradományok és építési anyagok kiosztását mint bizottsági elnök végezte. 1880 végén ezen állásától királyi elismeréssel visszavonult; 1881-ben az Alföldet fenyegető árvízhez mint miniszteri biztos küldették le. Működéséért elnyerte a Lipót-rend lovagkeresztjét.
Mint a csongrád-hódmezővásárhelyi és szentesi védgát-társulatnak kormánybiztosát,[1] 1881-ben Szentes város megválasztotta díszpolgárává.
Mindszent város hálafelirattal tisztelte meg. Csongrád vármegye elismerését és köszönetét átiratilag fejezte ki. 1889-ben rövid ideig a képviselőház alelnöke volt. A véderővita alkalmával kilépett a Szabadelvű Pártból, de azután ismét visszatért a párt kebelébe. 1891-ben megalapította a Magyar Hírlapot. Lapjának függetlensége érdekében kilépett a Szabadelvű Pártból és lemondott a balavásári mandátumáról.
Az új választásokig nem működött képviselőként. Az 1892. évi általános választások alkalmával január 31-én a Nemzeti Párt jelöltjeként megválasztották Óbudán és Kovásznán, de csak az óbudai mandátumot tartotta meg és úgy a házban, mint lapjában éles ellenzéket fejtett ki a Szapáry-kormánnyal szemben. Majd alelnöke lett a nemzeti pártnak és nagy akciót fejtett ki Apponyi politikája érdekében, de az egyház-politikai reformok dolgában közte és pártja közt kifejlett ellentét miatt 1894. január 1-jén lemondott alelnöki tisztjéről és néhány hónap múlva ki is lépett a Nemzeti Pártból. Ezután pártonkívüli és a képviselőház vízügyi bizottságának tagja, az Otthon alelnöke és az EMKE egyik alelnöke lett.
Kitüntetései[szerkesztés]
- a Lipót-rend lovagkeresztje
- a Francia Becsületrend commandeur-keresztje[forrás?]
- Szentes első díszpolgára[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lantos Imre: Horváth Gyula emléktábla. Szentes Kincsei, 2011
- ↑ Horváth Gyula (1881). Szentes város díszpolgárai, 2003
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.
- Netlexikon - Horváth Gyula[halott link]
- Tolnai Nagylexikon
- Labádi Lajos: Az első: Horváth Gyula - Fejezetek a díszpolgári cím történetéből in. Szentesi Élet (2003.08.08.)
|