Horvát Árpád (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Horvát Árpád szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Horvát Árpád
Horvát Árpád portréja a Vasárnapi Ujságban
Horvát Árpád portréja a Vasárnapi Ujságban
Életrajzi adatok
Született1820. február 23.
Pest
Elhunyt1894. október 26. (74 évesen)
Budapest
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség magyar
Házastárs Szendrey Júlia
SzüleiHorvát István
Gyermekek Horvát Árpád
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái • Bevezetés a magyar oklevéltanba
• Oklevéltani jegyzetek
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Horvát Árpád témájú médiaállományokat.


Horvát Árpád (Pest, 1820. február 23.Budapest, 1894. október 26.) magyar történész, a diplomatika művelője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Horvát István történész fia, Petőfi Sándor özvegyének, Szendrey Júliának a második férje, Horvát Árpád orvos apja.

Életútja[szerkesztés]

Horvát István történész és Szepessy Karolina fia. A középiskolát Székesfehérvárott végezte el. 1836-ban bölcsész-, 1840-ben jogi doktor lett, 1841-ben pedig ügyvédi oklevelet szerzett.

1846-ban kinevezték az oklevél- és címertan helyettes tanárává. 1848 és 1850 között az oklevéltan nyilvános rendes professzora volt. Elmozdítása után helyettes tanár lett, majd 1867-től haláláig ismét nyilvános rendes tanárként oktatott. 1857-től az Egyetemi Könyvtár tisztviselőjeként, 1871 és 1873 között annak első őreként dolgozott. Toldy Ferenc 1874-es lemondása után Eötvös József kultuszminiszter őt nevezte ki a könyvtár igazgatójává. Két évig töltötte be ezt a posztot. Erre az időszakra esett a könyvtár új épületének felavatása, a költöztetést azonban – ahogy a tényleges hivatali munkát is – az első őr, Szinnyei József irányította. 1884 júniusában Horvátot az MTA levelező tagjává választották.

Írásait főként a történeti segédtudományok köréből jelentette meg. Cikkeit a Századokban és a Magyar Könyvszemlében, visszaemlékezéseit Közlemények irománytárcámból címmel az Irodalomtörténeti Közleményekben tette közzé. Ifjúkorától nagy könyvgyűjtő volt, hagyatéka 1896-ban az Országos Széchényi Könyvtárba került.

1850 júliusában feleségül vette Petőfi Sándor özvegyét, Szendrey Júliát, így Petőfi Zoltán mostohaapja lett. Házasságuk igen nagy port kavart a közéletben. Két fiuk és két lányuk született.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Néhány szó a Budapesti Magyar Királyi Egyetemi Könyvtár rendezése és címtározása ügyében (Budapest, 1876)
  • Bevezetés a magyar oklevéltanba (H. n., 1880)
  • Oklevéltani jegyzetek I–III. (Budapest, 1880–1884)
  • Mabillon János, a diplomatika megalapítója (Budapest, 1885)
  • A budapesti diplomatikai tanszék, a seminariumi oktatás és a felállítandó történelmi intézet (Budapest, 1886)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]