Hortobágy (folyó, Magyarország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hortobágy folyó
Hortobágy Híd légi3.jpg
Országok Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz167,3 km
Forrás Tiszavasvári
é. sz. 47° 56′ 26″, k. h. 21° 21′ 04″
Torkolat Hármas-Körös, Magyarország
é. sz. 46° 56′ 27″, k. h. 20° 38′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 56′ 27″, k. h. 20° 38′ 14″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hortobágy folyó témájú médiaállományokat.
A Hortobágy folyó alsó szakasza Mezőtúrnál

A Hortobágy folyó a Hortobágy legfontosabb vízfolyása, teljes hossza 167,3 km. Tiszavasvári határában a Keleti-főcsatornából ered, végül a Hármas-Körös folyóba torkollik. A torkolat Mezőtúrtól 7 km-re délre található, ha a távolságot Mezőtúr egyetlen a Hortobágy folyó felett átívelő közúti hídjától számítjuk. Ritka képződmény, ugyanis a legtöbb folyóval ellentétben nincsen konkrét forrása, sem pedig torkolata, emellett mindkét irányba képes folyni.[1]

Történelem[szerkesztés]

Nevének eredete[szerkesztés]

A Hortobágy a régi időkben a Körösök és a Tisza árterületéhez tartozott. A visszavonuló vizeket és a csapadékot a fokok vezették le. Ilyenek voltak a Hort és a Bágy is.[2]

Az ősmeder[szerkesztés]

Az egykori Hortobágy vize a Polgár mellett található Vörös-mocsár déli túlfolyójaként indult vadregényes útjára a pusztán, és valaha Püspökladány és Karcag között Ágotánál veszett bele a Nagy-Sárrét mocsaraiba. Eredeti állapotában igen lassan mozgó, mocsaras vízfolyás volt.[3]

Kialakulása[szerkesztés]

Régebben a Tisza az Érmelléken haladt a Körösök völgye felé, tehát nem a mai megszokott medrében. Jobb oldali mellékfolyói a Hernád és a Sajó a mai Hortobágy pusztán keresztül folytak és csak a Körösök táján ömlöttek a Tiszába. A Tisza csak mintegy 5000–2500 évvel ezelőtt foglalta el mai medrét,[4] miután az Alföldnek ez a része gyorsabban kezdett süllyedni a többinél, ezzel azonban keresztbe vágta az akkori Hernád és Sajó medreket, mintegy lefejezte azokat. Szaknyelven ezt a jelenséget kaptúrának nevezik. A Tisza az új medrében igen komótosan folyt, esése mindössze 3,8 cm volt kilométerenként, vízszintje viszont átlagosan körülbelül 10 métert ingadozott a legmagasabb és a legalacsonyabb vízállás között.Így szinte minden évben kiáradt és így a Hortobágy legnagyobb része víz alá került.

Természetesen a környezetüknél mélyebb egykori mederszakaszok teltek meg leghamarabb és miután lejtésük még megvolt, rajtuk keresztül folytak le az árvizek a Kőrös-völgy felé. Leghosszabb összefüggő szakaszukban szinte mindig folyt a víz, s a nép ezt nevezte Hortobágynak egészen a Berettyó torkolatig. Miután egy árterület vizeit gyűjtötte össze a Hortobágy sem volt gyors folyású, a puszta észak-déli tengelyében lassan kanyarogva haladt. Korabeli beszámolók szerint, ha a Berettyó-Körös vízrendszereken az árvizek később érkeztek és magasabbak voltak, a Hortobágy képes volt visszafelé is folyni.

A folyó életébe gyökeres változást hozott a Tisza szabályozása. Az éltető áradások elmaradása, a kanyarulatok átvágása, a meder kikotrása szinte egyszerű belvízlevezető csatornává degradálta, amelynek vízminősége sokszor kifogásolható. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnak egyik legfontosabb feladata, hogy minden lehetőséget megragadjon a Hortobágy folyó rehabilitációjához.

Az 1970-es évek óta medre mélyített, a nagyobb kanyarulatokat kiegyenesítették, ezzel a folyása felgyorsult. Napjainkra a Hortobágy már csak részben természetes képződménnyé vált, és a folyónak nagy része természetvédelmi területre esik.[1]

Malmok a Hortobágy folyó vidékén[szerkesztés]

A Hortobágy folyó Hortobágy község melletti vasúti hídról fotózva

Malomháza: Ez a pusztarész nevét a hajdanán itt működő malmok – három is volt belőlük – után kapta. A debreceni gazdák nagyhegyesi, elepi szántóin termett búzáját őrölték itt a malmok a XVII.-XVIII. században, de a nehezen kiszámítható Hortobágy-folyó áradásai gyakran megrongálták az egyszerű épületeket. Végül az 1840-es években lebontották őket.[1]

Élővilág[szerkesztés]

Flóra[szerkesztés]

Növényvilága szegényes, két partján nád és gyékény található, közte csalán és fekete nadálytő tenyészik. A nyílt vízen a vízitök sárga, és a tavirózsa fehér virágai nyílnak, továbbá a páfrányfélékhez tartozó rucaöröm és rovarevő sárga virágú rence is képviselteti magát. Fehér tündérrózsával (nymphaea alba), vízitökkel (nuphar lutea) sűrűbben lehetett találkozni akkoriban, amikor még a folyó az ősmederben haladt.[3]

Fauna[szerkesztés]

Halak[szerkesztés]

Nyár a Hortobágy folyón

A leggyakoribb hal a nyurga-ponty és a csuka, de előfordul itt kárász, dévérkeszeg, bodorka, küsz, amur, süllő, balin, sügér, angolna, kősüllő, domolykó és az egyre ritkább compó is, és olykor lehet még találkozni folyami- és törpeharcsával is. Tehát halban bővelkedő folyóról van szó.[3][5]

Kétéltűek[szerkesztés]

A folyó kétéltűekben igen gazdag. Gyakori a kecskebéka és az unka, a part menti fűzfákon gyakran találkozni zöld levelibékával is. Ezek az állatok a part menti növényeken és a víz felett található rovarokat fogyasztják.[3]

Hüllők[szerkesztés]

Ha szerencsénk van, megpillanthatjuk a vízisiklót, amint az egyik partról a másikra úszik át. Már kora tavasszal találkozhatunk a nádcsomókon sütkérező teknősökkel.[3]

Rovarok[szerkesztés]

A szitakötők irigylésre méltó könnyedséggel libbennek egyik nádszálról a másikra.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Hortobágyi Nemzeti Park kiadványai[nincs a forrásban]
  2. Magyar Televízió: https://www.youtube.com/watch?v=UGLCXi-UEx4 Archiválva 2017. április 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. a b c d e f Hortobágy folyó (Hajdú-bihari horgászportál és horgászbolt)
  4. Archivált másolat. [2020. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
  5. Hortobágy folyó (Balmazújváros város honlapja)