Horramsár visszafoglalása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horramsár visszafoglalása
iraki–iráni háború
A Horramsárt visszafoglaló katonákat ábrázoló 2000 riálos bankjegy
A Horramsárt visszafoglaló katonákat ábrázoló 2000 riálos bankjegy
Dátum1982. április 24.–május 24.
HelyszínIrán, Huzesztán tartomány, Horramsár
EredményIráni győzelem
Harcoló felek
Irán Irak
Haderők
70 000 fő70 000 fő
Veszteségek
30 000 halott és sebesült15 000 halott és sebesült
19 000 fogoly
550 páncélos jármű megsemmisült
105 páncélos jármű iráni kézre került
A Wikimédia Commons tartalmaz Horramsár visszafoglalása témájú médiaállományokat.
Horramsár visszafoglalásának hírét üdvözlik Iránban a civilek 1982 májusában
Iráni katonák Horramsár visszafoglalása után
Iráni katonák egy megrongálódott horramsári mecset előtt

Horramsár visszafoglalása vagy második horramsári csata az 1982. április 24. és május 24. között zajló ostroma a huzesztáni Horramsárnak. Az iraki–iráni határon fekvő várost az irakiak még 1980 őszén foglalták el egy gyors villámháború keretében. 1982-re Irán újjá szervezte hadseregét, amely még az iszlám forradalom okozta zűrzavar következtében gyengült meg és a határokra szorította Szaddám Huszein csapatait.

A második horramsári ütközet ugyanannyi ideig tartott, mint az első, de jóval véresebb volt annál. Mindkét fél hatalmas veszteségeket szenvedett el, viszont az irániak morálja nem tört meg az irakiakkal ellentétben. Ugyanakkor a győzelem nem jelentette az iraki–iráni háború végét, sőt a harcok csak most léptek a legkeményebb fázisba.

Előzmények[szerkesztés]

Az iszlám forradalom elterjedésétől tartva a közel-keleti arab államok, valamint az Amerikai Egyesült Államok, a nyugati országok és a Szovjetunió arra ösztökélték Szaddám Huszeint, hogy támadja meg Iránt,[1] ahol a hatalomra került Homeini ajatollahnak amúgy is célja volt Irakra is kiterjeszteni a forradalmat.[2] Huszein nagyhatalmi ambíciókat dédelgetve[3] azt tervezte, hogy ráteszi a kezét a vitatott státuszú Satt el-Arab folyóra, valamint megszerzi Irántól Huzesztán tartományt, amit főleg arabok laktak.

Irak és Irán között már a forradalmat követően határincidensekre került sor,[1] amelyek 1980 nyarára kezdtek eszkalálódni. Szeptemberben Szaddám hadüzenet nélküli villámháborút kezdett Irán ellen és elfoglalt több határmenti területet, így Huzesztán tartományt. Az iraki tartalékok ellenben hamar kimerültek,[2] s bár az iráni fegyveres erők között káosz uralkodott, a külső támadás inkább serkentőleg hatott az emberekre, akiket Homeini ajatollah is hazafias megnyilvánulásokkal tüzelt. Ugyan több területet elvesztettek, de Horramsárt az irakiaknak csak hosszú és kegyetlen utcai harcok árán sikerült elfoglalni a fanatikusan küzdő Forradalmi Gárdától, így az iráni hadsereg időt nyert a megerősödésre.[4]

Az iráni hadsereg ráadásul a belső zavarok ellenére is volt annyi ereje, hogy légitámadások keretében Irak ellen hajtson végre akciókat, amellyel komoly károkat okoztak nemcsak az ország hadseregének, de a gazdaságnak is. Az iraki flottát az irániak például már az invázió elején megsemmisítették Baszra közelében.[5]

A harc[szerkesztés]

Huszein már 1980 végétől védekezésre volt kénytelen berendezkedni és csapatai nem tudták folytatni az előre nyomulást Teherán felé,[2] ezért az iszlám köztársaság megbuktatása kivitelezhetetlenné vált. Az irániak 1981 őszén felmentették Ábádánt, amit még a szeptemberi invázió végén vettek ostrom alá az irakiak. 1982 áprilisában az iráni hadsereg és a Forradalmi Gárda (mintegy 70 ezer fővel) megindította a Beit ol-Mokaddász fedőnevű hadműveletet Huzesztán visszafoglalására,[6] amelynek visszaszerzése létfontosságú volt az ott található igen jelentős kőolajkészletek miatt is.

Bár az iraki csapatok létszáma azonos volt, de az elmúlt időszakban tartalékaik kifogytak és a katonák demoralizáltak voltak. A huzesztáni arabok sem álltak melléjük és az iráni ellenállás nemhogy megtört volna, hanem fokozódott.

A harcok első szakasza április 24-től május 12-ig tartott. Ekkor az iráni hadsereg megtisztította Ahváz és Szuszangird környékét az irakiaktól, akik visszavonultak Horramsárba, amely közvetlenül az iraki határon feküdt. Május 20-án az irakiak erős ellentámadást intéztek az irániak ellen, amely nem hozott eredményt.

Az irániak ezután megkezdték a totális támadást Horramsár visszafoglalására. Első lépésben bevettek két iraki védelmi vonalat a várostól délre, míg az egyéb erőik a Satt el-Arabnál koncentrálódtak, harapófogóba szorítva az irakiakat Horramsárban.

Május 22-nél indult meg a végső roham. Május 24-én súlyos veszteségek árán Horramsár ismét iráni kézbe került.[7]

Veszteségek és utóhatás[szerkesztés]

Iraki részről 15 ezer halottja és sebesültje volt a harcoknak, további 19 ezer ember került fogságba. Ezenkívül több száz tank és más páncélozott jármű semmisült meg, míg 105 harckocsi került iráni kézre. Az irániak 30 ezer halottat és sebesültet vesztettek.

Az óriási veszteség ellenére az irániak harci szelleme nem tört meg, olyannyira, hogy nemcsak a határra szorították vissza az irakiakat, de be is törtek Irak területére.

A vereség és az iráni benyomulás miatt felbőszült Szaddám tábornokait tette felelőssé a kudarcért, akik közül többeket kivégeztetett.[6]

Horramsár visszafoglalásának napja ma nemzeti ünnep Iránban, amit minden év május 24-én megünnepelnek.[8]

Az ENSZ kezdeményezésére béketárgyalások vették kezdetüket Irak és Irán között. Különösen Szaddám hajlott volna a békére,[9] de Homeini a győzelem hatására magabiztossá vált és a háború folytatását határozta el. Célja volt megbuktatni Huszeint és Irakban a síita többséget hatalomra segíteni az uralkodó szunnita kisebbséggel szemben (vagy pedig Irak síita részén önálló iszlám köztársaságot létrehozni).

Azonban miként az iraki invázió Irán ellen nem járt komoly sikerrel 1980-ban, úgy az Irak elleni iráni támadás sem érte el célját. Korábban az iraki katonák nem voltak motiválva az Irán elleni háborúra,[10] most viszont az iráni katonák idegenkedtek az Irak elleni hadjárattól, noha az iráni katonai vezetők úgy vélték, hogy a vereség hatására az iraki katonai erő meggyengült.[11] A polgári vezetők ugyanakkor ki akarták eszközölni, hogy Irak fizessen háborús jóvátételt az eddig okozott károkért.[12]

A háború idővel az első világháborút idéző állóháborúba csapott át két ország határvidékén, amelynek milliók estek áldozatul. Szaddámot továbbra is támogatták az arab államok és a Nyugat, így fegyverekre és pénzre tett szert a harc folytatásához. Ezenkívül az emberanyagutánpótlást jelentettek seregeinek a közel-keleti és afrikai önkéntesek. Csak Szudán több mint 50 ezer katonát küldött Iraknak.[13] Irán Kínától,[14] Izraelből,[15] Líbiából,[16] Pakisztánból[17] és Észak-Koreából[18] kapott fegyverutánpótlást, míg Pakisztánból,[6] Afganisztánból,[19][20] a libanoni Hezbollahtól[21] és Dél-Jemenből pedig síita önkénteseket. Továbbá az iraki síita Iszlám Dawa Párt, az iraki síiták egy része és az iraki kurdok segítették Iránt a háború alatt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Farrokh, Kaveh (2011): Iran at War: 1500–1988. Oxford: Osprey Publishing. ISBN 978-1-78096-221-4
  2. ↑ a b c Karsh, Efraim (2002): The Iran–Iraq War: 1980–1988. Osprey Publishing. 1–8, 12–16, 19–82. o. ISBN 978-184-1763-71-2
  3. ↑ Murray, Williamson; Woods, Kevin M. (2014): The Iran-Iraq War: A Military and Strategic History. Cambridge University Press. 98. o. ISBN 978-1107-06-22-90
  4. ↑ Wilson, Ben (2007): The Evolution of Iranian Warfighting During the Iran-Iraq War: When Dismounted Light Infantry Made the Difference
  5. ↑ Cooper, Thomas; Bishop, Farzad (2003): Persian Gulf War: Iraqi Invasion of Iran, September 1980
  6. ↑ a b c Murray, Williamson; Woods, Kevin M. (2014): The Iran-Iraq War: A Military and Strategic History. Cambridge University Press. ISBN 978-1107-06-22-90
  7. ↑ Razoux, Pierre; Elliott, Nicholas (2015): The Iran-Iraq War. Belknap Press. ISBN 978-0674-088-63-4
  8. ↑ Iran-Iraq War off-limits to historians in Iran (Al-Monitor)
  9. ↑ Joseph T. Gerard: The Impact of revolutionary Ideology on the Military in Time of War. Case Study: The iranian Military during the Iran-Irak War 1980-88. 64. o.
  10. ↑ Brogan, Patrick (1989): World Conflicts: A Comprehensive Guide to World Strife Since 1945. London: Bloomsbury. ISBN 0-7475-0260-9
  11. ↑ بازخوانی یک پرونده ۳۵ ساله: ادامه جنگ بعد از آزادی خرمشهر (BBC)
  12. ↑ حسین باستانی-بی‌بی‌سی (۳ خرداد ۱۳۹۶). «بازخوانی یک پرونده ۳۵ ساله: ادامه جنگ بعد از آزادی خرمشهر». بی‌بی‌سی فارسی
  13. ↑ SUDANESE BRIGADES COULD PROVIDE KEY AID FOR IRAQ (The New York Times)
  14. ↑ Garver, John W. (2006): China and Iran: Ancient Partners in a Post-Imperial World. Seattle, WA: University of Washington Press. 72, 80–81. o. ISBN 978-0295-986-31-9
  15. ↑ Treacherous alliance
  16. ↑ Iraq Breaks Ties With Libya Over Support for Iran (Los Angeles Times)
  17. ↑ [https://www.idsa.in/system/files/strategicanalysis_salam_1204.pdf Alam, Shah (2013): Iran-Pakistan Relations: Political and Strategic Dimensions
  18. ↑ The Iran-North Korea Connection
  19. ↑ Memoires of Afghan volunteers in Iran-Iraq war published (Tehran Times)
  20. ↑ “Mohsen, the Japanese” chronicles life of Afghan volunteer fighter in Iran-Iraq war (Tehran Times)
  21. ↑ The Iranian Roots of Hizbullah
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Horramsár_visszafoglalása&oldid=25417608”