Hontudvarnok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hontudvarnok (szlovákul: Dvorníky) Teszér településrésze, egykor önálló község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Korponai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Korponától 21 km-re délnyugatra, a Selmec bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése 1408-ből származik. Nevét onnan kapta, hogy első lakói királyi udvarnokok voltak. A 18. században a Lenkey, Prónay, Blaskovics, Luka, Radvánszky, Matulay és Kesziszky családok birtoka.

Vályi András szerint "UDVARNOK. Tót falu Hont Várm. földes Ura Radvánszky Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Felső Sipeknek szomszédságában, és annak filiája, határja jó."[1]

Fényes Elek szerint "Udvarnok, (Dvornik), Honth m. tót falu, 27 kath., 335 evang. lak. Evang. szentegyház. Bortermesztés. Kövér rétek. F. u. többen. Ut. p. Szántó."[2]

Hont vármegye monográfiája szerint "Udvarnok, magyarral vegyes tót kisközség, 89 házzal és 398 ág. ev. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása, valamint postája Teszéren van. Hajdan, a XVI. század derekáig, Felső-Teszér névvel a Selmecz patak jobb partján, a mai Teszér tőszomszédságában feküdt a falu, mígnem a török zaklatások elől a lakosság a patak balpartjára települt át. Ez volt a fészke az ősi Teszéri családnak, melynek egyik tagját, Jacobus de Thezer comest, már 1258-ban említi oklevél. A Teszériek sokáig maradtak a birtokban, majd a család fiágának kihaltával Báthory István lépett az örökébe. A XVIII. század elején a Lenkey, Prónay és a Blaskovics-családokat uralta. az újabb korban a Ruthényi, Luka, Radvánszky, Matulay, Geddey, Keviczky és Nándory-családokat találjuk itt birtokban. Jelenleg közbirtokosság lakja. Határában fekszik Patkóspuszta, a hol a XV. században a Teszériek úrilaka állott; a régi épület részben még lakható és vendégfogadó van benne. Udvarnok község 1610-től 1799-ig Teszérrel együtt egy evangelikus egyházat alkotott a Patkóson épült közös templommal; idővel azonban, sok viszálykodás után, a két község elszakadt egymástól és mindegyik külön templomot épített a saját falujában."[3]

1910-ben 402, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]