Homoki ásótyúk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Homoki lábastyúk szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Homoki ásótyúk
Leipoa ocellata.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Ásótyúkfélék (Megapodiidae)
Nem: Leipoa
Gould, 1840
Faj: L.ocellata
Tudományos név
Leipoa ocellata
Gould, 1840
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Homoki ásótyúk témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Homoki ásótyúk témájú médiaállományokat és Homoki ásótyúk témájú kategóriát.

A homoki ásótyúk, homoki lábastyúk vagy máleó (Leipoa ocellata) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a ásótyúkfélék (Megapodiidae) családjába tartozó Leipoa nem egyetlen élő faja.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália déli részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, mérsékelt övi erdők, száraz szavannák és bozótok.

Megjelenése[szerkesztés]

Átlagos testhossza 60 centiméter, testtömege 1700 gramm. A tollruhája barnás földszínű, amivel jól beolvad környezetébe.

Életmódja[szerkesztés]

Inkább mag- és virágevő, de elfogyasztja a rovarokat és a kisebb gyíkokat is.

Szaporodása[szerkesztés]

A hím a talegallatyúk kakasához hasonlóan gödröt ás, és afölé növényi anyagokból költőhalmot épít. Ebbe a tyúk 2-34 tojást rak, majd többé nem is törődik velük. A tojásokat a kakas gondozza, és ehhez először is homoréteggel takarja be őket, majd rendszeresen ellenőrzi környezetük hőmérsékletét. A tojásokat a levelek rothadásából felszabaduló hő kelti ki — ha a hőmérséklet 34 °C-nál alacsonyabb, összekapargatja az anyagot, ha magasabb, akkor pedig szétteregeti. Ez gyakorlatilag állandó elfoglaltságot biztosít a kakasoknak, mert Ausztrália félsivatagos vidékein a napi hőingás gyakran 40 °C-nál is több.

A költési idő az időjárás függvényében akár több hónapig is elhúzódhat — ennek alapján állítható, hogy a lábastyúk kakasa az év 11 hónapjában idejének jelentős részét a költődomb gondozására fordítja. A költődomb megépítése önmagában legalább négy hónapos munka, az ásótyúk élőhelyén ugyanis kevés a rothadni képes szerves anyag. Ezért a téli hónapokban, amikor hidegebb van és viszonylag sokat esik az eső, a leendő költőhalom mintegy 20 m-es körzetben összeszedik és mélyen a földbe kaparják az ágakat és leveleket, hogy azok nedvesek maradjanak, különben tavasszal, a halom összekotrásának idején nem kezdenek el rothadni. Ősszel, amikorra az összehordott szerves anyag már jórészt elrothadt, és kevesebb hőt termel, a kakas kénytelen fokozottan a nap fűtő hatására hagyatkozni: ilyenkor reggel szétteregeti a domb tetejének anyagát, hogy az felmelegedjen, majd est újra összekupacolja az egészet, hogy a tojásokat az éjszakai lehűléstől megóvja.

A feltételezések szerint a máleók előre megjósolják az időjárást, mert előbb kezdik el a fészek megváltoztatását, minthogy az időjárás változna. A kikelt fiókák kiássák magukat a fészekből, melyből kifejlett tollazattal jönnek elő és szüleikkel nem is találkozva, azonnal önálló életet kezdenek.

Kifejlett példány
és a költődomb

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]